Harmincnégy év külön kötetben?


Stefány Judit (szerk.): A XIX. század első fele
(AKG Kiadó, Budapest, 1995.)


Valószínűleg mindenkiben ez a kérdés merül fel, amint meglátja, hogy ez a kötet 1815-1848/49-ig tárgyalja a történeti eseményeket. Ám mégis azt kell mondom: szükség van erre a műre, hiszen ez a "mindössze" 34 év az európai polgári átalakulás legdöntőbb korszaka.

Nem hagyományos történelemkönyvről van szó, hanem - mint ahogy azt rögtön az első lapon olvassuk - tanulási segédletről a történelem tanuláshoz. Nem a politikatörténet ismertetését tűzte ki célul, hanem a társadalomtörténet jobb megismerésére törekszik. Ehhez nyújt számunkra óriási segítséget Stefány Judit könyve.

A kötetben számos korabeli forrást találunk, ami által a diákok hű képet alkothatnak erről a korról. Ám a források előtt mindig találunk pár soros utalást a történelmi háttérre, illetve a szerzőről is kapunk rövid ismertetőt. A forrásokon túl rengeteg térkép, ábra, kép, karikatúra, táblázat segít bennünket abban, hogy hű képet alkossunk erről a korszakról. Ezeken túlmenően a mű nyolc fejezetének mindegyikében található kronológiai táblázat, a fejezetek végén pedig "Summa" címszó alatt lényegre törő összefoglalás, amely rendszerezi a legszükségesebb információkat.

A nagy alakú könyv kéthasábos felosztása rendkívül célszerű, hiszen az idézett források mellett rögtön ott találjuk a kapcsolódó képet, táblázatot, vagy éppen a kronológiát.

Ez a kötet a már megtanult, "bemagolt" anyag jobb elsajátítását segíti elő. Használatával az elsajátított anyag életre kel, megelevenedik előttünk és "visszarepülünk" - ha rövid időre is - a távoli múltba.

Tehát ahhoz, hogy ezt a kötetet a diákok megfelelően tudják használni, elengedhetetlen az alapos eseménytörténet ismerete, ugyanis a könyvben szereplő kérdések megválaszolására ehhez is szükség van. Úgy bizony, a könyvben rengeteg kérdés van, amit a diákoknak kell megválaszolniuk. De találunk olyan kérdést is, amire a választ - a szerző által pontosan megadott - egyéb történelmi művek fellapozása után tudjuk csak megadni. Ezzel elősegíthetjük, hogy diákjaink tájékozódjanak, minél több szakirodalmat ismerjenek meg, s többet olvassanak.

De nemcsak kérdésekre kell válaszolniuk a gyerekeknek, hanem különböző feladatokat is meg kell oldaniuk. Így például (a számomra leginkább megtetszett feladat) miután elolvastuk John Paget tudósítását az első Anna-bálról (p. 113.), nincs más feladatunk, mint utánanézni annak, hogy hogyan is zajlik le az Anna-bál napjainkban. Majd másutt fogalmazás írására buzdít "Vendégségben Pató Pálnál" címmel ,vagy 1848. március 15.: "Pest, egy ember vagy a tömegből, mesélj a város hangulatáról!" Esetleg éppen annak kell utánajárni, hogy a könyvben szereplő festmény hol is található manapság... Sőt, a 24. oldalon angol nyelvű karikatúra lefordítására, értelmezésére szólít fel.

Egyszóval lendületes kötetről van szó, amely megmozgatja a diákokat, szélesíti látókörüket, fejleszti kreativitásukat, felhasználja a többi tanórán szerzett ismereteiket. A tanulók így nemcsak a szigorú értelemben vett tankönyvet fogják ismerni, hanem számos plusz információval is gazdagodnak, ami pedig mindig egy-egy lépéssel közelebb viszi őket a sikeres felvételihez, ami nem elhanyagolható szempont.

Természetesen nemcsak kérdéseket és feladatokat tartalmaz a kötet: olvashatunk a kor párizsi színházi életéről, vagy arról, hogy mennyit költöttek az angol nemesek évente lóversenyre; napra pontosan megismerjük az 1838-as pesti árvíz tragikus történetét, s olvashatunk a carbonarik mozgalmáról is. Mindemellett sok-sok személy életútját ismerteti meg velünk a szerző (pl. Déryné, Kölcsey, József nádor, Ulmann család). És újabb feladat: "Nézz utána mások életrajzának is!"

A kötet végén a felhasznált bibliográfián túlmenően azon budapesti múzeumok listáját is megkapjuk, amelyekben a korszakra vonatkozó gyűjtemények találhatók, illetve az ezzel a korral foglalkozó videófilmeket is felsorolja a szerző.

Úgy gondolom, ez az a könyv, amellyel változatossá, izgalmassá, sokszínűvé tehető a tanóra. Aki ezt viszi be órájára, diákjai élményekkel telve fognak onnan távozni. Tán még a szünetre hívó csengőt sem fogják meghallani. Kell ennél több egy pedagógus számára?

Antal Beatrix
PPKE BTK

Következő cikk