Cigánygyerekek nevelése


Mészáros Csilla: Cigány népismereti óvodai nevelési program
(Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1999.)


Szükségünk van rá

Mészáros Csilla programfüzete Cigány népismereti óvodai nevelési program címmel jelent meg a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet gondozásában, 1999-ben. A kiadvány megjelentetéséhez a Soros Alapítvány nyújtott anyagi támogatást.

De vajon szükségünk van-e, illetve a magyar óvodapedagógusoknak szükségük van-e egy ilyen füzetre? A gyermek életében - akár cigány, akár nem - meghatározók azok a momentumok, azok a hatások, amelyek hat éves koráig, vagyis az óvodáskor végéig érik őt.

A terjedelmét tekintve alig hatvan oldalas, rövid lélegzetű mű mégis csak igen átfogóan és színesen vázolja föl azt a programot, amelyben a cigány gyermekeknek a szerző szerint részesülniük kellene. A szerző a célok, feladatok, foglalkozások anyaga, illetve a követelményrendszer mellett fontosnak tartja a cigány szokások (öltözködés, köszönés, vásár, zene, egyes elnevezések stb.) megismertetését is

Sajnálatos módon azonban, a módszerekről szóló fejezet aránytalanul kevés és kiforratlan, kidolgozatlan. A füzet egyik nagy előnye, amely máskülönben az írás áttekinthetőségét is megadja, az az, hogy a külöböző csoportok foglalkozásaihoz tartozó elméleteket, megjegyzéseket külön, önálló fejezetekben tárgyalja. A melléklet is külön csoportokra lebontva tartalmazza a meséket, verseket, játékokat. Előnyös továbbá, hogy ezek a kis mondókák, dalok, mesék nem csupán magyarul, hanem egyúttal cigányul is megjelenhettek.

A könyv illusztráltsága terjedelméhez viszonyítva igen jelentős, gazdag, de sajnálatos módon, nem színes. Így a fekete-fehér képanyag, bár igen kifejező, mégis veszít kontúrosságából, minőségéből.

A közelmúltban még cigány referensként (ma iskolaigazgatóként) dolgozó Menyhért Ildikóhoz hasonlóan, én is csak pozitív, elismerő szavakkal tudok hozzászólni e rövid terjedelmű kiadványhoz. A szerzőnek egy cigány köszöntéssel szeretném tolmácsolni elismerésemet: But bax te del o Del! (Sok szerencsét adjon Isten!)

Rab Krisztina
PPKE BTK

 

De vajon jó úton haladunk?

Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Mészáros Csilla: Cigány népismereti óvodai nevelési program című füzetkéjét, amely a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet kiadásában látott napvilágot 1999-ben. A program, amelyet kínál, más fajta érték- és normarendszert mutat be, és valóban elősegítheti a cigány öntudat és ismeret növekedését a három-hét éves roma gyerekek körében.

A mű három fő részre osztható. Az elsőben a cigány kisebbségi foglalkozások célját, feladatait, illetve módszerét mutatja be. Utóbbinál az a lényeg, hogy kiscsoportos foglalkozások keretében a gyermekeket beszédre késztetik, beszédkészségüket fejlesztik, szókincsüket bővítik - mindezt főképpen bábozás segítségével, hiszen "báb mögé bújva" még a gátlásos gyerekek is könnyebben megszólalnak.

A második rész egy részletes kis-, közép- és nagycsoportos, egy-egy éves foglalkozási ütemtervet mutat be. Végül a harmadik részben, amely a kiadvány mintegy felét jelenti, a foglalkozásokon szereplő meséket, verseket közöl.

A felsorakoztatott versek csodálatosak, és a gyermekek életkorának és lelküknek megfelelők. Az ajánlott meséknek azonban több szépséghibája is akad a nevelés és a nagyközösségi, társadalmi beilleszkedés szempontjából még akkor is, ha elfogadjuk, hogy a roma kultúra "más". Nem hiszem ugyanis, hogy az óvodás korú gyermekek számára olyan meséket kell előadni, illetve előadatni, amelyekben a lopás, a hazugság pozitívumként tűnik föl. Rögtön az első - kiscsoportosok számára ajánlott - mesében a következő hangzik el: "Ez a nyulacska nagyon-nagyon szép volt, igen ravasz ésszel bírt és módfelett értett a tolvajkodáshoz. Restellem kimondani, de még tőlem is jobban tudott lopni." A nyúl ebben a mesében a bírótól káposztát lop, majd miután a bíró elkapja, menekülnie kell. A következő mesében ez a tulajdonát védő bíró már mint "gonosz falubíró" jelenik meg. Vagy A ravasz cigány című mesében az apa így szól a fiához: "Fiam, gyerünk keresztapádhoz. Én bemegyek hozzá bagót kérni, te meg bemégy az istállóba és ellopod a csikóját."

De az is előfordul az egyik mesében, hogy az anya felszólítja két gyermekét, hogy a visszatérő csavargónak - aki itt valószínűleg csodát tett, és mi már tudjuk, hogy ez a csavargó a Szent Isten - hazudjanak valamit! Tény, hogy ez utóbbiban az anya ezért meg is bűnhődik.

Természetesen, a magyar népmesékben is előfordul a tolvajlás és a hazugság - sok esetben furfangosként jelölve az elkövetőt -, de ezeket a meséket szintúgy nem szabad kisgyermekeknek úgy előadni, mintha ezek pozitívumok vagy követendő példák lennének.

Kívülállónak furcsa, hogy az itt szereplő irodalom egy részének fő témája a siránkozás, a kesergés a cigány lét felett, illetve ezáltal a kilátástalanság túlhangsúlyozása. Mintha a gyerekek már eleve belenevelődnének, hogy minden sikertelenségük oka csakis cigány mivoltuk, s mintha semmit sem tehetnének sorsuk jobbra fordulásáért...

Végezetül álljon itt - még a magyar sajtóban is nyomdafestéket nem nagyon tűrő - két idézet ugyancsak A ravasz cigány című meséből, amelyet a nagycsoportosok számára ajánl a szerző: "Adj tücsök kúrom az anyádat, most már zsákba kerültél" és "Ezek már az életemre törnek. Kúrom az anyjukat, velem nem bánnak ki, majd kibánok én velük." Igaz ugyan, hogy a XVII-XVIII. századi magyar népi hagyományban is előfordulnak hasonló kifejezések, de mi most a XX. század legvégén élünk; korszakunkban a szép beszéd - s nevelés szempontjából nem az előbbi típusú - kerül előtérbe, s ez a művelt társadalmi érvényesülés egyik feltétele is.

Megállapítható tehát, hogy e nevelési program az alapelgondolásait illetően jónak tűnik ugyan, de talán jobban, körültekintőbben meg kellene válogatni, hogy milyen irodalom kerüljön felhasználásra, főleg, ha óvodába, iskolába, az életbe való beilleszkedés és helytállás a cél és a tét.

Perjámosi Sándor
PPKE BTK

Következő cikk