Régi-új tankönyv


Géczi János: Természetismeret 8-10 évesek számára
(Nodus Kiadó, Veszprém, 1997.)


A könyv a régi, megszokott Természetismeret könyvek újrafejlesztett változata. Mint az a borítón az alcímből kiderül, a tankönyv az "Értékközvetítő és képességfejlesztő program" (másképpen: Zsolnai-program) keretében készült, nyolc-tíz éves, olvasni már jól tudó gyerekek számára.

A könyv három részből áll. Az első részben a növények világa, a másodikban az állatoké található. A harmadik részben az élettelen anyagok, és az azokkal folytatott kísérletek kerülnek taglalásra. A könyv egészében piktogramokat találunk, amelyek bizonyos instrukciókkal látnak el. Ilyenek a könyv szimbólum, amely az elolvasandó részeket jelöli, a ceruza és a papír, ahol is rajzolni, feladatot megoldani szükséges, a fehér lombik, amely az otthoni, a fekete pedig főleg az iskolai vagy a csak felügyelettel végezhető kísérletekre vonatkozik. Érdekes rajzokkal, fényképekkel, kis rajzolásra való ablakokkal megtűzdelt tankönyv ez.

Három szerkezeti eleméből az első, a növényvilág rögtön felkelti a gyermek érdeklődését. Külön kis feladatokat találunk mikroszkópos kísérletekre, amelyek - ezt saját tapasztalaimmal is alátámaszthatom - a gyerekeket nagyon is foglalkoztatják. A fényképek néha még hasznos tanulságokkal is szolgálnak: látjuk a gyilkos galócát, és alatta a finom és húsos ellenlábasát, a nyári vargányát. Szépen felvezeti a darwini evolúcióelmélet, kezdve az egysejtűektől, a törzsfejlődés összetettebb formái felé haladva. Különböző metszetek rajzait mutatja be, s feladatokat is ad ezekkel kapcsolatban. Rátalálunk gyermekkorunk kedvenc kísérleteire - kenyérpenészesítés, babcsíráztatás, sejtmikroszkópozás stb.

Az állatvilág kezdő képe kissé "reklám-szagú": a nagy, gyönyörű, csíkos cica életerős, és nem utolsó sorban "vidám", lábainál igen ízletes kitekat macskaeledel. Hm... De talán ez az egyetlen - általam felfedezett - hiba. Máskülönben az állatvilágot a növényekéhez hasonlóan, nívós szinten vezeti fel. Itt csak egy kicsi csúsztatás található Darwinnal szemben. Az utolsó "stáció" itt nem a majomszabású, hanem kedves emlős haszonállataink, amik - gondolom - a városi gyerekek kedvéért kerültek oda fényképen is: egy csikó és egy röfi házunk tájáról.

Az anyagvizsgálatnál csupa fekete és fehér lombikos kísérletet találunk: sósavból hidrogén fejlesztése, széndioxid és a tűz találkozása, és még sok más leírás, amely játékosan ismerteti meg a kísérletező kedvű ifjoncokat a kémiával.

Egy szóval ez a természetismeret olyan, vagy még jobb, mint a mi időnkben volt (pedig a "mi időnkben" úgyis mindig minden jobb volt).

Szabó Gábor
PPKE BTK

Következő cikk