Magyari Beck István:


Érték és pedagógia


(Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003)


Az Érték és pedagógia című könyv szerzője, Magyari Beck István, a Budapesti Corvinus Egyetem filozófia tanszék oktatója, nemzetközileg is elismert bölcsészdoktor. Számos könyv és tanulmány fűződik az ő nevéhez. Jelen munkája a tizenhetedik könyve. Érdeklődési köre az általános alkotáselmélet, gazdaságpszichológia, kultúra-gazdaságtan, munkapszichológia, pedagógiai értéktan területe.

A könyv összességében három nagyobb részre osztható. A bevezetést követő rész három fejezetből áll, amelyekben az író arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az érték. Tiltás vagy korlátozás. Az értékeknek hátat fordít a közfelfogás. De nem lehet csak egyféle szempontból vizsgálni, ezért részletesebben kifejti, hogy a különböző tudományágak ma hogyan viszonyulnak az érték fogalmához. A többféle szempontból, azt a megállapítását emelném ki, amely a gazdaság oldaláról foglal állást, miszerint a mai termelésközpontú társadalomban az a valódi érték, amit a fogyasztó megkeres, vagyis amit drága pénzen megvásárolhat. Ezen kívül a nők megváltozott helyzetét is leírja, ami szerint családfenntartóból dolgozók, pénzkeresők lettek Ezen kívül több tudományos területtel foglalkozik, példákkal szemléltetve és filozófusokat idézve, amellyel gondolkodásra készteti az olvasót, hogy milyen egyéni meglátásai vannak a helyzettel kapcsolatban. Gyakran hivatkozik például Gunnar Myrdalra, akinek hasonló témában jelent meg könyve, Érték a társadalomtudományban címmel.

A következő rész tartalmazza a legfőbb mondanivalót. Ez az ötödik fejezet, amelyben az oktatás és a nevelés három funkcióját helyezi a középpontba. A bevezetést egy igen súlyos problémával kezdi, amely a pedagógia területén is jelentkezik. Ez pedig, a dacos fiatalok ellenséges, indulatos viselkedése, amit akkor mutatnak ki, ha valamilyen pedagógiai korlátozással kerülnek szembe. Vagyis valamilyen szükségletük kielégítése korlátozódik, és ezt utasítják el, amikor ilyen magatartást tanúsítanak. Ez is a fogyasztói társadalom problematikájából adódik. A jelenség már az óvodás korúaknál is megfigyelhető.(48. o.)

Ebben a fejezetben foglalja össze, hogy a korszerű pedagógiának milyen három fő célnak kell megfelelnie. Ezek a következők: munkaerő-piaci felkészítés, személyiségfejlesztés és szocializáció. Két egyszerű ábra segítségével mutatja be jól érthetően, hogy ezeknek az elemeknek nemcsak önállóan, hanem együttműködve is jelen kell lennie az oktatásban.

Munkaerő-piaci felkészítéskor, valamilyen munkára vagy szakmai tevékenységre való oktatás történik. Warneryd megállapítására alapozva, az itt megjelenő egyéneket négy nagy kategóriára osztja, és ezeket a kategóriákat az új keresése és a tevékenységmotiváció alapján értékeli. Az egyes emberek csak döntő módon tartozhatnak valamelyik típus -vállalkozó, menedzser, művész, bérmunkás- közé, adottságaik és képességeik alapján.

Az ember személyisége folyamatosan változik, és ezt fokozza korunk piacgazdasági helyzete is, ami arra késztet bennünket, hogy minél sokoldalúbbak legyünk. Viszont ennek következtében a belső énünk zavart lehet. A személyiségfejlesztés a második fő funkciója a pedagógiának. A témakör alfejezetében kiemeli az emberek problémamegoldó képességének jelentőségét is.

Szocializáció során a fejlődő ember egy, vagy akár több kultúra tagjává válik, és a kultúra által felállított követelményrendszer szerint igyekszik élni. Ezért eme folyamat során, minden egyes ember felelőssége az, hogy milyenné is válik ez a kép. Az író kifejti, hogy nemcsak egy egyszerű alkalmazkodásról van szó, mert átvenni ezeket a szabályokat, még önmagában nem elegendő a teljességhez, hanem hozzátenni is kell. Nem lehet csak elszenvedni, vagy élvezni az adott lehetőségeinket.

Nem találomra állíthatta fel ezt a sorrendet az író. Az elsődleges cél a jó munkaerő képzése, de ehhez egy érett személyiség, és egy megfelelően szocializálódott egyén szükséges, aki képes beilleszkedni a társadalomba.

Az utolsó fejezetekben részletesebben fejti ki az író, azokat a legfontosabb értékeket, amiket a pedagógián belül előtérbe kell helyezni, az eredményes munka elvégzése érdekében. A pedagógusnak mind a három feladattal meg kell tudnia küzdeni. Ez azért is nehéz, mert egymással ütközhetnek. Az író részletezi, hogy például a szocializáció ellentmondhat a munkaerő-piaci felkészítés értékrendjével, ehhez hasonlóan a személyiségünk is eltérő lehet a jó munkaerő karakterétől. A pedagógus mindig szembesül a torzult társadalmi értékrendekkel, melyek folyamatosan új feladatok elé állítják, azért hogy igazán értékes embereket képezhessen a társadalom számára. Az utolsó sorokban utal vissza a könyv legelejére -Kray István mellett érvelve-, hogy nem szabad elkötelezettnek lenni semmilyen irányzatnak mindaddig, amíg az nem bizonyította eredményességét.

A felhasznált ábrák egyszerűen és jól érthetően illusztrálják az adott témakörök szabályszerűségeit. Azoknak ajánlott ez a könyv, akik kifejezetten pedagógiai területen dolgoznak, és munkájuk során tapasztalják az értékbeli problémákat, melyek megoldásra várnak. Azoknak is akik, a hétköznapi élet során szembesülnek, a helytelen értékítéletekkel. Az olvasók ezen problémák megoldásához kapnak segítséget, tehát célszerű a könyv tanait követni és a leírtakon elgondolkodni. Egy tartalmas, szakmai szempontból jól összefoglalt, lényegre törő munka.


 Hankó Zsuzsanna
Tessedik Sámuel Főiskola