Preuschoff, Gisela:


Hogyan neveljük a lányokat?
Miért mások a lányok- mit tegyünk, hogy boldog, egészséges nők lehessenek?


(Partvonal Kiadó, Budapest, 2006)


A könyv előszavaként Steve Buddulph gondolatait olvashatjuk, aki bemutatja könyvének, a Hogyan neveljük a fiúkat? rövid tartalmát. A Hogyan neveljük a lányokat? című könyv egy nevelési kézikönyv, amely megpróbálja a szülőket rávezetni arra, hogyan neveljék gyermekeiket, főleg a lányokat.

Az írónő Gisela Preuschoff, egy német pszichológusnő és családterapeuta, aki ebben a témában több, mint húsz könyvet adott ki. A szerző könyvében arra törekszik, hogy bemutassa milyen felelősséggel jár egy lány gyermeket születésétől kezdve egészséges körülmények között felnevelni.

A könyvet nyolc fejezetre bontotta. Az első  három fejezetben általánosságban a lányokról beszél, hogy milyen különbségek merülnek fel a fiúk és a lányok között.  Milyen teendőik vannak a szülőknek az első időszakban. A gyermek születése előtt végig kell gondolniuk, azt, hogy milyen véleménnyel vagyunk a lányokról, a nőkről és a nőiességről. Ha nem vagyunk képesek elfogadni a lányokat, nőket akkor sokkal nehezebb lesz egy lány gyermeket felnevelni mint egy fiút. A mi családunkban a nagyszülők arra számítottak, hogy nekik csak fiú unokájuk lehet. Mikor mi a testvéremmel megszülettünk egy kicsit csalódottak voltak, hogy lány neműnek születtünk. Valószínűleg nem gondoltak bele abba, hogy egy lány is tud akkora örömet szerezni, mint egy fiú, sőt szerintem többet is.

Az író különbségeket taglal a lányok és a fiúk között. Például azt, hogy a lányok az első hónapokban sokkal több törődést igényelnek mint a fiúk. Hamarabb képesek önállóbban játszani, és megvigasztalni magukat. Másrészt a fiúk hamarabb kezdenek el kúszni, mászni.

A könyv szerzője a szülőknek azt tanácsolja, hogy olyannak fogadják el gyermekeiket amilyenek, és ne akarjuk őket megváltoztatni. Kéri a szülőket, hogy jó példával járjanak gyermekeik előtt. Az első szakaszban kell kialakítani például a gyermekek egészséges táplálkozási szokásait is. Ennek köszönhetően a lányok fizikai, érzelmi, és értelmi szempontból gyorsan fejlődnek. Engedni kell, hogy a lányok a kora szakaszban ismerkedjenek a testükkel. Hamarabb alakul ki a lányok nemi identitása, rájönnek, hogy miben különböznek a fiúktól.  A nemi identitás kialakulását és a férfi-női szerepek megismerését és megtanulását segíti, ha a szülő óvodába íratja gyermekét. Ne érezzen senki lelkifurdalást, ha gyermekét mások gondozására bízza napközben. Ha a szülő úgy gondolja, hogy ő inkább otthon marad gyermekével, figyelnie kell arra, hogy a gyerek otthoni körülmények alatt ne érezzen feszültséget, mert az a gyerekre is kivetítődik. Az óvodai lét előnye az, hogy az óvónők élőbeszéddel fejlesztik a lányok kommunikációs készségeit. A szerző azt mondja, hogy minél változatosabb egy gyerek szókincse, annál jobb lesz a későbbiekben a beszédkészsége.

A következő fejezetben a szerző arról világosítja fel a felnőttet, hogy igyekezni kell gyermekünk önbecsülését fejleszteni, mert az önbecsülés segíti a gyermeket a félelmek leküzdésében. Személyes élményem az, hogy a két éves unokaöcsém eddig nem tudta magát megvédeni a társaitól és félve járt a bölcsödébe. 

A szülőknek azt a tanácsot adja, hogy a következőkben, minél többet foglalkozzanak gyermekeikkel, nem szabad őket elhanyagolni, játszani kell velük, könyveket kell adni a kezükbe és abból vagy ők olvassanak nekik, vagy a gyerekek nézegessék a könyveket. A gyerekek így tanulnak meg játszani, ami a mai világban ritkaság, hiszen minden a televízió körül forog, a gyerek nem  tanulja meg azt, hogy milyen az igazi játék ha a szülő nem játszik vele vagy nem olvas neki. A televíziónak még az is a hátránya, hogy olyan képet mutat a nőkről, amelyet nem igazán kellene, hogy a gyerek megtanuljon. A mai világban a média azt sugározza a lányok felé, hogy vékonynak, modell alkatúnak kell lennie, hogy az életben érvényesülni tudjon. Arra kell ösztönözni a gyermekeinket, hogy ne csak a társadalmi elvárásoknak feleljenek meg.

A szülők számára a legnehezebb évek következnek, amikor a gyerekeket iskolába kezdik járatni. Az iskolaválasztásnál figyelembe kell venni azt, hogy olyan iskolát válasszunk lányunk számára, ahol nincs előítélet a lányokkal szemben. Hallottam olyan iskoláról, ahol a tanároknak és a diákoknak előítéletei voltak a lányokkal szemben. A tanárok csak azért adtak rossz jegyet egy személynek, mert lány volt. Ez lehet az egyik oka, hogy a lányok matematikából és a természettudományi tárgyakból gyengébben teljesítenek, mint a fiúk. Kutatók azt, is megállapították, hogy ennek a teljesítmény gyengülésnek több másik oka is van, mint például a szülői hozzáállás, azt mondja a szülő a gyerekének, hogy nem képes a matematikai feladatot megcsinálni, a nem megfelelő tanítási eszközök, sok iskolában ez sem oldható meg, nincs olyan jó felszerelés az órákra, hogy a gyerek lássa azt, hogy az a matematikai test hogyan is néz ki a valóságban. Ezek ellen tehetnek a szülők, hiszen a gyermekét olyan iskolába íratja, ahol nincs a lányok neme miatti megkülönböztetés. Ez már az Egyesült Államokban bevált. Másrészről nevesebb iskolát választ, ahol kicsi a valószínűsége, hogy a megfelelő tanítási eszközökkel ne rendelkeznek. De szerintem a legnehezebb feladat az, hogy meggyőzzük gyermekünket, hogy azt a feladatot megtudja csinálni, képes lehet rá, még ha valóban tényleg nehezen megy neki a tanulás.

Az iskolai terheken túl fel kell készíteni lány gyermekünket arra, hogy a tinédzserkorban milyen fizikai és lelki változáson megy keresztül. El kell beszélgetni a menstruációról és úgy meséljünk róla, hogy a gyerek ne úgy gondoljon rá, mint egy "átokra", hanem mint egy természetes dologra. Ezek a beszélgetések segíthetnek abban, hogy megtartsuk a jó kapcsolatot a lányunkkal. Saját tapasztalatom volt az, hogy mikor én tinédzser voltam, nem sokat beszélgettem a szüleimmel, inkább félre húzódtam, bezárkóztam a szobámba. A szüleim próbáltak velem beszélgetni, de nem hagytam, hogy hozzám szóljanak. Ilyenkor a szülők abba a hibába eshetnek, hogy többet megengednek a lányuknak, hogy ő ne érezze azt, hogy neki nem szabad semmit. Meg kell találni a felnőttnek azt a "középutat" amely mind a gyerek, mind a szülő számára megfelelő lehet. A kamaszkorban még arra is nagyon oda kell figyelni, hogy gyerekünk ne keveredjen  rossz társaságba, ne szokjon rá az alkoholra, a drogokra és ne legyenek étkezési zavarai, mint például a bulémia és az anorexia, amelyek könnyedén kialakulhatnak, ha a lány csak azzal foglalkozik, hogy másoknak megfeleljen. Drasztikus fogyókúrába kezd, még akkor is, ha csont sovány. Az apa-lány kapcsolatnak is meghatározó szerepe van egy lány életében, hiszen tudnia kell azt, hogy nemcsak az édesanyjára, hanem az édesapjára is támaszkodhat, ha valamilyen problémája van. Az édesapa megtaníthatja lányát, hogy hogyan tudja megvédeni magát egy esetleges támadás esetén. De fenn kell tartani a generációs távolságot a gyerek és az apa között, nehogy valamilyen károsodás érje a gyermeket érzelmi vagy fizikai értelemben. Az apa az a személy, akihez a későbbiekben a férfiakat viszonyítani fogja.  Ezt a kapcsolatot sem szabad lebecsülni mint az anya és lánya kapcsolatot.

A családi kapcsolatokban fontos az is, hogy a gyerek kijöjjön anyjával, apjával és testvéreivel. Az anya-lánya kapcsolat javítható, ha az anya mesél lányának az ő fiatal koráról, milyen tapasztalatai voltak. A testvéreknek is meghatározó feladata van egy lány életében. Szerintem teljesen mindegy, hogy nagyobb vagy kisebb testvére van, vagy az, hogy milyen a neme a testvérnek. Arra viszont vigyázni kell, hogy ne legyen túl nagy a korkülönbség közöttük, mert akkor nem tudnak együtt játszani, majd a későbbiekben nem tudnak egymással komolyabb dolgokról beszélni. Szerintem az ideális korkülönbség két gyerek között az körülbelül öt-hat esztendő. Mert ekkorra az idősebb gyerek megnő annyira, hogy nem érez féltékenységet egy kisebb testvér miatt, és nem igényli annyira az anyja segítségét. A testvérem és köztem annyira nagy volt a korkülönbség, hogy mikor ő kamasz lett nem tudta nekem elmondani, hogy mi bántja, mert én még kicsi voltam ezekhez a dolgokhoz. Ez a viszony a mai napig megmaradt és szerintem ezen már nem tudunk változtatni.

Ez a könyv segítséget nyújt minden szülő számára, még ha fia is van, hiszen minden gyerek egyforma, bár az az igazság, hogy egy fiúnak mások az igényei mint egy lánynak. Az írónő minden kedves szülőnek ajánlja, aki szeretné megismerni a lányok biológiai és érzelmi fejlődésének menetét a felnőtté válásáig. Rávilágít arra, hogy mennyire fontos, hogy jó kapcsolatban legyünk gyermekeinkkel. Ezért ajánlom minden szülőnek ezt a könyvet.


Ilia Katalin
Tessedik Sámuel Főiskola