Bánhegyi Ferenc:


Hon- és népismeret

Tankönyv 5-6. osztály


(Apáczai Könyvkiadó Kft., Celldömölk, 2006)


Az általános iskolai oktatásba modulként épül be ez a tantárgy. Választásom azért esett erre a tankönyvre, mivel jómagam művészeti iskolában dolgozom, és fontosnak tartom a magyar népi kultúra megismertetését a tanuló ifjúsággal.

A tankönyv két részből áll: 5. illetve 6. osztályosok számára íródott tananyaggal. Felépítése az első szálláshelyektől a népszokásokon, hagyományokon keresztül a mai skanzenekig terjed. Az ötödik és hatodik osztályosoknak egyaránt 17-17 tananyag kerül feldolgozásra. Egy-egy anyag olyan kérdéseket is tartalmaz, amelyek gyűjtőmunkára is sarkallhatják a tanulókat, a lecke végén lévők pedig az olvasott anyag lényegét kérdezik vissza. A kérdések külön színnel kiemelkednek a szöveg részekből. A fontosabb fogalmak pedig vastagabb betűkkel szedettek. A könyv gazdagon illusztrált rajzokkal, képekkel, amelyek segítséget adnak abban, hogy a magyar építkezési szokások, életmód, viseletek hagyományok könnyebben elsajátíthatók legyenek a mai gyerekek számára is.

A tankönyv ötödikeseknek szóló részének felépítése:

  1. A ház

  2. A magyar parasztházak
  3. A szoba
  4. A szoba beosztása
  5. A konyha
  6. A népi táplálkozás
  7. Magyar ízek, magyar étkezési szokások
  8. A fiatalok hétköznapjai
  9. Hétköznapok a házban és a ház körül
  10. Magyarországi ünnepek
  11. Jeles napok, ünnepi szokások
  12. A magyar nép viselete
  13. A Felföld világa
  14. A dunántúli és az alföldi viseletek
  15. Erdélyország népeinek viselete
  16. A karácsonyi ünnepkör
  17. A farsang

A tankönyv a ház őseinek bemutatásán keresztül tér rá a magyar házak építésének kezdetére. Az építkezéshez felhasznált anyagok, az épületek, és helyiségek kialakításának tájegységenként való változását ismerhetik meg a tanulók. Rajzokon és képeken keresztül rálátást kaphatnak a tanulók a kor használati tárgyaira, funkcióikra, a házon belüli elhelyezésük módjára.

A táplálkozásnál az ételkészítéshez nemcsak az edények, hanem az ezekhez felhasznált anyagokba is betekintést nyerhetnek a diákok. Az étkezési szokásoknál régen elfelejtett ételeket és elkészítésük módját olvashatják, láthatják.

A fiatalok hétköznapjai az élet kezdetétől indul. A keresztelő, a gyermekjátékok, az iskola, a legényavatás és leánymunkák mára már a régmúlt homályába vesztek. A mai ifjúságnak ezek megismeréséhez az ilyen tankönyvek nyújtanak segítséget.

Az élet a házban és az udvaron, a munkák megosztását mutatja be. A hét napjai a végezhető munkákat, a jeles napokat, az ünnepnapokat, illetve a "tilalmas napokat" írja le. A közös munka, a kaláka, a mai világban szinte már nem is létezik.

A magyarországi ünnepek részben kötődnek az európai kultúrához - egyházi ünnepek - illetve nemzeti jellegűek, melyek ismerete fontos a mai fiataloknak is. A jeles napok, ünnepi szokások a karácsonyt, újévet, vízkeresztet, a balázsolást, Gergely-járást, szent György napját, májusfaállítást és a szentiváni tűzgyújtást ölelik fel.

A népviselet elemei: alsószoknya, ing, pendely, gatya, bő gatya, szoknya, pruszlik, kötény nadrág, harisnya, mellény (lajbi), szűr, zeke- bámbán-cedele, guba, suba anyaga és díszítésük módja tájegységenként eltér, a legdíszesebbeket ismerhetik meg a gyerekek. Néhány mondás, szólás eredetére is kitér a könyv, mint például "kitették a szűrét" a nemkívánatos embernek, "Guba a gubával, suba a subával", gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel házasodik. A Felföldi matyó, a dunántúli rábaközi, sárközi, az alföldi kalocsai hétköznapi, ünnepi , a bugaci és hortobágyi csikósok viseleteit fotókon is láthatják a diákok, ugyanígy Erdélyország népeinek viseleteiből Kalotaszeg, Mezőség, Torockó, Székelyföld hagyományos népi viseleteit ismerhetik meg.

A karácsonyi ünnepkör legbensőségesebb ünnepe a karácsony, ide tartozik még az Advent, a Miklós-nap, a Luca-nap, a betlehemezés. A farsangi időszak - vízkereszttől - hamvazószerdáig, a tél-tavasz váltásához, kötve a szalmabábú égetést, az állatalakoskodást, a rönkhúzást, a mohácsi búsójárást és a farsangi rabvágást elevenítik fel. A felsorolt népszokásokhoz tartozó köszöntőket is megtanulhatnak a tanulók.

Az ötödikes tananyag itt záródik, és mivel modulként van beépítve az oktatásba, csak félévig tanulják a gyerekek. (A szerencsésebbik eset, ha ez az első félévre esik.)

A hatodik osztályosok tananyagának felépítése:

  1. A kamra és gazdasági épületek

  2. Az állattartás épületei és a terménytárolás
  3. A paraszti munka éves rendje
  4. Paraszti munka a téli időszakban
  5. Termények és termékek
  6. Mesteremberek, mesterkedő parasztok
  7. Az őszi munkálatokhoz kapcsolódó szokások
  8. A falu közössége
  9. Családi és társadalmi kapcsolatok a falun belül
  10. A falu önigazgatási szervei
  11. Az ember életének meghatározó eseményei
  12. A falusi szellemi élet központjai
  13. A húsvéti ünnepkör
  14. A húsvét
  15. A pünkösdi ünnepkör
  16. A falusi kereskedelem
  17. Skanzenek Magyarországon

A hatodikos tananyag a házhoz tartozó gazdasági épületeket, az emberi közösségeket és kapcsolatokat ismerteti meg a tanulókkal. A kamráról, mint a parasztcsaládok legféltettebb helyisége kaphatnak információt az olvasók. A gazdasági udvar rajta a terménytárolók, az állatok tartására szolgáló építmények, és ezeknek a felépítésük, elhelyezkedésük mellett a funkcióikat is megismerhetik a diákok.

A paraszti munkáknál külön részek foglalkoznak a vetéstől az aratásig, és a téli időszakban végezhető munkákkal. Neves napokhoz kötve történik a bemutatásuk: Sándor, József, Benedek, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, április 1-je, Szent György napja és a hozzákapcsolódó időjósló hiedelmek, Márk, fagyosszentek, Orbán, Medárd, Szent Margit, Péter-Pál, Sarlós Boldogasszony napja. Az aratás külön kiemelésre kerül, a búza jelentette az életet.

A tanulók megismerkedhetnek a téli időszakkal, ami Nagyboldogassony napjával kezdődik, Szent István napjával folytatódik, és Kisasszony napjával záródik, a hozzájuk kapcsolódó rituálékkal, az őszi és téli társas munkák a kukoricafosztás, a fonó a tollfosztás (amik a festők témái közé is tartoztak, ezeket illusztrációként használja a szerző a tankönyvben).

A termények és termékek és a hozzájuk kapcsolódó szakmák, iparos mesterségek is részletes bemutatásra kerülnek. A szüret és a hozzátartozó mulatság, a pásztorszervezet és ünnepeik, a falu közös ünnepségei, a családi kötődések, rokonsági kapcsolatok, a falu vezetésének felépítése, az ember életének meghatározó eseményei, az iskolák és templomok mind a tananyag részeit képezik. A húsvétról és a nagyböjtről részletesebben tanulhatnak a tanulók. A szatócsboltok, piacok és vásárok melyek közül néhányan helységnevünkbe is beépültek, és néhány fontosabb múzeumfalu, és falumúzeum zárják a hatodikos tananyagot.

A Hon- és népismeret tantárgy modul jellegéből adódóan nem kerül osztályzásra, a tanulók részt vett bejegyzést kapnak róla a bizonyítványba. Hiszem, hogy fontos a mai gyerekeknek is megismerni a múltat, még akkor is, ha csak a tankönyvben láthatnak fotókat, képeket, és rajzokat a régmúltról. Úgy gondolom jó néhányuknak szinte meseszerű ez a tankönyv. A művészeti iskolák néptánc tanszakos diákjainak is beleilleszkedik a folklórismereti óra tananyagába, ezért célszerű lenne, ha ilyen iskolák is használnák az oktatás folyamatában. Hasznos lenne, ha a néptánc bemutató órák is kapcsolódnának a Hon- és népismereti órákhoz, ezáltal emberközelből is megtapasztalhatnák mindazt a tanulók, amit az órákon hallanak.


Hajdu István Lászlóné
Tessedik Sámuel Főiskola