Aszalai Anett & Horváth Judit & Horváthné Csapucha Klára & Rónáné Falus Júlia:


Amit az óvónőnek észre kell venni

Tájékozódó vizsgálat a nagycsoportos óvodások képesség- és készségszintjéről


(Flaccus Kiadó, Budapest, 2005)


Sokat gondolkodtam, miről készítsek recenziót, melyik szakkönyvet válasszam. A gondom az volt, hogy bár találtam megfelelő szakirodalmakat, ám ezek a kiadványok egytől egyig régebbi kiadások voltak.

A szakkönyv kiválasztásában végül személyes indíttatásom döntött: tizenhat hónapos kisgyermeket nevelek, és azt szeretném, hogy gyermekem "nálam különb legyen", hogy "megállja a helyét az iskolában" és "boldogan tudjon boldogulni a világban, ha kell, nélkülem is". (9. old.)

Éppen ezért örültem, amikor megfelelő szakkönyv keresése közben kezembe akadt az "Amit az óvónőnek észre kell venni" című kiadvány, amely segít felismerni az óvodáskorú gyermek fejlődésében megmutatkozó zavarokat, és módszereket, eszközöket ad a pedagógus kezébe azok korrigálásához. Mindehhez szükséges a szülők egymás közötti és az óvodapedagógus, pszichológus együttműködése – mert "ha ez nincs, akkor érdemi támogatást külön-külön egyik fél sem tud nyújtani".

A könyv az első fejezetben áttekinti az óvodás évek jellemzőit.

Mi jellemző az óvodáskorú gyermek gondolkodásra? - A teljesség igénye nélkül említem a mágikusságot, a folyamatok visszafordíthatóságát, és azt, hogy a lényegest és lényegtelent sokszor még nehéz neki elkülöníteni. Fontos, hogy minden eltérés esetében megkeressék az oki hátteret. Ha nem csak éretlenség állapítható meg, hanem részképesség zavara, fejlesztő szakember segítségét kell igénybe venni.

Az óvodáskorú gyermek mozgásfejlődése nagy utat tesz meg, Finomodnak a mozgások, stabilan kialakul a jobb és bal megkülönböztetése. Minősítik egymást és magukat az ügyes vagy ügyetlen jelzővel. A megfelelő stabilitás hiánya, a félelemérzet tapasztalása esetén szakember segítségét kell kérnie az óvónőnek.

Rajzaikra a sematikusság jellemző, hiányoznak a természetes arányok. A kisgyermek rajza és intellektusa között van szoros kapcsolat, de mindig csak minden területre kiterjedő, hosszas megfigyelés után lehet következtetéseket levonni.

Sok szülő küzd gyermekével az én-tudatuk kialakulása kezdetén tapasztalható dackorszakkal. Fontos tudni, hogy nem rosszaságról van szó, hanem első kísérletükről, hogy uralni, szabályozni szeretnék környezetüket, és ami én-fejlődésük elengedhetetlen velejárója.

A könyv ismerteti az egészségesen fejlődő gyermek fejlődésének fontos állomásait, mint a nemi szerepek hangsúlyozása a fiúknál és lányoknál. Fejlődik szabálytudatuk - megértik, hogy miért léteznek szabályok, és azok megszegése következményekkel jár.

Fontos állomásához érkezik a játékfejlődés: megjelenik a többfunkciós játék és az óvodáskor végére a szerepjáték, amelyhez már eszközöket használnak. A közös játék során kialakul a mi-tudatuk. Figyelni kell a kapcsolatok kialakulását, mert felnőtti kötődések is előre láthatók - sikeres lesz-e csoportba való beilleszkedés, nyitott-e másokra. Azért is lényeges mind az óvodapedagógus mind a szülő odafigyelése, mert itt szerzi meg a gyermek az első érdemi visszajelzéseket önmagáról, teljesítményéről, és most alakul ki, hogy később lesz-e igénye a csoporthoz tartozásra.

Az óvodáskorú gyermek érzelmi fejlődésére szeretném még felhívni a figyelmet. Először is arra, hogy érzelmeik nagyon intenzívek és változékonyak. Élénk a fantáziájuk és sokszor félelmetes tulajdonságokkal ruházhatnak fel akár tárgyakat is. Az öröm és a szeretet mellett leggyakoribb érzelmi megnyilvánulás a düh, a harag és a féltékenység. Jó, ha ezzel tisztában vannak a szülők, mert könnyebben kezelhető a gyermek, ha természetes érzésként élik meg és nem, mint valaki, valami ellen irányulót. Az érzések "gyógyító játékká" alakíthatók.

Természetesen nem a célom, hogy elejétől végéig ismertessem a könyvet, inkább az, hogy felkeltsem mind a szülők, mind az óvodapedagógusok figyelmét a könyv elolvasására. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy vannak a legjobb akarat mellett is elkövethető hibák, amiknek korrigálására a szülők és pedagógusok értő együttműködésére van szükség. Ilyen hiba a "valamiből túl sok" ingeradagolás, az "értelmi-" és "érzelmi túltáplálás". A túl erős, túl sok feladat adásának következménye lehet nyitottság megszűnése, a motiválatlanság kialakulása, de akár képességei alatti teljesítővé válhat a gyermek.

Ugyanilyen súlyos következményekkel járhat a "hiányhatás", azaz az "érzelmi" és "értelmi alultáplálás". Mint látjuk, minden túlzás esetén szükséges az óvónő visszajelzése, és a szülők okos váltása. Ha ez a szülők ellenállása miatt nem lehetséges, családterápiára van szükség.

Nagyon fontos tudni a szülőknek, és ezért kihangsúlyozom, hogy a gyermekek többnyire azt tükrözik vissza viselkedésükkel, ahogyan velük bánunk. (Vannak azonban kivételek, amelyeket lentebb nevesítünk is.)

A könyv szerzői néhány személyiségvonást mutatnak be, amelyek összefüggésben vannak a gyermek eredményességével. Érdemes elolvasni. Kiemelném, hogy ha az elszakadás nem vagy csak részben történik meg, nehezített lesz az önállósodás. Fontos a kontroll kialakulása, különben bizonytalan lesz önmagában, állandóan külső megerősítést igényel. Sok problémát okozhat a szorongásosság, akár a szociális kapcsolatok kialakulásában is, de ők azok, akik tényleges tudásukat szinte soha nem tükrözik vissza, ezáltal romlik a gyermek eredményessége. Ha a probléma oldása az óvodai közösségen belül nem megoldható, szakember - pszichológus - segítségét kell kérni.

Mind a szülők, mind az óvodapedagógusok számára hasznos, megszívlelendő tanácsot adnak a szerzők a magatartászavaros gyermekek beilleszkedésének segítésére. Felhívják a figyelmet arra, hogy az agresszív viselkedésért felelős lehet a családi környezet is, az, hogy milyen mintát követ a gyermek, de okozhatja a szülők egyet nem értése nevelési kérdésekben. Ugyanakkor az indulati magatartás okai lehetnek a csoporton belüli normák, az, hogy az adott csoport milyen magatartást értékel, milyen magatartással lehet a csoport középpontjába kerülni. Értő odafigyeléssel, esetleg szakember bevonásával az óvónő helyes irányba tudja terelni a csoport értékelését. Az agresszív viselkedésért felelősek lehetnek idegrendszeri problémák, mint a pszichoszomatikus szindróma, a hiperaktivitás, ami a gyermeken, a környezeten kívül álló probléma és szakember segítségét igényli annál is inkább, mert az ettől szenvedő gyermekek mélyen képességeik alatt teljesítenek.

Úgy vélem, hogy mind a szakemberek, mind a szülők számára fontos információ, hogy a gyermek jelezhet olyan fájdalmat, amely mögött nem találnak organikus elváltozásokat. Komolyan kell venni, mert jelezheti, hogy a lélek beteg és ezt tükrözi vissza testi tünet.

Már írtam, célom az, hogy a szülők és szakemberek érdeklődését felkeltsem a könyv iránt, ezért nem ismertetek olyan problémát, ami tüneteinél fogva nem marad, nem maradhat rejtve, ezért bizonyosan szakemberhez fordulnak (Sphincter kontroll zavara).

Részletesen ír a tanulási zavarról, a megfigyelhető tünetekről a beszédfejlődéshez kapcsolódó fejletlenségről, a látáshoz, halláshoz, mozgáshoz és téri tájékozódáshoz, téri észleléshez, térorientációhoz kapcsolódó zavarokról. Ismerteti a vizsgálat körülményeit, feltételeit, és amit különösen fontosnak tartok: az értékelés rendszerét. Jó, ha ezzel mind a pedagógus, mind a szülő tisztában van.

A csoportos és egyéni vizsgálóeljárás feladatainak elvégeztetéséhez instrukciókat ad és segédanyagokat ad az értékeléshez. Egy vizsgálati anyag bemutatásával segítséget kíván nyújtani a gyakorlati alkalmazáshoz.

Bár a szakembernek szól, de a szülők számára is hasznos instrukciókat ad a játékeszközökről és azok felhasználási lehetőségeiről szóló fejezet. Felhívja a figyelmet a megfelelő játék kiválasztására. És mi a megfelelő? Ami "élvezetes, tartós, esztétikus és célunknak is megfelel". (57. oldal) Nem biztos, hogy a "fejlesztő játék" felirattal reklámozott, méregdrága eszköz az. Lehet, hogy a kevés alapanyagból, a gyermekkel közösösen készítve sokkal több tapasztalathoz, örömhöz segíti hozzá a gyermeket, hiszen a "játékeszköz készítése maga is játék!" Közben megtanulják a csoportmunkát, szabályokat állítanak fel, és nem utolsósorban fejlődik kézügyességük, gazdagodik a fantáziájuk.

A játékeszközök használata, és ezen keresztül a gyermekek fejlesztése nagy odafigyelést igényel mind az óvónőktől, mind a szülőktől. Az óvónőnek figyelni kell arra, hogy mindenki a fejlettségi szintjének megfelelő eszközt kapjon, de arra is, hogy amíg az egyiknek segít, a többi sem unatkozzon, vagy arra, hogy egy asztalon ne legyen túl sok eszköz. Praktikus tanácsokat ad az óvodások napi munkájának értékeléséhez is.

Nagyon hasznos tanácsokat ad ahhoz, hogy mely területek fejlesztéséhez milyen játékokat tartson az óvoda. Milyen játékokkal, feladatokkal, feladatlapokkal segítse a vizuális észlelés, a vizuális memória fejlesztését. Ismerteti az ábrázoláshoz szükséges eszközöket, azok helyes használatát, az ábrázolás közben közösen elvégezhető feladatokat, úgymint: csendjáték, vonal-kiegészítések, foltkiegészítések. A könyv természetesen sokkal több ötletet ad akár az ábrázolás, akár a papírral végezhető játékos feladatok, akár a szükséges eszközök területén – amit aztán tovább lehet fejleszteni.

Ugyanilyen szempontok szerint az Auditív észlelés, az auditív emlékezet, anyanyelv és kommunikáció című fejezetben először az elméleti tudást frissíti fel, majd ismerteti az anyanyelvi nevelés célját és feladatát, eszközeit, a fejlesztési területeket, gyakorlatait, játékait és játékeszközeit.

A gyermek fejlődésének fontos állomása a látott-hallott információk összekapcsolása. Ebben komoly szerepe van az óvodapedagógusnak, aki tudatosan, előre kitűzött céljainak megfelelően alkalmazza a játékeszközöket és adja a hozzá kapcsolódó feladatokat.

A könyv játékos feladatok elvégzésén keresztül javasolja a test megismertetését, a térben való eligazodást a téri orientációt és a téri tájékozódást.

A könyv utolsó fejezete a számfogalom kialakításával foglalkozik, ami annál is könnyebb, mivel a gyermekek a környezetükben lévő tárgyakat szívesen számlálják, osztják csoportokra. Az egyre nehezebb játékos feladatok elvégzése során jutnak el a magasabb szintet képviselő társasjátékig.

És most, hogy a könyv ismertetésének végére jutottam, fel kell tennem a kérdést: mivel több ez a könyv, mint az ugyanezen témában, ugyanezen szerzőktől előzőleg megjelent három kiadás? (Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy módomban állt az előző három kiadást is átnézni.)

Jó szívvel ajánlom a könyvet mind a laikus, de gyermekük fejlődéséért felelősséget érző szülőknek és a szakembereknek egyaránt.


Nagy Alexandra
Tessedik Sámuel Főiskola