Rektor Orsolya:


Adaptivitás a vizuális nevelésben

(Pedagógusok pedagógusoknak c. sorozat)


(Trefort Kiadó, Budapest, 2005)


A pedagógusok feladata, hogy segítsék a gyerekek egészséges személyiséggé válását. Ehhez megfelelő módszerekre, szakmai ismeretekre, tudásra, kreativitásra van szükség. Fontos még az elkötelezettség, a gyermekközpontúság, és hogy együtt tudjon működni a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt. A szerzőt a felsoroltak mellet számos kérdések foglalkoztatják: "Hogyan változnak meg a tanulóközpontú iskolában a gyermek és felnőtt szerepek?" "Mit jelent az adaptivitás a vizuális nevelésben?" "Mely módszerek, munkaformák alkalmasak erre a munkára?" "Milyen pedagógus érheti el ezt a célt?" (5.o.) A gyermekrajzokkal illusztrált könyv módszertani segítséget, ötleteket nyújt a pedagógusok számára, melyhez ötlettár is kapcsolódik. A könyvben megjelenő alkotásokat a tatabányai Dózsa György Általános Iskola és a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Alapiskola tanulói készítették.

Az oktatás során a tanító vagy tanár a követelményeket figyelembe véve maga határozza meg egy-egy tanóra anyagát a tankönyvek alapján.

A szerző rajzórákat látogatott, mely során megfigyelte, hogy nem veszik figyelembe a gyerekek szükségleteit, érdeklődési körét csak végigtanítanak egy könyvet. Nem teszik lehetővé az eszközök, anyagok, megismerését (papírfajták, festékek). Hiányzik a kreativitás, a közös vizuális probléma megoldás, a kísérletezés, a próbálgatás, az önálló eszközválasztás. A gyerekek ritkán értékelhették a saját és társaik, és az egymásnak adott tanácsok is igen ritkán hangzottak el. Legtöbbször a pedagógus bírálta el a munkákat, de a dicséretek személyre szabott értékelés sokszor hiányzott.

Óra kezdetére már a padokon voltak a szükséges anyagok, eszközök, ami szintén megvonta a gyerekektől választási lehetőséget. "Szorgalmaztam a műhelyjellegű tantermi kialakítást, hisz az a tantárgyi koncentrációt is szolgálhatná" - írja a szerző.

Az óra alatt a gyerekeknek néma csöndben dolgoznak az órán. "Pedig micsoda öröm, mikor egy fogalmazás órán a gyermek feláll és hátrasétál a könyvespolcon lévő szinonima szótárért, vagy a helyesírási kézikönyvért, a rajzórán pedig egy üveg tusért vagy az ollójáért, mert arra van szüksége, hogy a feladatát jobban teljesítse." (10.o.) A fegyelem önmagától is kialakul, ha biztosítják a tanulók számára a kreatív magatartáshoz szükséges feltételeket.

Rektor Orsolya szerint a tanulóközpontú tanár, lépésről lépésre segíti a gyerek személyiségének kibontakozását. Fontos, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom, hogy odafigyeljenek a diákokra, dicséretet, biztatást adjanak nekik, közös élményeket szerezzenek, és egyenrangú félként tekintsék őket.

Az adaptív pedagógia lényege, hogy a tanár alkalmazkodjon a gyerekekhez, megismerje tudásukat, aktivitásukat, felmérje társas helyzetüket, érzelmi életüket, és ezek alapján szervezze az órákat. Segíteni kell őket jó tanácsokkal, és rá kell vezetni őket arra, hogy egymást is segítsék. Ki kell alakítani ízlésüket, kreativitást, és személyiséget kell fejleszteni, kialakítani a szemléletmódjukat amellett, hogy kézügyességüket finomítják, és művészeti ismereteiket gyarapítják.

Az adaptivitás feltételeiről is olvashatunk. A tanulók diagnosztizálása, megismerése azon keresztül történik, hogy milyen anyagokkal, eszközökkel találkoztak már, milyen az ábrázolási módjuk, kézügyességük. Kik a kitartók, és kapkodók, kik másolnak a másikról, kik a bizonytalanok?

Ismerkedési, kapcsolatteremtési játékok; bemutatkozás szerepcserével; szoborjáték; meseillusztráció; versillusztráció; családrajz; színezések vonalhálón ceruzával; vidámság és szomorúság festése; tenyér-önarckép készítése

Munkaformák és differenciálás. Meg kell teremteni a diákok számára a megfelelő feltételeket. Nem csak eszközökről van szó, hanem segítségnyújtásról, egyénre szabott ellenőrzésről, értékelésről.

Az adaptivitás gyakorlata során a manuális képességek, a kreativitás fejlesztése zajlik. Minden gyerekben fel kell ismerni az értéket, fel kell tárni alkotóhajlamait. A művészeti ismeretek nyújtásán keresztül történik a véleményalkotás, ízlésformálás. A tanulókkal meg kell ismertetni a művészetet, képzőművészetet. A lehető legjobb, ha már az első osztályban lehetőséget adnak a gyerekeknek, hogy véleményt nyilvánítsanak egy-egy képről, szoborról, zenedarabról, egymás alkotásairól, vagy ötleteket merítsenek ezekből.

Motiváció: a gyerekek az órát akkor várják szívesen, ha jó élmények, sikerek fűződnek hozzá. A tantárgyi integráció úgy valósul meg, hogy például az irodalom órán bábokat, illusztrációkat készíthetnek az olvasmányokhoz. Matematika órán a gyűjtött kavicsok, gesztenyék, gyöngyök segítségükre lehetnek az összeadás gyakorlásában. Számos lehetőség nyílik a vizuális ismeretek alkalmazására, csak mindig legyenek kéznél az anyagok és az eszközök.

Az ötlettár sok lehetőségre hívja fel az olvasó figyelmét, a vizuális kifejezés más órákon való megjelenítésére. Többek közt szerepel a fogalmazás írása grafikus ábrába; képes fogalmazás írása; fürtábra készítése egy témakör bevezetésekor, illusztráció készítése egy ünnep vagy egy olvasmány kapcsán; szemléltető eszközök: plakát, transzparens készítése; naptárak, szórólapok, meghívók, ajándékkártyák alkotása. A vizuális nevelést a napköziben, a szakkörön is lehet végezni, és az erdei iskolában megismerhetik a növényeket, állatokat, tájképet készíthetnek, megtanulják hasznosan eltölteni szabadidejüket. Szabadtéri tárlat; pólófestés; kőfestés; térképkészítés; kincskeresés térkép alapján. A nagy ötlettárban óravázlatokat találhatunk. Például az első találkozás: játékot ajánl az ismerkedéshez, aztán gondolattérképet készíteni arról, hogy mi jut eszükbe a rajzóra szó hallatán, egy sokatmondó portrékészítése önmagukról stb.

Rektor Orsolya a gyermekközpontúságot, a kostruktív pedagógiát, a drámapedagógiai és játékos módszereket, a gondolkodva gondolkodni tanítást, és a kreativitás fejlesztését részesíti előnyben. Meg kell ismerni a gyerekeket, figyelni kell rájuk, biztosítani a feltételeket, fejleszteni a képességeket, motiváló feladatok, problémák elé kell állítani őket, s úgy megválasztani a tanítási módszereket, hogy mindenki a tőle telhető legmagasabb szintet érje el.


Keresztesi Ildikó
Tessedik Sámuel Főiskola