Czike Bernadett:


A pedagógusszerep változása


(Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2006)


A szerző doktori dolgozatának könyvvé átdolgozott változatát tarthatja kezében az olvasó, amelynek kutatási témája a pedagógus szerepének tanulmányozása. Czike Bernadett PhD, pszichológus, pedagógus, a Szabad Iskolákért Alapítvány szakmai vezetője, az alternatív iskolák, a kooperatív tanulásszervezési mód és a szociális kompetenciák fejlesztésének kutatója. Fontosabb munkái: Bevezetés a pedagógiába (1966), Fejezetek az alternatív nevelés gyakorlatából (1997), "Együtt-működik": kooperatív foglalkozástervek (2004).

A Szabad Iskolákért Alapítvány célja, hogy a nevelés résztvevőit - a szülőt, a gyermeket, a pedagógust - segítse a másokkal való együttműködésben, az egyén belső szabadságának kibontakozásában és önbecsülésük megerősítésében. Az alapítvány hét tevékenységi körének egymásra épülő működése - szakmai szolgáltatás, pedagógiai kutatás, taneszköz-fejlesztés, iskolaválasztási tanácsadás, pedagógus-továbbképzés, szülői csoportfoglalkozások, könyvkiadás és könyvesbolt fenntartása - nyújt alapot az egyes tevékenységek munkájához.

Czike Bernadett kutatómunkájával célja az volt, hogy olyan módszereket találjon, amelyek az alternatív iskolákban már jól működnek és a közoktatásban is alkalmazhatók lennének. Mottójául Maria Montessori (olasz orvos és pedagógus, aki a 19. század végén fejlesztette ki a gyermekek nevelésével és fejlődésével kapcsolatos koncepcióit) egyik alapelvét választotta: "A pedagógusnak nem alakítani kell, hanem alakulni engednie, nem parancsolni, hanem engedelmeskedni, nem vezetni, hanem szolgálni."

A szerző vizsgálati módszere a kérdőív és a strukturált interjú. Az alternatív és nem alternatív iskolák csoportjainak felméréseit elemzi és veti össze, így vonja le következtetéseit a szerző, aki 554 nyolcadikos diák és 22 pedagógus interjújával a pedagógus szerepének változásait vizsgálja, a tanár-diák kapcsolat, az iskolai szabályrendszerek kialakítása és az értékelés szempontjából.

A környezet állandó változása, az információs forradalom, a technikai fejlődés miatt a pedagógusok és diákok többsége szenved a kialakult új helyzetekben. A gyerekek figyelme az egyre ingergazdagabb társadalmi és gazdasági környezetben egyre nehezebben köthető le, megváltozott érdeklődési körük és megváltoztak igényeik is. Ebben a környezetben szükség van a pedagógus szerepének átgondolására, hogy mennyire alkalmasak az eddig bevált pedagógiai módszerek a mai diákok motiválására és eredményes tanítására, nevelésére. Az iskola feladatának újragondolását a 89-90-es években végbemenő rendszerváltás, a demokratikus rendszer kialakulása már szükségessé tette. Ez a változás folyamatosan módosította a felnőtt-gyermek viszonyt, megváltozott az iskolába járó gyerekek összetétele is és a sokféle háttérismeret és képzettség miatt differenciálódott a gyerekek tudása. A tény, hogy a család szerepe visszaszorult a nevelésben, hogy a gyerekek egyre kevesebb hasznos időt töltenek szüleikkel, megint olyan körülményeket jelent, mely a pedagógusokat állítja új feladatok és szerephelyzetek elé. A pedagógus szerepének változását a szerző elsősorban a pedagógusi attitűdváltásban látja, mely annak belátásán alapul, hogy a tanítás elsősorban a tanulók motiválása és eredményességének elérése, nem a pedagógus nagyszerű egyéni teljesítménye.

A kötet szerzője felsorolja az alternatív szerepfelfogásokat, így olvashatunk a Waldorf-, a Montessori, a Freinet módszer lényegéről illetve a mai hazai alternatív mozgalmakban meghatározott szerepekről. A fenti reformpedagógiák alapvetően abban különböznek a diktatórikus rendszerben meghatározott modelltől, hogy a gyermeket helyezik előtérbe, a nevelési folyamatban a nevelői stílust tartják meghatározónak.

A kiadványból megismerhetjük a vizsgálat alapját képező gondolatokat és tanokat, a kérdőíveket, a felvétel módját és célját. Megtudhatjuk, hogy az alternatív iskolákban a diákok a különböző iskolai szituációkban nem éreznek kis félelemnél többet, míg a pedagógusok ugyanakkor, ugyanúgy feszültségben élnek, mint más pedagógusok (stressz vizsgálat), a pedagógusokhoz egyértelműen pozitív viszony köti a gyerekeket (az iskolai közérzet vizsgálata), az iskolai eredményeik értékelését igazságosnak ítélték meg (a válaszok őszintének tekinthetők, mert pedagógusok jelenléte nélkül töltötte ki a kérdőívet mind a 180 diák), a 20-30%-ban közösen kialakított szabályok a tanulás-tanítás feltételeit szolgálják: ezek túlnyomó többségben egyszerű, elemi szabályok, melyek szankcionálása általában enyhe, de következetes. A diákok és pedagógusok körében is jellemző a tolerancia (és a másság megfelelő kezelése), egymás pozitív és negatív jellemzőit szinte egybehangzóan határozták meg. Megtudjuk, hogy ezekben az iskolákban elsősorban a nevelést állítják előtérbe, a személyes kapcsolatok jelentőségét, de megismerhetjük a könyvből az ideális pedagógusképet is. A kutatás és vizsgálatok eredményeit táblázatokkal és ábrákkal szemlélteti a szerző.

A kötet végén megtaláljuk a kérdőíveket, melyeket 2000-2002-ben az elővizsgálatok során alkalmazott, majd azokat, melyeket az alternatív és nem alternatív iskolák összehasonlításához 2003 őszén használt. Bemutatja továbbá a 2003 őszén vizsgált alternatív iskolákat illetve azok pedagógiai programjait is, sőt mintaként a szabályok témakörből minden iskolából egy, az eredeti, diák által kitöltött kérdőív fénymásolatát.

Tudom, hogy az "igazi" recenziót I/3 személyben kell írni. Azonban a téma annyira megérintett, hogy szülőként szeretném figyelmébe ajánlani a könyvet gyakorló szülő-kollégáimnak és minden pedagógusnak, akármilyen régóta is van a pályán. Főleg azoknak, akik fejében akár egyetlenegyszer is megfordult a gondolat: "mit keresek én itt?". Mert tanítani ezzel a gondolattal is lehet. De másképp is!


Nagy Emese
Tessedik Sámuel Főiskola