Deákné B. Katalin:


Minden kezdet nehéz

Az iskolakezdés problémái


(Deák és Társa Kiadó, Pápa, 2000)


A könyvelemzési feladathoz Deákné B. Katalin Minden kezdet nehéz című könyvét választottam. Az alcím (Az iskolakezdés problémái) elárulja, hogy a könyv az iskolakezdésről szól és nemcsak a szülők, hanem a gyerekek is hasznát vehetik.

A szerző a könyv elején leírja, hogy melyek a beiskolázás feltételei: a tankötelezettségről és a beiskolázásról az 1993. évi LXXX. törvény 6.§-a rendelkezik. A beiskolázáshoz azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermek iskolaérett legyen. Az iskolaérettség a gyermekek biológiai, intellektuális és szociális érettségétől függ, de erre utaló jel lehet az is, ha a gyerek vágyik az iskolába. Nagyon fontos, hogy a szülők ne siettessék az iskolakezdés időpontját. Az iskola megkezdéséhez a gyermeknek fontos néhány ismeret megléte: ilyen például a nevének, korának, lakhelyének ismerete; szülei neve és foglalkozása; színek felismerése; a viselkedés alapvető szabályainak ismerete; stb.

Ha az iskolaérettség bebizonyosodott, akkor el kell kezdeni készülődni az iskolakezdésre. A könyv nagyszerűen leírja, hogy általában milyen taneszközökre van szüksége egy elsős kisdiáknak (füzetek, rajzeszközök, olvasáshoz használt könyvek, stb.). Ezek mellett arról is ír, hogy hogyan tudjuk a gyermek komfortérzetét biztosítani. Ebben a fejezetben a ruhavásárlásról és a tanuláshoz szükséges nyugalom biztosításáról olvashatunk.

A gyermek felkészítése az iskolára nemcsak az eszközök megvásárlásáról szól, hanem a leendő kisdiákot lelkileg is rá kell hangolni az új helyzetre. Fontos, hogy a szülő tanácsokkal lássa el az iskolakezdő gyereket, és semmiképpen se ijesztgesse azzal. A tanév elkezdése előtt nem árt az alapvető dolgokra (köszönés, bemutatkozás, kérés) megtanítani a gyerekeket.

Az iskolakezdés után megjelennek a tanulási nehézségek: a figyelem és memória problémái, az olvasási gondok, az írással, helyesírással, matematikával, stb. kapcsolatos problémák. Ezeket sok gyakorlással orvosolni lehet. Fontos, hogy a szülő, ha teheti mindig segítsen gyermekének a gyakorlásban. Ezeket a gyakorlásokat különböző fejlesztő játékokkal színesíthetjük: például memóriafejlesztő, figyelemfejlesztő játékokkal, betűfelismerést, az olvasás pontosságát és tempóját fejlesztő játékokkal, és matematikai műveleteket gyakoroltató játékokkal.

A szerző ír a fakultatív (választható) foglalkozásokról is. Ezek választásánál a szülőknek ügyelni kell arra, hogy ne haladják meg a gyermek teherbíró képességét. Ha a gyermeknek épp elengedő elfoglaltságot nyújt a kötelező tanóra és a házi feladatok elvégzése, akkor nem kell erőltetni a fakultatív foglalkozásokat.

A következő fejezet a délutáni tanulással foglalkozik: otthoni tanulás, napközi, iskolaotthonos oktatás. Ha a kisiskolás otthon tanul, fontos, hogy meghatározott napirendje legyen. Ha szüksége van segítségre, mindenképpen segíteni kell, főként a tanszerek közötti tájékozódásban. De azért szépen lassan rá kell szoktatni az önállóságra, hogy érezze, az ő felelőssége, hogy minden meglegyen másnapra. A tanulás után mindenképpen át kell néznie a táskáját és a tolltartóját, utána pedig mehet játszani, tévézni, stb.

Ha a gyermek napközis, akkor a tanítás után még az iskola falai között végzi el a házi feladatok elkészítését. A napközis tanároknak gyakran nehezebb dolguk van, mint otthon a szülőknek, hiszen neki egyszerre 18-25 gyermekkel kell foglalkoznia. Így gyakran előfordul, hogy a számolási feladatok nem teljesen hibátlanok, esetleg az olvasás sem úgy megy, ahogy kéne. Ekkor el kell dönteni, hogy maradjon-e a gyermek a napköziben, vagy inkább tanuljon otthon.

Több iskola is biztosítja az iskolaotthonos oktatási formát. Ilyenkor a tanulóknak délután is tanórái vannak, vagyis a délelőtti órákat az előző napi házi feladatok megoldásával, illetve gyakorlással töltik, utána jönnek a tanórák. A tanítás általában délután 4-ig tart, és általában jut idő játékra és gyakorlásra egyaránt. A gyerekek általában a felszereléseiket az iskolában hagyják. Ez néhány szülőt zavar, ugyanis nincs betekintése a tanultakba. Ez az oktatási forma feltétlenül igényli a pedagógus és a szülő szoros együttműködését.

Az iskolakezdő diák csak akkor tud azonosulni az iskolával, a tanulással, ha az otthon hallott dolgok megerősítik abban, jó és hasznos az iskola. Ha a szülő esetleg mégsem elégedett az iskolával, akkor még idejében át kell íratni másik iskolába. Néha nem az oktatás menetével vannak gondok, hanem a pedagógusszemélyét illetően, ilyenkor őt kell megkeresni a problémával. Ezeket a problémákat vagy a fogadóóra vagy a szülői értekezlet keretein belül kell megbeszélni, ezért a szülőknek fontos megjelenni ezeket a rendezvényeken. Tehát a gyermeknek az a legjobb, ha a szülő és az iskola között jó viszony áll fenn.

De mi a helyzet a szülők közti viszonnyal? A könyv erről is részletesen ír. Az egy osztályba járó gyerekek szülei sokféleképpen viszonyulnak egymáshoz. Vannak, akik régebbről ismerik egymást, és van, hogy ott köttetnek új barátságok. Fontos, hogy a szülők a gyerekek egymás közti nézeteltérései miatt ne keveredjenek összetűzésbe, mert ezek a kis összezördülések általában nem komolyak. Ezeket a kis problémákat mindig meg kell beszélni.

A könyv utolsó előtti fejezete a kisiskolás szabadidejéről szól. Fontos, hogy a szülők még iskolaidőben is engedjék játszani a gyermeket. Fontos, hogy a gyerekek szabadidejük nagy részét töltsék a szabad levegőn. Általában szeretik a csapatjátékokat, ahol kibontakozhatnak, új barátokat szerezhetnek. De néha olyan gyerekek is belekerülnek az ilyen csoportokba, akik rossz példát mutatnak a kicsiknek. Ilyenkor sajnos el kell tiltani a gyerekeket a csoporttól. A szabadidőt nem csak játékkal, hanem bármilyen szervezett tevékenységgel is ki lehet tölteni, de erről a gyereknek kell dönteni.

A könyv utolsó fejezete a viselkedési problémákról és azok megoldásairól szól. Ezeket a problémákat legtöbbször az idézi elő, hogy a gyermek kora ellenére még nem iskolaérett, ilyenkor lehetőség szerint korrekciós osztályba helyezik át. De nagyon gyakori ok a gyermek feszült idegállapota és a lelki elhanyagoltság. Ezeket a problémákat a szülőnek kell megoldania.

Vannak olyan gyerekek, akiket a többiek kizárnak maguk közül. Ebben az esetben a legfőbb okok: a gondozatlanság, az önzőség, a túlzott dicsekvés, az árulkodás, a csúfolódás és a hazudozás. Ezen tulajdonságok korrigálása, de leginkább kialakulásuk megelőzése a szülők feladata közé tartozik. Fontos, hogy a gyermek a lehető legtöbb szeretetet megkapja a szülőktől. Ennek nem kell mindig szóban történnie, számtalan más „csatornái” is vannak a szeretet közlésének: például a tekintet, a testi kontaktus, a megértő figyelem és az elfogadás.

Ez a könyv valóban hasznos útmutató lehet azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke kisiskolás lesz. Rengeteg jó tanács és játékos feladat található benne.


Mahler Adrienn
Szent István Egyetem
Gazdasági Kar
(Békéscsaba)