Szántó Károly:


A nemzet napszámosai régen és ma
Történetek, elbeszélések


(Szerzői kiadás, Pécs, 1999)


A könyv külsejét tekintve igen megnyerő. Egy vékonyka zöld könyv, melynek elején egy régi fekete-fehér fénykép található, hátoldalán pedig egy kép az íróról és rövid ajánlása. Ezt elolvasva kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, hiszen az érdekes és valóban megtörtént elbeszéléseket igen kedvelem.

Az előszó elolvasása sok érdekességet árult el magáról az íróról. Az életét tekintve igen nagy tudású és nagy tapasztalattal rendelkező oktatónak találom, aki nagyon szép pályafutást tudhat maga mögött.  Az első fejezetben néhány osztálytársa történetét írja le. A volt bajai gimnáziumi társak közül sokan jogászként végeztek, majd, mint kiderült, már sokan meghaltak alkoholizmus, vagy hasonló szörnyűség következtében. Ennek a fejezetnek a végén tudhattuk meg, hogyan is nősült meg - kétszer is. Innen kiemelnék egy idézetet, amely nagyon megtetszett: "Más az iskola és más az élet. Aztán az iskola adja az osztályzatokat, az élet pedig kiállítja a bizonyítványokat." (19. o.)

A következő részt a bajai iskola tanárainak bemutatására szánja. Mint megtudjuk, ők cisztercita szerzetesek voltak, akiket nem zárkózott, kolostori magányra ítélt embereknek kell elképzelnünk leírása szerint. Több kedves tanárjával is megismerkedhetünk, akik szerinte nemcsak oktatni, hanem nevelni is tudtak. Róluk olvasva támadt azaz érzésem, hogy szívesen megismertem volna őket én is. A kiskunfélegyházi tanítóképzőben kezdte a tanári pályafutását kollégiumi nevelőként. Az ennek szánt fejezetben sok érdekes történetet olvashatunk a szintén nagy tudású, jól képzett és jóval idősebb kollégáiról. Minden munkatársára nagy tisztelettel, szeretettel és örömmel gondol vissza. Megemlékezik Darvas Józsefről, egy diákról is. Őt egy kiadni kívánt műve miatt majdnem kicsapták az iskolából, hiszen az írása az akkori kor szellemének nem felelt meg. Több neves barátjáról is említést tesz egy-egy eset kapcsán. Olvashatunk Gádor Emillel, Simon Bélával és Öveges Józseffel folytatott levelezéseiből is párat. Ezeket olvasva meglepően tapasztalom, hogy milyen nagy szerepe is volt akkoriban egy jó ismeretségnek vagy éppen egy kedves tiszteletteljes levéllel milyen új barátságokra lehetett szert tenni. Megfigyelhető, hogy a háborús éveket követően nagyon nehéz dolga volt, mind a tanulóknak, mind a pedagógusoknak és ezekről hűen emlékszik meg Szántó Károly az általa közölt levelekkel. Az eddigi történetekből kiemelkedik a Szökés a pokolból című rész. Itt a háborúba való bevonulását és hadifogságba esését, majd szabadulását írja le. Ez a rész az eddigiek között a leghosszabb. Nyolchónapnyi szörnyűséget ölel fel. Rossz belegondolni, hogy akkoriban a pl. pedagógiában fontos embereknek is ez a katonasors jutott, ahelyett, hogy nagy tudásukat adhatták volna tovább békében. Véleménye szerint a  sorsa alakulásában nagyon sok szerepe volt a szerencséjének, amelyet ügyesen felismert és ki is használt pl. a szökésénél. Ő ezekre az eseményekre úgy emlékszik vissza, hogy Isten az elején megüzente számára (Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 10. vers), hogy nem fog baja esni, Sopron vigyáz majd rá. Ez így is lett és igaz minden vagyonát elvesztette, de ő és felesége legalább életben voltak. Ebben a könyvben a pedagógusok kerülnek előtérbe, továbbá maga Szántó Károly és történetei. A másik gyerek című rész, mint sok másik is arról tanúskodik, hogy mekkora felelősség volt egy pedagógus vállán. Akkoriban az ő feladatuk nem csak a tananyag leadása volt, hanem a diákjaikat egész nap, gyakran egész életükön át figyelemmel kísérték. Az ő tudásuk nem a szakjukra korlátozódott le, mint manapság néhány tanáré, hanem az élet egész területén helyt kellett állniuk tanácsaikkal, segítőkészségükkel. Mint ezt az elbeszélés is mutatja ez hol jól sikerült, hol nem. Több rövidke történetet is elmesél, amelyek nem konkrétan a pedagógus pályájához kapcsolódnak. Élete során több emberrel is megismerkedett, akiktől érdekes és gyakran tanúságos történeteket hallott és ezeket velünk is megosztja, ilyen pl.: A Csoda, A szigligeti magán-múzeum, és A veterán. Mielőtt a pedagógiai történetekhez visszatérne, még kitér egy ismerősétől hallott történetre, amely New Yorkban játszódott. A Hotel Astoriában dolgozott egy ismerőse, aki rengeteg híres külföldi embert láthatott, valamint tanúja lehetett egy incidensnek, amelyben Kádár Jánost megalázta egy szintén magyar pincér. "Most már tudom, mit tegyek" rész számomra ironikusra sikerült, akárcsak sok ezt megelőző történet is. Sokszor nagyon hitelesen, tényszerűen írja le a történeteket, amelybe titkon sok humort is felfedezhetünk. A "Régi idők falusi diákjai"-ról is olvashattunk, amelyben az akkori nyelvtanulás taktikájáról tájékozódhatunk. Akkoriban a "cseregyerek-akció" volt a jellemző, ahol egy magyar és egy német család gyermeket cserélt, hogy gyorsabban és hatásosabban megtanulják az adott családban a másik nyelvet. A könyv címét a következő rész adja: A nemzet napszámosai régen és ma. Itt kifejti, hogy abban a korban sokan "csak úgy" kinevezték magukat oktatónak és ez ellen az önkormányzatok próbáltak meg fellépni több-kevesebb sikerrel. Ebben a fejezetben kiemel pár újságot is, amelyben érdekes cikkeket olvasott arról, hogy milyen is az ideális pedagógus. Számomra meglepő elképzelések voltak akkoriban arról, mit szabad és mit nem egy nevelőnek. Ahogyan a szerző írja, azzal én is egyet értek, hogy ezek a jogok még ma sem sokat változtak annak ellenére, hogy 130 év telt el. A pedagógiai történettől most Franciaországba kanyarodik, ahol megismerkedett Michel Gyarmathyval. Ő egy magyar születésű - szívében haláláig magyar – rendező volt. Életük során csupán egyszer találkoztak, de egy életre szóló barátság alakult ki köztük. Egy másik ehhez hasonló barátságról is számot ad. Itt egy régi tanítványával folytatott levelezésről ír, ahol a volt tanuló Szántó Károly segítségével találta meg boldogságát. Ez a történet is bizonyítja, hogy megeshet, hogy a pedagógus figyelme valóban egy életen át a diákján maradhat.  A vörös sziget dinamója című részben a pécsi tanítóképzőben történt eseményekről olvashatunk, arról, hogy egy oda nem illő igazgató hogyan teheti tönkre az oktatást és ezt az írónknak hogyan kellett helyre hoznia, mikor ő került az igazgatói székbe.  Később két érdekes és meghökkentő történetet olvashattunk arról, hogy egykor egy-egy meggondolatlan diákok által tett kijelentésből mekkora problémát csináltak. Meglepő, hogy a nehéz 1950-es években az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) még a kisóvodásokat is megfigyeltette, csakhogy fenntartsa a kommunista állam hatalmát... A könyv utolsó fejezeteiben egy bizonyos Menyhért bácsi történeteiről olvashatunk, amik szintén igen tanúságosak, de nem konkrétan a pedagógiához kapcsolódnak.

Összefoglalva ez egy nagyon érdekes könyv, amely nemcsak pedagógiai témákat ölel fel. Élvezet volt olvasni, hiszen nagyon tanulságos. A sok Szántó Károllyal megtörtént eseményen kívül különböző pedagógiai témákat is felölel, mint például az oktató feladatai. Igen színesen és átfogóan adja vissza a kor történelmére jellemző történelmet, mentalitást és oktatási jellemzőket. Ez a rövidke könyv nagyon élvezetes volt számomra, hiszen az ilyen történetekről szívesen olvasok, főleg így, hogy sok érdekes elbeszéléssel ismerkedhettem meg.


Molnár Tímea
Szent István Egyetem
Gazdasági Kar