Esztergályos Jenő:


Első olvasókönyvem
Az 1. oszt. számára


(15., javított kiadás, Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2007)


Esztergályos Jenő 1938-ban Alsóságon született. Szülőfalujában végezte el az általános iskolát, majd tanulmányait a kőszegi tanítóképzőben végezte. Tanítói oklevelét a gyakorlóév után, 1957-ben vehette át. Ezután emberré válásában számára három fontos év következett Békés megyében. Később visszakerült szűkebb hazájába, és Kemeneskápolnán lett iskolavezető, majd a pécsi tanárképző főiskolán rajz- és pedagógia szakon végzett. 1975-től szakfelügyelőként dolgozott, és rajztanárként tanított. 1982-ben a szegedi tudományegyetemen kapta meg diplomáját. 1990-ben alapította meg az Apáczai Kiadót, mely Magyarország legnagyobb magán tankönyvkiadója lett. Három évtizedes pedagógiai munkájáért, tizenöt éves tankönyvkiadói tevékenységéért a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét is megkapta. Létrehozta a Genius Apáczai Diploma arany-, ezüst- és bronz fokozatát, valamint a Genius Apáczai Diploma Díj különdíját, mely Magyarországon a "pedagógusok Kossuth-díját" jelenti.

A könyv borítóján kedves rajz látható, ami hasonlít az óvodás korban megszokott mesekönyvek fedőlapjára, a könyvbe lapozva szintén sok-sok kedves kis rajzot látok, emiatt úgy gondolom, hogy könnyebben elfogadják a gyerekek, hogy ezt a könyvet kell használniuk. Ha a könyv végén lévő tartalomjegyzékhez lapozok, ott azt látom, hogy kitűnően igazodik tananyag az évszakokhoz. Itt arra gondolok, hogy ősszel mennek a gyerekek az iskolába, mire megismerkednek annyira a betűkkel, hogy a kezükbe vehessék az olvasókönyvet, télre fordul az idő, így az első fejezet is a telet taglalja. Ennek kapcsán játékosan megismerkednek több ismert író versével. Ebben a fejezetben a tagolt olvasás megtanulására helyeződik a hangsúly.

A második fejezet a mesékről, azok megismeréséről szól és számomra a téli nyugodt, pihenős időszakot is tükrözi, de közben játékos kérdések formájában a kiderül, hogy mennyire értik a szövegeket a nebulók, és egy iskolai ünnepségekre is felkészíti a diákokat, a farsangra.

A harmadik fejezetben már a tavaszról olvashatnak és több mesét is megismerhetnek. A mesékhez kapcsolódva mutat be új állatokat, azokhoz kapcsolódó történeteket. A mesékben az állatok fel vannak ruházva különböző tulajdonságokkal. A történetek elemzése, megbeszélése közben megtanulják a jó, illetve rossz tulajdonságokat, az egér-macska, róka-bárány kapcsolatának bemutatása közben az ellentéteket, alá- és fölérendelt viszonyokat is.  Móricz Zsigmond gyerekversei kitűnőek ahhoz, hogy a gyerekek memóriája is kellőképp fejlődjön, mert könnyen tanulható, dallamos versei vannak, amit szívesen magukévá tesznek a gyerekek. Kedvenceim az "Iciri-piciri" és "A török és a tehenek".

Zelk Zoltánnak, Gárdonyi Gézának, Szabó Lőrincnek és még sok-sok írónak köszönhetően verses mondókákkal éled a tavasz a könyvben. Ekkor már nem a szótagolásos olvasás a jellemző. A könyvben egybefüggően jelennek meg a szavak. Megtanulják a gyerekek, hogy vannak történelmi ünnepek, így ebben a fejezetben már megismerhetik Petőfi Sándortól a Nemzeti dal-t, illetve megtanulják, hogy március 15.-én és húsvétkor mit ünneplünk. Sajnos már nem mindenhol él a népi hagyomány, a húsvéti locsolás, ezért külön öröm, hogy locsolóvers is található a könyvben, illetve a hagyomány magyarázata gyerek nyelven.

A negyedik fejezet szorosan kapcsolódik a tavaszhoz, hisz ekkor éled a természet minden lénye a téli pihenésből, így megismerhetik az állatok, virágok, fák életét is. Ennek a fejezetnek az a sajátossága, hogy az állatokat és a növényeket külön-külön ismerhetik meg a gyerekek, miközben a társas kapcsolatokra, kommunikációra helyeződik a hangsúly. A Hogy a kakas? című játékban szituációs gyakorlatokat hajtanak végre, miközben a kreativitásuk is fejlődik, mert el kell képzelniük a történetet, amely egy piacon zajlik, s meg kell jeleníteniük az eladót, a vevőt, és az árut is. Ebben a fejezetben szó esik arról is, hogy hogyan kell elültetni a fát, és miért fontos, hogy vigyázzanak a csemetékre, illetve le kell rajzolniuk, hogy milyen lesz az a csemete, amelyet nem gondoztak, nem vigyáztak rá, és milyen az ellentéte, amelyre figyeltek, s ezáltal megtanulják az emberi gondoskodás fontosságát is.

Az ötödik fejezetben a családról esik szó, ahol már hosszabb történeteket olvasnak a kis elsősök. Újabb ünnep kerül elő, Az anyák napja, az olvasmány segít felkészülni az édesanyák köszöntésére, illetve megmagyarázza az ünnep lényegét. Külön anyagrész foglalkozik a szülők munkájával. Sok gyermek bizony nem tudja megfogalmazni, hogy mivel foglalkoznak a szülei, ez a fejezet nagy segítséget nyújt ebben. A családi naptár keretében megtanulják családtagjaik személyes ünnepeit, a születés és névnapok dátumait. Szó esik a nagyszülőkről is, itt a generációk felépítését is figyelemmel kísérhetik.

A hatodik fejezet már a nyarat és az iskolai év végét jelzi előre, illetve felkészíti a gyerekeket az újabb ünnepekre, a pünkösdre és az augusztus huszadikára, megtanítva velük a Himnuszt, és lényeges, hogy nem veti el a vallásos ünnepek megemlítését sem. A könyv az év befejezésével zárul, azaz a pihenés, a vakáció kezdetével.

Nagyon tetszik, hogy szinte minden oldal alján van foglalkoztató feladat, amit hol megbeszélniük, hol pedig önállóan, akár rajzos feladatban kell megoldaniuk a gyerekeknek. Szerintem ez a könyv sokkal érdekesebb, figyelemfelkeltőbb, mint amelyikből még én tanultam sok évvel ezelőtt, külalakjában annyi különbséggel, hogy bár a mi könyvünknek is jó minőségű lapjai voltak, tartósabbak voltak, mert a fedőlapja kemény volt, így több generációt is kibírt ellentétben a mostani könyvekkel.


Nagy Zita Márta
Szent István Egyetem
Gazdasági Kar