Soars, Liz & Soars, John:


New Headway Elementary


(Oxford University Press, Oxford, 2000)


Az általam választott tankönyv a New Headway Elementary című kiadvány, amely az általános iskolásoknak, illetve azoknak a nyelvet tanulni vágyóknak készült, akik teljesen az elejéről - a kezdő szintről - akarják kezdeni a nyelvtanulást. A szerzők Liz és John Soars egy olyan könyvsorozatot írtak, amely követve a nyelvtanulás folyamatait, könnyebbé teszi az iskolai illetve a magán tanulást is. A tankönyvsorozat első kiadványa, az Elementary, a nyelvtanulóknak az angol alapköveit tanítja meg, hogy a sorozat további kiadványait könnyebben lehessen követni. A tankönyvet az Oxford University Press jelenteti meg. A tankönyv mellé kiadtak egy munkafüzetet is, amely sokat segít a tanulásban, hiszen abban a már megtanult elméleti dolgok gyakorlati oldalával ismerkedhetnek meg a hallgatók. A két könyv összetartozik, hiszen véleményem szerint elengedhetetlen a nyelvtanuláshoz az is, hogy gyakorolni lehessen a már megtanult nyelvtani, illetve szövegtani példákat. A munkafüzet segítséget nyújt a szavak gyakorlásában is, hiszen nagyon fontos az angol nyelvben az idegen szavak ismerete.

A tankönyv 14 leckéből áll, ami nem tűnik soknak, de ahhoz, amit a tankönyvcsalád ezen tagja el szeretne érni a nyelvtanulóknál, elegendő és részletes. A leckék a szerzők által kialakított tanulási módszer szakaszait követik, amelynek felépítése lehetővé teszi a gyors és logikus tanulást. A könyv kezdetben csak a bemutatkozással, személyes dolgokkal foglalkozik, ki hol lakik, mit csinál, mi a hobbija. A későbbiekben már előkerül a munka témája, az étkezési szokások, a természet, illetve a társas érintkezés.

Az egyes leckék is tagolva vannak a következők szerint: nyelvtan, szavak, olvasmány, dialógusok. A legtöbb lecke tartalmaz ezeken kívül még egy írásos feladatot is, amely az adott témakörhöz tartozik, például a munka témakörénél írni kell hivatalos levelet, illetve egy önéletrajzot.

A tankönyv nagyon sok képet tartalmaz a tanulás megkönnyítése végett, amelyek lehetnek fényképek, illetve rajzolt képek is. A rajzolt képek kicsit viccesek. Minden témához csatolva van egy bizonyos kép, hiszen így könnyebb a tanulás. Mondhatnánk azt is, hogy a képek a tankönyv elengedhetetlen részei, hiszen azok a tanulók, akik vizuális típusúak (márpedig az emberek körülbelül 90%-a vizuális típusú) könnyebben megértik, hogy mit szeretne kifejezni az angol nyelv, ha azt látják is a kifejezések mellett.

Nagyon sokféle színt használtak a tankönyv készítői, valószínűleg a figyelemfelhívás végett, hiszen az emberek többsége jobban reagál a színekre, mintha egyszerűen csak kiemelnék a fekete betűket. A tankönyv egészére vonatkozik, hogy a nyelvtani részeket kék ablakokban tűnteti fel, a beszéd buborékokat pedig narancssárgás színnel jelöli. A leckék címei mindig barnás-pirosak. A leckéken belüli nyelvtani témakör címeit mindig dőlt betűkkel jelölik. Minden leckében vannak feladattípusok (amelyeket már feljebb leírtam), amelyeket barna nagy betűkkel írtak. A képek is általában színesek. A borító piros, a tankönyv címe pedig sárga. Az alcímek, illetve a szerzők nevei fehér betűkkel vannak írva.

A tankönyvben több összefoglaló is található a könnyebb áttekintés miatt. Úgy gondolom, hogy az összegzés nagyon fontos egy könyvnél, hiszen a legtöbb ember azt nézi meg először és abból dönti el, hogy érdemes e elolvasni, illetve megtanulni. A könyv elején van egy összefoglaló, amely a leckék témáit, részeit foglalja össze részletesen, hiszen a témákon belül is részletezi a tananyagot. Így könnyebben megtalálható egy nyelvtani rész, illetve egy témakör, ha valaki kifejezetten egy bizonyos témát szeretne elolvasni, megtanulni. A tankönyv végén négy, különbféle összefoglaló is található. Az első összegzés a könyvhöz tartozó kazetta, hangfelvételek szövegeinek írott formája leckékre lebontva. Ez segíti a tanulót abban, hogy jobban megértse, mit is mondanak a hangfelvételen, hiszen nem mindenkinek áll rá a hallása az angolra. Nekem is volt ilyen problémám, mikor az angol nyelv tanulását elkezdtem tanulni (néha még most is). Ha nem érettem a szöveget, óvatosan hátralapoztam, hogy az angol tanár ne lássa, és a hangfelvétel mellett olvastam az írott szöveget. Ezt csak a nehezebb szövegeknél kellett, de azok esetében viszont nagy segítséget nyújtott. A második egy bővebb nyelvtani összefoglaló leckénként. Ez azért jó, mert igaz, az angol tanár elmondja, elmagyarázza a nyelvtant, mégsem értik meg azonnal a diákok. Itt részletesen és érthetően (bár angolul), de leírja a leckéhez, témához kapcsolódó nyelvtant. Én, amikor ezekből a tankönyvekből tanultam, mindig azt csináltam, hogy mikor magyarázták nekünk a nyelvtani részeket, hátralapoztam, és a már leírt magyarázat mellé jegyzeteltem a tanár által elmondottakat. Így egyszerre láttam a magyar és az angol verziót és könnyebben tanultam meg mindent. A harmadik összegzés egy szó összefoglaló, fonetikusan is leírva. Nekünk sokszor ebből kellett tanulnunk a szavakat, méghozzá úgy, hogy órán a tanárral együtt megbeszéltük mit jelentenek a szavak, következő órán pedig kikérdezte. Azért volt jobb innen tanulni, mert a leírt szó mellett láttuk azt is, hogy hogyan kell kiejteni őket és már úgy tanultuk meg. A negyedik összefoglalóban a rendhagyó igéket találjuk. Ez nagy segítség a nyelvtanulásban, hiszen ezeket az igéket nap, mint nap használjuk és illik őket jól megtanulni, ha nem akarunk bizonyos szituációkban kényelmetlen helyzetbe kerülni, illetve az írásos formában elengedhetetlen ezeknek a szabályoknak az ismerete.

Végeredményben úgy gondolom, hogy a nyelvtanuláshoz elengedhetetlen ez, vagy egy hasonló könyv használata, hiszen ha az ember autodidakta módon tanulja a nyelvet, nagyon sok esélye van arra, hogy olyan szinten tudjon majd kommunikálni angolul, mint azok a társai, akik tanfolyamra jártak, vagy iskolában tanulják meg az idegen nyelvet.


Hegyi Ágnes
Szent István Egyetem
Gazdasági Kar