Kovács György & Bakosi Éva:


Játék az óvodában


(4., javított kiadás, Didakt Kiadó, Debrecen, 2005)


Kovács György és Bakosi Éva közös munkáját Debrecenben először 1995-ben adták ki - a kötetet a szarvasi TSF-PFK akkori főigazgató asszonya, Szakács Mihályné lektorálta -, 2005-ben már a negyedik, javított kiadása jelent meg. "Az óvodai játék az egyik legvitatottabb, sokak által talán csak az utóbbi időben felfedezett nagy értéke az óvodai nevelésnek. A könyvben világosan fogalmazódik meg a szerzők pedagógiai hitvallása a játszó óvodai modellről, a játszó óvodás gyermekről, s mindenben az óvodapedagógus meghatározó szerepéről."

A szerzők eddigi kutatási eredményeik felhasználásával tudományos megalapozottságú, jól szerkesztett szakkönyvet adtak a szakemberek és a leendő szakemberek kezébe. Sokféle pedagógia szemléletet ismertetnek meg, de mindvégig előtérben van a gyermek, aki játszik. A szerzők felelősséggel az óvodáért, a gyermekért, elhivatottsággal és magas szintű szakmai hozzáértéssel elkészített könyve alkalmas mind a gyakorló, mind a pályájára készülő óvodapedagógus pedagógiai hitvallásának, tudatosságának alakítására. E könyv segítséget nyújt a gyermeki játék elméleti és gyakorlati kérdésének megismerésére. A szakkönyv korszerű pedagógiai felfogásban készült a magyar óvodák és óvodapedagógusok küldetésének megvalósulásáért, a boldog gyermekkor megteremtését szolgálja.

A könyv nyolc nagy fejezetre tagolódik, melyek több alcímet foglalnak magukba, ezáltal a tartalomjegyzék jól áttekinthető formát ölt. A könyvvel kapcsolatos tapasztalataim kellemes csalódásként értek. Véleményem szerint egy nagyon jól megszerkesztett, mindenféleképpen a minden napi életből nyert tapasztalatokon nyugszik.

A játékkal több tudomány is foglalkozik, a pszichológia, az atológia, a pszichiátria, a néprajz, régészet, szociológia, kibernetika, pedagógia. Ez utóbbit szeretném én most boncolgatni, de a többi tudomány eredménye segítette hozzá a játék pedagógia közelebbi megismeréséhez.

Az óvodás gyerekek játékának sajátosságait, és a játék fejlődését elősegítő feltételeket vizsgálja. A játék és a személyiség fejlődéséért a szülők ugyanúgy felelősek, mint az óvoda. De itt inkább az intézményes nevelés kerül nagyító alá. A gyermekpszichológia napjainkban olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi a játék lényege a gyerekek életében. Ez a terület már régóta foglalkoztatott, ezért is esett a választásom épp erre a könyvre.

A szociológia és mindenek előtt a családszociológia a játék fejlődésének társadalmi hátterét, a gyermek életkörülményeit, a családok szerkezetében bekövetkezet változásokat vizsgálja. Különös tekintettel a játék szocializáló hatására, a szereptanulás kérdéseire, az új társadalmi szokások, viselkedésmódok, illetve az új értékek elsajátítására a játékban.

Az etológia az állatok játékának sajátosságait, és az egyes fajok játékában megmutatkozó eltéréseket kutatja. A régészet és a művelődéstörténet a legrégibb idők játékeszközeit tárják elénk. A neveléstörténet elsősorban arra keresi a választ, egyes történelmi korokban milyen szerepet szántak a gyermeknevelésben a játéknak.

A játékpedagógia, ami véleményem szerint a legfontosabb három nagy kérdéskört érint. Egyfelől, a játék fejlődése, fejlesztése hogyan segíti a gyermeki személyiség kibontakozását, és hogy mit tehet az óvodapedagógus azért, hogy a gyermek minél felszabadultabban tudja végigjárni a játék világát. Harmadsorban, hogy a különböző tudományok részeredményeiből, úgy vonja le a hasznosítható tanulságokat a maga számára, hogy egyfajta integráló szerepet töltsön be.

Hogyan lett a játék a nevelés eszköze? - A könyv erre a kérdésre is széleskörű választ nyújt az olvasó számára. Az első korszak a legősibb időkre nyúlik vissza. A játék kialakulása során az embergyermek játéka sok hasonlóságot mutatott az állatok játékával. Ilyen például az anyaállat viselkedésének utánzása, valamint a kisállat és az anyaállat közös játéka. Eleinte több volt bennük a spontán vonás, nem is volt szükség még a játék tudatos felhasználására a nevelés során.

Az emberek és az állatok között sok hasonlóságot fedeztek fel már a kezdetek kezdetén is. Például az állatvilágban is megfigyelhető, hogy a kölyök utánozni próbálja az anya állat viselkedését, mozdulatait. Az ősember gyereke ahogy már botot tudott fogni a kezében, otthonosan mozgott az erdőben a felnőttekkel járt vadászni. A társadalmak fejlődése során felismerték a játékban rejlő nevelési lehetőségeket, ezen fejlődés hosszú évszázadok eredménye volt.

Társadalmi rétegződés szerint is differenciálódott a játék beépülése a nevelésbe. Egyes társadalmi rétegek gyerekei játszó felnőtteket kaptak kísérőül. Igaz, hogy a gyerek önállósága ilyenkor csorbát szenvedett, de egyértelműen látszik a játék szerepének növekedése. Viszont ahogy megjelentek az első óvodák az megint csak lendített az egésznek a fejlődésén. Az óvodák létesítésében nagy szerepet játszott, hogy az ipari termelés kezdeti évtizedeiben tömegesen kerültek az utcára a gyerekek. Így hát felügyeletről gondoskodni kellett. De ez se ment olyan egyszerűen, mint ahogy azt elgondolták. Fokozatosan kellett haladni a cél felé. Számos tényezőt figyelembe kellett venni: a csoport létszámot, a gyerek előéletét, stb.. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy minden társadalmi rétegnek másak voltak az igényei. A XX. század másik felében megint csak a változás szelei kezdtek el fújni. Ez pedig abban mutatkozott meg, hogy a játékok téma választása átrendeződött, előtérbe kerültek a szellemi aktivitást, kreativitást, igénylő játékok, és egyre újabbak jelentek meg a piacon. Megjelentek a különböző értékekhez igazodó preferált játékok is. A növekvő játék kínálat az óvodások hajlamaira, képességeire épülő játék választásának a lehetőségét adta meg.

Mint láthatjuk a játék a legrégibb időktől fontos szerepet játszott a nevelésben. Az ókori nagy gondolkodók közül is többen foglalkoztak a játék szerepével a nevelésben. Platón az Állam című művében a következőket írta: A játékban mutatkozik meg először a gyermek hajlama, másodszor a játék az életre való felkészítés fontos eszköze. A játék irányításának fontos feladata, hogy a gyermeket a leendő életpályájára felkészítse.

Arisztotelész Politika című művében arról ír, hogy különösen a kisgyermek életében fontos a játék, mellyel megelőzhető a tunyaságot és a lustaságot. A játék azért jelentős, mert ebben az életkorban nem adhatunk a gyermeknek más elfoglaltságot.

A szakirodalomban helyet kapott a pedagógiai újkori történelmében Comenius Johannes Amos Anyaiskola című tanulmánya a kisdednevelés pedagógiai szakirodalmának első klasszikus műve. Comenius szerint a kisgyermekkor olyan életszakasz, amely döntően kihat a további évekre. Tevékenységi vágyának kielégítésében nem szabad a gyermeket akadályozni, "hanem inkább módot kell adnunk arra, hogy állandóan tevékenykedjen..., segítenünk kell rajta, hogy ésszel tegyen mindent, minden cselekvésből mintát kell adnunk."

A XIX. századi pedagógus, aki elsőnek foglalkozott részletesen a játék nevelő hatásával Friedrich Frőbel volt. A játékot a kisgyermekkor legtisztább alkotásának nevezte. Mint írja: "Minden jónak forrása a játék. Az a gyermek, aki szívvel, lélekkel, magatevékenyen, csöndesen, kitartóan, a testi elfáradásig kitartóan játszik, egészen biztosan szívvel-lélekkel, csöndesen kitartóan dolgozó és a mások s a maga javát önfeláldozóan művelő emberré fog válni." Frőbel szerint a játék alapja a cselekvés vágy, amely rendszeres gyakorlás után alkotóvággyá érlelődik. Tevékenysége egészsorát dolgozta ki, amelyekhez megfelelő eszközökről is gondoskodott, ezek az úgynevezett frőbeli adományok. Az első ilyen adomány a labda, második a golyó, a kocka és a henger, amelyek ellentétei a labdának, mert a labda puha, a golyó kemény, a labda gurul, a kocka nem. A harmadik adomány a nyolc egyenlő részre osztott kocka, a negyedik a nyolc hasábra osztott kocka. Az ötödik a huszonkét egyenlő részre osztott kocka, a hatodik a huszonkét hasábra osztott kocka.

Szeretném külön kiemelni a Waldorf-óvodák sajátosságait. A játékot nem önmagában, hanem beépítve a gyerek egész napi programjába alkalmazzák. Ennek az a célja, hogy a gyerekek pedagógussal együtt, mégis önállóan járják végig a tárgyak nyújtotta természetes kíváncsiságuk kielégítését. A játék vágyteljesítő pótcselekvés. A gyerek különbséget tesz a valóság és a játék között. Az egyik ilyen erősen élő vágy a gyermekben, hogy felnőtt akar lenni. Játék közben nyíltan, őszintén nyilvánulnak meg a gyermekek érzései. A kisfiú az édesapjára, a kislány az édesanyjára akar hasonlítani. Freud egyik érdeme hogy kiemelte a képzelet szerepét a játékban, ami keresztül eljuthat a gyerek a játékban az értelmi kombinációk eszközéhez.

A szerzőpáros híres és elismert pedagógusok, szakemberek, filozófusok, pszichológusok feljegyzéseire alapoztak. A könyv érdekes táblázatokkal és ábrákkal tették változatosabbá. A könyv képekkel gazdagon illusztrált. Annak ellenére, hogy a képek fekete-fehérek, mégis felkeltik az olvasó érdeklődését, hiszen többnyire gyermekeket ábrázolnak tevékenykedés: játék közben. Külön taglalja a játék fejlődési szakaszait, a játék fajtáit, az óvodapedagógus és a gyermek játékát. A szerzőpáros kétoldalas ajánló bibliográfiát is készített, amelyet részben a felhasznált irodalmak alapján állítottak össze, és mindenféleképpen a további tájékozódás alapozásához kívántak segítséget nyújtani.

Véleményem szerint ez a könyv nem csupán a szakembereket, leendő és gyakorló óvodapedagógusokat lát el hasznos szakmai gyakorlatokkal, hanem a minden szülőt és érdeklődőt egyaránt. Roppant érdekesnek bizonyult a számomra is az a tény, hogy mennyire fontos a gyermekek számára a játék, hisz mi felnőttek is mennyire szeretünk játszani, még ha ritkán is, legyen az egy kártyajáték, társasjáték, vagy bármi amivel egy kicsit kikapcsolódhatunk a szürke hétköznapokból. Én személy szerint ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akiket ez a téma egy kicsit is foglalkoztat.


Szekeres Diána
Szent István Egyetem
Gazdasági Kar