Játékosan németül


Kiss Andrásné: Negyedik németkönyvem
(Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1999.)


Az Apáczai Kiadó Negyedik németkönyvem címmel valóságos kis "csomagot" alkotott, amely szövegkönyvből, munkafüzetből és hallás utáni értés fejlesztésére szolgáló hanganyagból áll. A tanár munkáját a tankönyvhöz készült útmutató segíti.

Küllemre a tankönyv és a munkafüzet igen tetszetős. Számos színes képet, rajzot, fotót, játékot tartalmaz, amely felkelti a gyermek érdeklődését és a nyelvkönyv gyakori lapozgatására ösztönzi.

A nyolc fejezetből álló tankönyv a mindennapi életből indul ki, főleg a jelen eseményeivel foglalkozik (hobbi, levelezés, divat, utazás), de érdekes módon néhány fejezet bevezet a múlt (dinoszauruszok, száz évvel ezelőtti élet), illetve a jövő (fejlődő technika), valamint a világegyetem rejtelmeibe is.

Véleményem szerint minden egyes téma megfelel a korosztály ízlésének, érdeklődési körének. Ez alól egyedül a világegyetemmel foglalkozó fejezet jelenthet kivételt, amely nagyon sok bonyolult, a gyermek számára még kevésbé érthető kifejezést tartalmaz.

Minden egyes lecke szerves részét képezik a dialógusok, kiegészítő gyakorlatok, csoportos feladatok, amelyek többnyire a képekre és az illusztrációkra épülnek. Nyilvánvaló, hogy a kisdiák ezek segítségével még a számára nehéznek tűnő feladattal is könnyebben megbirkózik.

Különösen tetszik, hogy a fejezetekben több figyelem felkeltő feladat, gyakorlat található, amelyek nagy mértékben motiválhatják a tanulót. Ilyenek például a fejezetenként előforduló, témákhoz kapcsolódó dalocskák ("A dinódal"), kedves kis versek ("Mikor fontosak a barátok"). Jelentős pozitívuma a tankönyvnek, hogy alapját a játékosság képezi, hiszen köztudomású, hogy a kiskamasznak minősített tanuló is még szívesen játszik, és így szinte észrevétlenül sajátítja el az előírt tananyagot.

Az előnyök közé tartozik az a tény is, hogy nagy hangsúlyt fektet a szövegértésre, feladataiban visszakérdez a részletekre is, s gyakori dialógusaival arra ösztönzi a tanulókat, hogy minden nyelvi órán kommunikáljanak egymással. Fontos szerepet kapnak a beszédfejlesztésen kívül az írásbeli feladatok, például a levél, önéletrajz, fogalmazás, illetve a napló vezetése. Ennek szükségességére már a legelső nyelvórán felhívja a diák figyelmét és arra ösztönzi, hogy rendszeresen jegyezze be újonnan szerzett ismereteit. Annak ellenére, hogy még csak igen kevés gyakorlati tanítási tapasztalattal rendelkezem, az én figyelmemet is felkeltették a gyakran előforduló koncentrálást segítő gyakorlatok.

A nyelvtan kulcsszerepet kap a tankönyv összetételében. Minden fejezetben tárgyal legalább egy, de a leginkább több nyelvtani jelenséget. Ebben a kötetben szinte kizárólag az igével foglalkozik (a Perfekt igeidő, a sollen módbeli segédige jelen idejű alakjai, a módbeli segédigék Praeteritum és Perfekt alakjai, valamint az elöljárószók és az azokkal összekapcsolt kérdőszók). Ez a módszer bizonyos szempontból hasznos lehet, de talán megfelelőbb lenne, ha nem csupán egyetlen területtel foglalkozna részletesen, hanem valamely más szófajjal is. Esetenként nagyon ügyesen és ésszerűen a témába fonja bele a nyelvtani gyakorlatokat, néha viszont a tanuló számára érthetetlen módon a témától teljesen eltérő stílusú és tartalmú gyakorlaton át szeretné elérni a nyelvtani műveletekben való jártasságot. A nyelvet tanuló kisdiák számára hasznos lehet a tankönyv végén található, a nyelvtani részhez kapcsolódó "erős igék" listája. Szerintem az itt alkalmazott mennyiség ennél a korosztálynál éppen befogadóképességük határán van.

Minden egyes fejezet tartalmaz egy szószedet, mely azonban gyakran nem a témához kapcsolódó legfontosabb kifejezéseket ismerteti a kisdiákkal. A tankönyv végén található egy "miniszótár", amely a tankönyvben fellelhető összes idegen szót felsorolja ABC sorrendben.

Szinte kivétel nélkül minden leckében található egy-egy ötletes és kreativitást igénylő szórejtvény, illetve játék a szavakkal. Ez a típusú feladat igencsak hasznos a szavak gyakorlásánál és használatánál, amikor is az adott témáról a tanult szavak segítségével kell beszélni.

A munkafüzet - Papp Lászlóné és Kiss Andrásné munkája - jól kiegészíti a tankönyvet, nagy hangsúlyt fektet az egyes nyelvtani elemek, illetve szabályok alapos begyakorlására, rögzítésére. Minden egyes leckéhez számos érdekes, sokszínű és aktivitást igénylő feladat tartozik, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak a nyelvtanban való jártassághoz és a beszédhez szükséges rutinhoz. A tankönyhöz tartozó hanganyag kitűnő segítséget nyújt a beszédértést illetően. Számos, a hallás utáni értést igénylő feladat található a könyvben.

Mindent egybevetve a tankönyv, illetve a hozzá tartozó munkafüzet célja az, hogy megtanítsa a tanulót gondolatai helyes kifejezésére úgy írásban, mint beszédben. A tankönyv színvonalát és tartalmát figyelembevéve arra a követkleztetésre jutottam, hogy olyan kisiskolák diákjai számára készült, akik a tanítási órán kívül egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba a német nyelvvel. Ennek a célnak ez a tankönyv nagyon megfelel, remélem a vidéki általános iskolák német nyelvtanárai hamar megismerik és felismerik az abban rejlő játékos tanítási lehetőséget.

Sulczi Mónika
PPKE BTK