Komplett sorozat számítástechnikából


Rozgonyi-Borus Ferenc: Számítástechnika tankönyvcsalád
(Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1999.)


A Mozaik Oktatási Stúdió számítástechnikai tankönyvcsaládja egy öt kötetesre tervezett - egyenként nagyjából nyolcvan oldalas - tankönyvsorozat a kapcsolódó tanulói segédletekkel (munkafüzetek és pédatárak), amely az általános iskola felső tagozatosait és a gimnázium első-második évfolyamát kívánja bevezetni a számítástechnika rejtelmeibe. Az alábbiakban az eddig megjelent négy kötetet ismertetem.

Már a külső megjelenés is bizalomgerjesztő: fényes borító, évfolyamtól függően különböző színben, rajta nagy betűkkel: "Számítástechnika" és az évfolyam száma az új típusú, folyamatos sorszámozás szerint. A hátlapon pedig az egész sorozatot láthatjuk lekicsinyítve, amely ábra alapján könnyen eligazodhatunk, melyik kötetet tartjuk a kezünkben, melyiken vagyunk már túl, s mi következik még.

Lapozzunk csak bele egy pillanatra! Vajon a belső is eleget tesz-e elvárásainknak? Nos, úgy tűnik, a tipográfus nem elégedett meg a szép külsővel, hanem a belíveken is hasonlóan kívánatossá szerette volna varázsolni a tankönyveket. Ábrák, rajzok, térkép-részletek, fényképek, piktogramokkal jelzett kérdéssorok tarkítják e tankönyvek lapjait. A tartalomjegyzékben például nem csupasz számok jelzik az oldalakat, hanem színes kis ábrák, melyeken digitális számok találhatók egy chip-ábrán. A tipográfiai megoldások minden kötetben hasonlók, egységesek.

Mi az a tényanyag, amely rohanó korunk 11-12 éveseinek fontos lehet a számítógépről (ha ugyan nem tudják már betéve ennyi idős korukra e szerkezetek pontos működését)? Természetesen a különböző bevezetők, amelyek a gyerekek számára érthető módon írják le a számolás és számítógép történetét. A számok kialakulását nem sablonos tankönyvi szöveg adja elő, hanem tömérdek kép. Első pillanatra a képek közül ilyenek ötlenek a szemünkbe: mezopotámiai kövek, ékírásos táblák, inka adószedők rajzai, rovásírás. S közben kis négyzetekben néhány soros szövegek "Hallottad már?" címmel. Amelyik gyermeknek még ez sem elég, az egy elefánt különböző mozdulatait követheti végig az egész sorozatban.

Az 5-6. évfolyamoknak szánt tankönyv első fejezete ("Számoljunk!") tehát rövid történeti áttekintés az ókortól, a 2. fejezet, "Kommunikáljunk" pedig egy általános, a kommunikációról szóló összefoglalás. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egy színes kislexikon, amelyben kották, térképek, közlekedési táblák, sőt sport-piktogrammok vannak fölhalmozva. És itt jelenik meg első ízben a könysorozat egyik legnagyobb fogása: kódoljunk - dekódoljunk. Azaz fejtsünk meg titkosírásokat. Noha szorosan nem kapcsolódik a számítástechnikához, a magam részéről ezt mégis egy kiváló ötletnek tartom, hiszen a titkosírás-létrehozása, majd annak feltörése tudvalevően igen kedvelt szórakozása e korosztálynak - s ezt a tankönyv szerzője ugyancsak jól tudta. Nem véletlen, hogy hasonló dekódolási játékokkal áll elő hetedikes könyv 3. és 4. fejezete. "Mit üzentek a zászlókkal?" - hirdeti a feladat címe, mellette egy hatalmas kép egy hajóról, s ezernyi színes zászló, majd pedig a világ minden részéről származó írások: székely rovásírás, kínai írás stb.

Csak ezek után kísérli meg a könyv, hogy belekezdjen a számítástechnika tényanyagának feltárásába. Noha "A számítógép" c. 3. fejezet sem szűkölködik az ábrákban, fotókban, mégis szakszerű tanácsok, műszaki leírások társulnak mellé, amely talán nem annyira érdekfeszítő egy ilyen korú nebuló számára, ám annál inkább hasznos. Hiszen a hajlékonylemez behelyezésétől a helyes testtartáson át a számítógép részeiig mindenre kitér e fejezet. S ha ebben a korban nem is érdekes ez a számára, annál hasznosabb lesz ehhez visszanyúlni, ha a későbbiekben netán elakadna az egyszerű műveletek végrehajtása közben.

A 4. fejezet a Logo használata. Jókor, jó időben jött ez elő, hiszen már éppen kezdenék a gyerekek "megutálni" a számítógépet. Itt azonban egy hatalmas teknőc kéri a tanulókat: "Gyertek velem rajzolni!" A tankönyv szerzői jól tudják, hogy "a gyerekek szívéig a teknőcön át vezet az út", azaz a kis rajzoló teknősbékát érdemes e fejezet főszereplőjévé tenni. A könyv végighalad a lehetséges utasításokon, amit először témák szerint, majd összegyűjtve is táblázatba foglal; így e könyv bármikor kézikönyvként is szolgálhat, ha a Logo szerint akarunk rajzolni. A szöveg közben található rövid programok alapján azok is képesek kisebb ábrák megrajzolására, akik maguktól nem tudnának kitalálni ilyen utasítás-sorokat. Így nekik is sikerélményük lesz számítógépezés közben.

Az 5-6. osztályosoknak szóló tankönyvet egy rövid történeti rész zárja le "Út a számítógépig" címmel, melyben ábrák, fényképek, tudósok portréi gazdagítják a leírást. Érdekes, hogy ez a tankönyv végére került, bár érthető, hiszen segítséget úgysem nyújt a számítógép működésének megértéséhez, azonban hasznos és fontos, hogy a gyermekek tájékozottak legyenek e témakörben is.

Mikor a hetedikes tankönyv a kezembe került, meglepődve tapasztaltam, hogy bizonyos fejezetek szinte teljesen megegyeznek az első kötet fejezeteivel, s nincs ez másképpen a nyolcadikos tankönyvben sem. A koncentrikus felépítés következtében azonban némileg lecsökken a hetedikes könyv új információkat tartalmazó anyaga. (Biztos, hogy minden témát minél korábban kell elkezdeni tárgyalni?) A diák méltán lepődhet meg, ha a hetedik évfolyamnak szóló könyv végén belelapozva a függelékbe ez a főcím üti meg szemét: "A számítástechnika őstörténete – a kezdet".

A könyv első fejezete tehát ismétlés az előző könyvből: a számítógép használata. Jó, hogy újra előkerül, hiszen ez elég nehezen érthető, ugyanakkor igen fontos része a számítástechnikának. Az ábrák, fényképek gyakran ugyanazok, mint az előző részben, ám az információs anyag bővebb. Ezt követi "Az operációs rendszerek használata" c. rész, amely talán egy kissé túlságosan nehéz egy 12-13 éves tanulónak. A 3. fejezetben újra visszatér az általános informatikai alapfogalmakhoz. Érdekesnek, ám talán kevéssé hasznosnak mondható a 4. fejezet, amely a kettes számrendszer használatát írja le, ugyanakkor számos más témára is kitér, így a távközlésre, légikód-jelzésekre, nem feledkezve meg az információközlés legkülönbözőbb fajtáiról: palackposta, postagalamb, Chappe-távírók és Morse-jelek, végül a jól megérdemelt játék: dekódolás! Ugyanebben a részben találhatunk hasznos információkat a számológép használatáról is. Sajnos túl korai ez ahhoz, hogy a professzionális gépek minden funkciója leírasson, így pedig csak azok a műveletek maradtak, amelyeket ekkorra már valószínűleg már minden diák ismer. A hetedikes könyv tehát kevés újdonságot hoz a számítógép kezeléséről.

A nyolcadikos tankönyv bevezeti a diákokat a programkészítés, a szövegszerkesztés, a táblázatkezelés ismereteibe, de ír a hálózati rendszerekről is. Ezekről azonban mind csak érintőlegesen. És ismétel: az első fejezetet újra a Logo nyelvnek szenteli. A könyv lezárása pedig: "Az angliai számítástechnika története". Meg kell mondanunk, ez az esztendő sem tartogatott sok újdonságot a számítástechnikai ismeretekre éhes diákok számára.

A kilencedik évfolyamosoknak szóló könyv ugyanakkor fölülkerekedik minden eddigin: ebben valóban együtt van minden, amit a számítógépről tudni kell. Egy újabb bevezetés után, amely már rutinszerűen sorolja el a számítógép részeit és használatát, végre rátér a felhasználói alkalmazásokra: huszonöt oldalon át szövegszerkesztési, másik huszonöt oldalon át pedig táblázatkezelési ismereteket nyújt. Mindkettőben a szükséges programok létező legújabb verzióit írja le (Word 7.0 / Win 98 és Excel 7.0 / Win 98). Túl ezeken egy igen bő fejezetet szentel a hálózati alapismereteknek, amelyben végre az internet, az e-mail, a chat, a Telnet használatáról is szó esik, sőt még html-oldalak szerkesztéséről szóló részt is találunk benne. Ez a fejezet valóban lépést tart a rohamosan fejlődő világháló-rendszerekkel. Nem feledkezik meg arról sem, hogy a web-lapokon egyre nehezebb a keresés: néhány oldalban feltárja a keresőrendszerek használatát.

Külön ötletessége a könyvnek, hogy az operációs rendszereken belül a Windows játékainak használatára is kitér, szem előtt tartva, hogy ez mindenképpen olyan pont, amely a diákok érdeklődését felkeltheti. Számomra kissé elmaradott a MS-DOS használatáról írni, bár hasznos lehet olyan felhasználók számára, akiknek személyi számítógépük még nem teljesen Windows operációs rendszer alatt fut - vagy netalántán vannak még régi programjaik.

A tankönyvekhez kapcsolódó példatárakról is csak jót írhatok. Belső tipográfiája ugyan hagyományos, egyszínnyomású, azonban igen változatos és érdekes feladatokkal találkozhatnak a diákok. Az ára annál meglepőbb. Míg a színes tankönyvek mindössze 498 forintot kóstálnak, addig a feladatgyűjtemény hátoldalán 698 forint van feltüntetve. Ez azonban nem mértékadó, hiszen az árak még a számítástechnikánál is rohamosabban fejlődnek.

Fontos elmondanunk, hogy e tankönyvekben az ábrák és a pontos leírások olyan eligazítást eredményeznek, amelyek segítségével egy-egy tehetségesebb tanuló akár a szaktanár segítsége nélkül is képes a számítástechnikai ismereteket magáévá tenni. Számomra egyik nagy hiányosságuk viszont, hogy a Macintosh típusú gépekről egy szó sem esik bennük. Noha ezek nem annyira elterjedtek a magyar háztartásokban, sem pedig az iskolákban, azért mégis érdemes lenne bevezetni a diákokat e gépek használatába.

Hiányosság a 7-8. évfolyamos tankönyveknek a többitől eltérő, sivár ismeretanyaga. A számítástechnika rejtelmeiben elmerülni vágyóknak ajánlatos volna külön olyan szakkönyveket ajánlani, amelyek ilyen korú diákok számára minden bizonnyal érthetők lennének. Ez a tankönyvcsalád szem előtt tartja, hogy nem mindenkinek van érzéke a számítástechnikához. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy akiknek gyakorlatuk is van, azok ilyen idős korukra már jóval előbbre járnak az ismeretekben. Az is igaz viszont, hogy ezt a szakadékot egy tankönyv nehezen tudja áthidalni. A "kezdők" viszont e tankönyvcsaládból négy-öt esztendő alatt ténylegesen elsajátíthatják a számítástechnika alapismereteit.

Gazda Ákos
PPKE BTK