Tankönyvjóváhagyás néhány külföldi államban


Az alábbiakban vázlatosan a tankönyvjóváhagyás nemzetközi gyakorlatába próbálunk meg betekintést nyerni. Nehezíti a leírást, hogy viszonylag kevésszámú hozzáférhető szakirodalom áll e téren rendelkezésünkre, illetve hiányoznak a megalapozott, összeszedett, érdeksemleges összefoglaló tanulmányok. 1992-94 körül számos olyan előadást hallgattam, amelyen a tankönyvjóváhagyás különböző nemzetközi gyakorlataira hivatkoztak ugyan, azonban az írott anyagok a legtöbb esetben nem támasztották alá az élőszóban elhangzottakat. A következőkben tehát megvizsgáljuk, hogyan fest a tankönyvjóváhagyás rendszere azokban az országokban, amelyekről sikerült hivatkozható szakirodalmat összegyűjteni.

Németország

A volt Német Szövetségi Köztársaság: "A tanári önállóság legfőbb záloga... a szabad tankönyvpiac. Hozzá kell tenni, hogy a tankönyvválasztás joga az NSZK-ban nem az iskolaigazgatót, és nem is az egyes nevelőket, hanem a tanári konferenciát illeti meg. Ilyen értelemben a tantestületi autonómia az NSZK-ban nagyobb, mint például korábban Angliában volt, ahol az igazgatói hatalom túlsúlya volt a jellemző. A pedagógiai autonómiát valamelyest korlátozza, hogy a történelem és más politikai tartalmú tantárgyak tankönyvei csak a minisztérium által jóváhagyott tankönyvlistáról választhatók. A liberális közvélemény a hagyományos jóváhagyási gyakorlatot erősen bírálja, a minisztériumok mégis ragaszkodnak hozzá, mondván: éppen ezzel biztosíthatják leginkább a tankönyvek demokratikus szellemét és pedagógiai szakszerűségét. Mindenesetre a tankönyvlistákon éppen elég nívós és szép párhuzamos tankönyvsorozat található minden évfolyamon, valamennyi tantárgyból ahhoz, hogy a választási lehetőség elég széles legyen, és így a nevelőtestületek joggal érezhessék magukat autonómnak. Az autonómiát erősíti a tantervek jellegének fokozatos módosulása is." (Szebenyi Péter: Tantervi szabályozás Európában, p. 34.)

Ugyanakkor Németország esetében meg kell jegyeznünk azt is, hogy a tankönyvjóváhagyás rendszere korántsem egységes, hanem azt a különböző tartományok egymásétól eltérő módokon szabályozzák. Erre utal a következő, máshonnan vett idézet is: "Nyolc tartományban a tankönyveket térítésmentesen bocsátják a tanulók rendelkezésére, sőt egyes helyeken a tanszerekért sem kell fizetni." (Vö. Szekeres Ede: A Német Szövetségi Köztársaság oktatási rendszere, p. 9.)

Harriett Tyson-Bernstein a következőket írja a német tankönyvjóváhagyási rendszerről: "Néhány kivételtől eltekintve - például a szótárak esetében - minden tankönyvet még kiadás előtt jóváhagyásra fel kell terjeszteni. Mivel minden egyes tartomány fenntartja magának a jóváhagyás jogát, minden egyes tantárgy valamennyi osztály részére elkészített tankönyveit mind a tizenegy tartomány oktatási minisztereihez fel kell terjeszteni. Az egyes tartományok tantervei azonban jelentősen eltérnek egymástól, ezért kevés az esély arra, hogy egynél több tartományban elfogadjanak egy tankönyvet. Így a kiadók rákényszerülnek arra, hogy tartományi kiadásokat készítsenek... A tartományi oktatási minisztériumi jóváhagyás érdekében a kiadónak teljesen elkészült és kötött könyvet (vagy könyvsorozatot az elemi iskolai szinten) kell felterjesztenie, amelyet a miniszter által kinevezett és többnyire oktatókból álló bizottság bírál el. Ezek a bizottságok a felterjesztéstől számítva több hónap után döntenek arról, hogy a tankönyv megfelel-e a követelményeknek." (Tyson-Bernstein, Harriet: Tankönyvkiadás Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, p. 13.) A bíráló bizottság, amennyiben jóváhagyásra javasolja, dönthet úgy is, hogy csak korlátozott időre engedélyezi a tankönyv használatát. Tartományonként eltérő a tankönyvek rendelkezésre bocsátásának rendszere: van, ahol a tanulóknak ingyenesen kölcsönzik, van, ahol a kölcsönzési és a könyvvásárlási rendszer kombinációját fogadják el, létezik támogatási rendszer és olyan is, ahol egyáltalán nincs tartományi tankönyvi támogatás.

Kifejezetten egyetlen tartománnyal - Bajorországgal - foglalkoznak a következő tanulmányból vett részletek: "A jóváhagyás ne legyen formális... Legyen precíz... A hiányosságokat és a bíráló új kezdeményezéseit világosan szét kell választani. A jóváhagyás végén általános méltatást kell írni az ajánlásra a kívánt változtatások megjelölésével, esetleg új kiadással... Két példányban kell beadni a jóváhagyást (aláírással és anélkül) az igazgatón keresztül a minisztériumba... A tankönyvnek az egész év vagy adott képzési ciklus teljes anyagát kell tartalmaznia, amennyiben valamilyen kényszerítő szakmai vagy pedagógiai ok nem játszik közre a csökkentett anyag feldolgozására, vagy esetleg éppen többéves felhasználásra íródott. (A tankönyvben ne legyenek üres helyek esetleges tanulói bejegyzésekre.)" (Wiedemann László: A tankönyv- és taneszköz-engedélyeztetés kritériumai Bajorországban, pp. 138-139.) A részletező szabályozás a továbbiakban kitér arra, hogy reklámoknak nincs helyük a tankönyvekben - és arra is, mi nem minősül reklámnak -, a nők és férfiak egyenjogúságára, a realitás szükségességére az életmódok ábrázolásában, a diszkriminatív megkülönböztetések elkerülésének kötelező erejére, a sokoldalú és célirányos szemléltetés, a helyes didaktikai feldolgozottság fontosságára stb. A bírálóknak tehát ez a szempont igen gondos és részletekbe menő eligazítást nyújt. Törvényi erővel igyekszik kialakítani a fő, egységes elveknek megfelelő tankönyvi rendszert. Ugyanakkor ez a fajta tankönyvjóváhagyási elképzelés már-már a túlszabályozottság érzetét kelti bennünk.

Baden-Württembergben a közoktatási törvény a tankönyvjóváhagyásról a következőképpen intézkedik: "Engedélyezési kötelezettség. Tankönyvek és a velük azonos nyomtatványok, amelyek a Kultusz és Sport Minisztérium rendelkezése szerint... csak akkor használhatók közoktatási intézményben, ha használatukat engedélyezték, amennyiben ezen rendelkezés ezt másként nem határozza meg. Ezen rendelkezés nem vonatkozik a vallásoktatás céljait szolgáló tankönyvekre, amelyeket az illetékes egyházi hatóságok engedélyeznek." (A Kultusz és Sport Minisztérium tankönyvengedélyezési rendelete, Baden-Württemberg.) A rendelkezés további részei azonban számos kivételt tesznek az engedélyezési eljárás alól. Az engedélyezést a következő feltételekhez kötik: "az Alkotmányban és az oktatási törvényben megjelölt nevelési céloknak való megfelelés; a megfelelő tanterv tartalmi kritériumainak és célkitűzéseinek való megfelelés, valamint a tananyag didaktikailag kifogástalan tárgyalása; a tartalom kifejtésénél az életkorhoz való alkalmazkodás, és a nyelvi forma; a kötés, a grafikai formák és a mindenkori didaktikai céloknak megfelelő külső megjelenés; a szaktudomány ellenőrzött felismerései szerinti orientáció." (uo.) Ezen túlmenően "a tankönyvnek szabály szerint legalább egy osztályfokozatnyi tananyagot tartalmaznia kell a tárgy tantervéből." (uo.)

A tankönyvek engedélyezésének kérésekor öt példányt kell csatolni a jóváhagyatni kívánt műből. Az engedély megadása írásban történik. A minisztérium kérheti a könyv javítását, átdolgozását, viszont, ha az eljárás lezárása előtt megjelent a munka, akkor ezeket a korrekciókat az utánnyomáson kell végrehajtani. "Változatlan újrakiadás esetén, ha a tankönyv előzőleg engedélyezve volt, egy példányt a fogyasztói ár megadásával együtt meg kell küldeni a Kultusz és Sport Minisztériumnak, ha az engedélyezetthez képest megváltozik a kiadási szám és a megjelenés éve. Egy már engedélyezett tankönyv jelentéktelen változtatásokkal járó újrakiadásánál rövidített engedélyezési eljárásra is lehetőség van. Ebben az esetben a kiadó a tervezett változtatásokról egy áttekintést ad és megküld két példány tankönyvet az ár megjelölésével együtt. A tervezett változtatások a vizsgálati példányon is jelölhetők. Ha a vizsgálat arra az eredményre vezetne, hogy mégis jelentős változtatás történt, a szokásos engedélyezési eljárást kell lefolytatni." (uo.) Az engedélyezési eljárás illetékköteles.

Franciaország

Franciaország: "A nem részletező központi tantervek párosulva a tankönyvek választhatóságával a különben szigorúan centralizált rendszerben... ugyanúgy nagyfokú szabadságot adnak az egyes iskoláknak és tanároknak, mint az eddig áttekintett más kontinentális tantervi típusú országokban." (Szebenyi Péter: Tantervi szabályozás Európában, p. 43.)

Franciaországban "kiadás előtt a tankönyveket nem kell jóváhagyásra felterjeszteni, tehát a kiadók saját kockázatukra új tankönyveket fejleszthetnek ki." (Tyson-Bernstein, Harriet: Tankönyvkiadás Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, p. 18.) Ugyanakkor minden egyes iskolai körzet vagy helyi önkormányzat választhat tankönyvet, illetve a kisebb településeken a tanítók maguk dönthetik el, miből kívánnak oktatni.

Egyesült Királyság (Anglia)

Angliában nincs szükség sem a tankönyvek országos, sem pedig helyi szintű jóváhagyására. Az iskolák maguk választhatnak a tankönyvek közül. "Az általános iskolában az egyes szaktanárok a vezető tanárral választanak tankönyvet. A tanárok választása szabad, és ezt a szabadságot csak a rendelkezésre álló költségvetés korlátozza. A helyi oktatási hatóságok ellenőrei és tanácsadói azonban erősen befolyásolhatják az elemi iskolákat a tanterv kialakításában, és ez a tankönyvek kiválasztása terén is befolyásoló tényező. Középiskolai szinten az elfogadott vizsgakövetelmények listája gyakorol hatást a tankönyvek kiválasztására." (uo., p. 25.)

Olaszország

Olaszországban "a könyvkiadással kapcsolatos jogi szabályozásokat, a normatívák meghatározását a Kulturális Javak Minisztériumának Kiadói Főosztálya látja el... A kiadók magánvállalkozásokként működnek és teljes körű autonómiával rendelkeznek... A tankönyveket az Oktatási Minisztérium által jóváhagyott tantervek alapján - amelyeket az érdeklődő kiadóknak megküldenek - a kiadók készíttetik el. Az általános iskola alsó tagozata kivételével a tankönyvkiadás semmiféle állami támogatást nem kap, így a tankönyvek önköltségesek, és meglehetősen drágák." (Itt és a továbbiakban vö. Vízi György: Tankönyvkiadás Olaszországban, Szakoktatás 1994/1., p. 18.) A tankönyveket az iskolák közvetlenül a kiadóktól rendelik meg. Az egyes tantárgyakhoz a szaktanárok választják ki a szükséges tankönyveket. A tankönyvjegyzéket az iskolán belül állítják össze, a könyvek megrendeléséről az igazgató gondoskodik. A tankönyvek nem közvetlenül az iskolákba, hanem kijelölt könyvesboltokba érkeznek.

Az előbbiekből az tűnik ki, hogy Olaszországban nem tankönyveket hagynak jóvá, hanem tanterveket, és a kiadók ennek alapján készítik el a tankönyveket. Nincsen központilag kiadott tankönyvjegyzék sem, összefüggésben az olasz tantervekkel, amelyek "keretjellegűek, amelyek lehetővé teszik a szabad tankönyvválasztást, az önálló iskolai programokat." (Szebenyi Péter: Tantervi szabályozás Európában, p. 49.)

Más európai országok

Ausztria: "Az iskolai és tanári önállóság legfontosabb tényezője... a minisztérium által jóváhagyott tankönyvek gazdag piaca, ahonnan a nevelőtestület szabadon válogathatja ki az iskolában használt könyveket." (uo., p. 29.)

"Svédországban... az állam egyáltalán nem avatkozik be a tankönyvkiadásba, a tankönyvpiac teljesen a kereslet és a kínálat törvényeire épül. Márpedig a valóságos tanítási gyakorlatot... döntően a tankönyvválasztás határozza meg..." (uo., p. 39.)

A norvég kultuszkormányzat "főként a tankönyvjóváhagyási procedúrával kíván az iskolai gyakorlatra hatni, arra hivatkozva, hogy a tanítás tartalmát és módját sokkal inkább az alkalmazott tankönyvek, mint a tantervek határozzák meg. Bár Norvégiában a tankönyvkészítés szakszerűségére és a jóváhagyási eljárásra nagy gondot fordítanak, mégis viszonylag sok párhuzamos tankönyvsorozat lát napvilágot. Az 1986-os hivatalos általános iskolai tankönyvlistán matematikából 59, anyanyelvből 111 könyv szerepelt, ami 7-12 sorozatot jelent." (uo., p. 41.)

Finnországban nincsen tankönyvjóváhagyás, sem tankönyvjegyzék, a szükséges tankönyvek kiválasztását kizárólagosan az iskolák és a piaci viszonyok döntik el.

Belgiumban "a tankönyvek megírását, tervezését, előállítását és eladását az végzi el, aki akarja. A különféle oktatási hálózatoknak egyáltalán nincs erre általános szabályuk." (Hoyos, Georges: A tankönyvellátás rendszere Belgium esetében. Kézirat.) Nincs tankönyvengedélyezési eljárás, sem pedig tankönyvlista.

Hollandiában nincs tankönyvjóváhagyás. Törvény mondja ki: "az iskolák szabadon választhatnak tankönyveket."(Vö. Szebenyi Péter: Tantervi szabályozás Európában, p. 63.)

A tankönyveket, taneszközöket, tanári kézikönyveket és tanulói segédanyagokat Dániában "különböző magánkiadók jelentetik meg mindenféle megkötöttség, jóváhagyás, miniszteri engedélyezés nélkül. Az egyes iskoláknak teljes szabadságukban áll a piacon levő alternatív tankönyvek közül kiválasztani a nekik legmegfelelőbbeket. Sőt, esetleg tankönyv helyett saját sokszorosított jegyzeteiket is használtathatják a tanulókkal. A népiskolákban viszont a tankönyv- és taneszközválasztás a különböző szakok tanári munkaközösségeinek a joga. Bárki választja ki a tankönyveket, a szabad tankönyvválasztás Dániában is az iskolai önállóság legfőbb záloga." (uo., p. 67.)

Az 1984-es csehszlovák (!) Közoktatási törvény 40. §-a még a szocializmus terméke, azonban ezt 1990 május harmadikán módosították; új törvény ugyan nem született ily módon - és azóta Csehországra és Szlovákiára vált szét az egykori Csehszlovákia -, tanulságos felidézni, hogyan bomlott fel a régi rendszer a törvény szerint, hogyan álltak át a korábbi egytankönyvűségről a pluralista tankönyvjóváhagyási rendszerre: "A nevelésben és képzésben az oktatási minisztériumok által jóváhagyott tankönyveket és oktatási szövegeket használják... A nevelésben és képzésben az oktatási minisztériumok által kiadott tankönyvjegyzékben szereplő tankönyveken és oktatási szövegeken kívül más tankönyvek és oktatási szövegek is használhatók." (A csehszlovák és a lengyel oktatási törvény, pp. 56-57.) Tehát van tankönyvjóváhagyás, és létezik az iskolai tankönyveket tartalmazó jegyzék, azonban nem kötelező csak azok közül választani.

Amerikai Egyesült Államok

"Az államok egy része (az elfogadó államok) erős ellenőrzést gyakorolnak az iskolarendszer és a tankönyvek kiválasztása felett, míg más államok (nyílt államok) a tankönyvek kiválasztását az iskolai körzetekre bízzák. Az eltérő tantervek ellenére a legtöbb tankönyvet az egész országban elfogadják." (Tyson-Bernstein, Harriet: Tankönyvkiadás Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, pp. 31-32.)

Az Amerikai Egyesült Államokra az a jellemző, hogy a tankönyvelfogadás kritériumai az egyes államokban egészen eltérőek lehetnek. Általában nincs tankönyvjóváhagyási procedúra. Közös jellemzőjük, hogy a tankönyvjóváhagyást általában meglehetősen liberálisan kezelik még azokban az államokban is, amelyekben máskülönben létezik egyfajta tankönyvelbíráló rendszer vagy intézmény.

Japán

Japán: "Az oktatási alaptörvény értelmében minden elemi és középiskolában kötelező a tankönyvek használata, melyeket az oktatási miniszter fogad el, vagy amelyeket az Oktatásügyi Minisztérium állít össze. A tankönyvek különböző kiadóknál készülnek, de a miniszter jóváhagyása nélkül nem adhatók ki... A tankönyveket általában szerzői kollektívák készítik, s lektorálás után nyújtják be a miniszternek elfogadtatás céljából. A lektorok gyakorló tanárok vagy egyetemi oktatók. A lektori véleményt a miniszter tanácsadó testülete elé terjesztik. Ez a bizottság felülbírálja a lektorokat. A Minisztériumban állapítják meg, hogy a könyv alkalmas-e az iskolai oktatás céljára... Minden tankönyvet 3 évig használnak, azután felülvizsgálják és a legtöbb esetben újabb tankönyveket jelölnek ki iskolai használatra. Az Alkotmány értelmében valamennyi iskolai tanuló ingyen kapja meg a tankönyveket... A tankönyvek elosztásának minden költségét az Oktatásügyi Minisztérium fedezi." (Mayerné Zsadon Éva: Japán oktatási rendszere, pp. 20-21.)

Egyéb országok

Érdekes megvizsgálnunk egy fejlődő iszlám ország, Algéria tankönyvválasztási, tankönyvjóváhagyási gyakorlatát: "Az Alapfokú Oktatási és Nevelési Minisztérium mellett négy önálló és anyagilag független intézmény működik. Ezek: az Országos Pedagógiai Intézet, amelynek feladata a tantervek és tankönyvek elkészítése, sokszorosítása és terjesztése... Igen nagy figyelmet fordítanak a tankönyvek és más oktatási segédeszközök elkészítésére." (Cziráky Istvánné: Algéria oktatási rendszere, p. 11. és p. 19.) Algériában tehát egy szigorúan központosított, centralizált rendszer működik, a tankönyvek kidolgoztatása, elkészíttetése állami intézmény instrukciói alapján folyik, és a tankönyvjóváhagyás ennek megfelelően kötött állami felügyelet alatt áll. Egytankönyvűségével pedig a volt szocialista országok rendszereit idézi.

Hasonló a rendszer az ugyancsak muzulmán Irakban is: "A tantervek, tankönyvek és oktatási segédanyagok kidolgozásáért és továbbfejlesztéséért az Oktatási Minisztérium a felelős. Ezeket a feladatokat a minisztérium Tanterv és Taneszköz főigazgatósága látja el, amely 6 igazgatóságból áll. Ezek közül egyik a Tanterv és Tankönyv Igazgatóság, amelynek feladata tantervek és tankönyvek kidolgozása és továbbfejlesztése. Funkciói gyakorlása érdekében a Tanterv és Tankönyv Igazgatóság különféle bizottságokat hozott létre, amelyek vagy egy-egy tantárgyért, vagy az általános és a középiskolákban tanított tárgyak összességéért felelősek. Ezekbe a bizottságokba tagként delegálnak gyakorló tanárokat, hogy hasznosíthassák oktatási tapasztalataikat, emellett egyetemi tanárok, szakfelügyelők is tagjai a bizottságoknak... A tankönyveket folyamatosan felülvizsgálja a Tantervek, Tanmenetek, Taneszközök és Vizsgák Főbizottsága, amelyet az Oktatási Minisztérium állított fel a technikai ügyek államtitkárának elnökletével... A tantervek, oktatási programok és tankönyvek végső jóváhagyását az oktatási miniszter által vezetett Oktatási Tanács végzi." (Lázár Imre: Az Iraki Köztársaság oktatási rendszere, p. 29.)

Karlovitz János Tibor
PPKE BTK