A történelemtanítás felelőssége


Dürr Béla: Történelem az általános iskola 8. osztálya számára
(Korona Kiadó, Budapest, 1998.)


A történelemnek, mint tudománynak több feladata is van: először is az általános mûveltség részét képezi, ezen túlmenően azonban fejleszti a fiatalok gondolkodását azáltal, hogy rákényszeríti őket arra, hogy összefüggéseket keressenek, találjanak, és ezek segítségével szemléljék a folyamatokat. Másik fontos feladata, hogy az emberek erkölcsi érzékét finomítja: képessé tehet a helyes és a helytelen megkülönböztetésére. A gyerekeknek segítségre van szükségük ezek felismeréséhez, s ebben csak a történelem tantárgy tanárára és a tankönyvre számíthatnak. Történelemtanár sokféle van, tankönyvből már kevesebb. Itt azt a Dürr Béla által írt, a nyolcadik évfolyam számára készült történelem tankönyvet vizsgáljuk meg, amely a Korona Kiadó gondozásában jelent meg.

A könyvet 13-14 éves fiatalok használják, akik ennek segítségével sajátítják el az 1914 és 1990 közötti, úgynevezett XX. század eseménytörténetét. Annak a századnak, amely a mi életünket, mindennapjainkat is meghatározza. Itt már nem letűnt korok királyai, népei vívnak háborúkat, pusztítják el egymást, hanem ennek a történetnek a szereplői közvetlenül a mi országunk, a mi népünk, a mi családunk, amelyben élünk. Különösen fontos, hogy a gyerekek megértsék: jelenünk azért olyan, amilyen, mert ez történt a XX. században. Két világháború, totális rendszerek, hidegháború, hadd ne soroljam tovább... Ezek a fogalmak azelőtt sohasem léteztek.

A korábbi évezredekhez képest a XX. század sok újat hozott, s hogy ez jó-e vagy rossz, ennek megítélésében kellene, hogy segítsen ez a tankönyv. Jelenlegi szemléletünknek megfelelően több szempontból ítéli meg az eseményeket, törekszik valamely objektív kép kialakítására. Emiatt a tankönyv kerüli az állásfoglalásokat, s az ideológiáktól való mentesség jegyében még csak kísérletet sem tesz arra, hogy például méltassa egy-egy személy, egy-egy rendszer szerepét. A hangsúlyt sokkal inkább az általánosan elítélt eseményekre helyezi. Így lehet az, hogy csak a második világháborúról szól a könyv egyharmada: hat év eseménye több, mint hatvan oldalon kapott helyet (!), igaz, gazdag fotó- és szemléltető ábra melléklettel.

A háború általánosan elítélendő, s hogy ilyen elő ne fordulhasson, már a fiatalabb nemzedékben fel kell kelteni a háborúval szembeni ellenérzést, ki kell hangsúlyozni a tragédia komolyságát. Azonban mint sok más kérdésben, szerintem ebben is a megelőzést kellene jobban szem előtt tartani. Kevés az a mintegy negyven oldal, amely a háborút megelőző húsz évet mutatja be ahhoz, hogy megérthesse a tanuló a folyamatot, ami elvezetett a világháború tragédiájáig. Nem találni sehol olyan részt, ami a nácizmus, a fasizmus vagy a bolsevizmus lényegét emelte volna ki - azaz hogyan kerültek hatalomra -, s elemezte volna a totális diktatúrák jellemzőit. A könyv nem emeli ki az összefüggéseket, az összefoglaló rész nem a folyamatokat írja le. Ebben lenne pedig a megértéshez szükséges lényeg.

A könyv gazdag szemléltető és magyarázó ábrái, a sok fénykép segítségével ugyan be lehet mutatni, hogy mi is történt, de meg kellene adni a választ a miért volt kérdésére is. A történelem tanításában szemléletváltásra van szükségünk, mivel sablonos, lineáris történelemszemlélettel nem érhetjük el a történelemtanítás eredeti célját.

Everling Dániel
PPKE BTK