Szép tankönyv hibákkal


Závodszky Géza: Történelem az általános iskola 7. osztálya számára
(Korona Kiadó, Budapest, 1999.)


A hetedik osztályos történelem tankönyv kézbe vételével szép emlékek jutottak eszembe, annak ellenére, hogy nem a Závodsky Géza által készített tankönyvből tanultam. Elmémet megerőltetve, az igen távolinak tűnő hetedikes tankönyvemre gondolok. Ha visszagondolok, csupán foszlányok, illusztrációk és források szavai jutnak eszembe. Szerintem egyetlen jó érzésű diák sem tudja elfelejteni azt az illusztrációt, amelyen az 1848-as forradalmat ábrázoló embert a "medvefejű" lefogja, és a kettős sas fejű alak pedig leszúrja. Valamint az is eszembe jut, amikor nem készültem rendesen a szigorú tanár órájára, és szorongatott helyzetben egy felelet közepén a kiemelt kulcsszavak tudatában némi ügyességgel megmentettem a "becsületemet". Ám helyemre battyogva mégis szégyenemben már azon gondolkodtam, hogyan lehetne bebizonyítani, hogy csupán a véletlen műve volt és a "biosz doga", amiért nem készültem.

Véleményem szerint egy általános iskolás könyvnek érdeklődést felkeltőnek kell lennie, természetesen mindamellett, hogy olyan "létfontosságú" információt próbáljon nyújtani, amely az általános műveltséghez szorosan kötődik, hozzátartozik. Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a tankönyv ne legyen túl maximalista, a benne lévő leckék megtanulható mennyiségűek és minőségűek legyenek, hiszen gondolni kell arra is, hogy a közepes képességűek is meg tudjanak birkózni vele.

Závodszky tanár úr könyvét kezembe véve azt állapíthatom meg, hogy a fizikai minőség szempontjából valószínűleg kiállja az idő próbáját, legalábbis arra az egy esztendőre, amíg "használják" a diákok.

A tankönyv tartalma szempontjából, az egyes fejezetek beosztása jól szervezettnek és a leckék száma is átvehetőnek tűnik. Talán a legnagyobb erénye az, hogy bőséges kép- és illusztrációs anyagot tartalmaz. Sajnos, ebben úgy tűnik, elvetették a súlykot: a szöveges részekkel leckénként összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy az előbbiből mintha jóval több lenne. Törzsanyaga könnyen tanulható, azaz nem tartalmaz túl sok felesleges adatot. Bár véleményem szerint jobb, ha a tankönyv több információt hordoz, és inkább a tanárnak kell kihagynia belőle részeket, mintha az órák fele diktálással telik el. A leckék végén kérdések találhatók, amelyek megfelelően felkészült tanár által kifejezetten alkotó és nevelő hatású lehetnek. Bizonyos leckék után törvények, nyilatkozatok és más fontos források lényeges elemei kerültek kiemelésre. Természetesen a tankönyvhöz való olvasmánygyűjteménnyel kiegészítve a korról nagyon fontos háttér-információkat ismerhetnek meg a hetedikeseink. Nagy segítség továbbá a könyv végén található időrendi táblázat és a színes képek gyűjteménye.

A tankönyv azonban hibákat, hiányosságokat is tartalmaz. Ezek közül talán a legsúlyosabb az, hogy nincs benne kifejtve egyetlen alapfogalom sem, valamint a fogalomtár is hiányzik, amely szintén megkönnyítené a diákok otthoni felkészülését. A másik hiányosságát a kiemelt vagy inkább dőltbetűs részekben látom. Ugyanis a tanulóknak nagy segítségére lenne legalább a kulcsszavak kiemelése és vastagabbá tétele a szövegben. Ezeken kívül félkövérrel lehetne még írni az uralkodók nevét és a fontosabb évszámokat is. Az alkalmazott módszerrel ugyanis csak a fél mondatok "bemagolását" éri el a tankönyvíró, míg a másik módszerrel a beszédkészség is fejlődik, hiszen a kulcsszavakon kívül a diáknak kell a kerek egész mondatot megfogalmaznia.

Véleményem szerint talán célravezetőbb lenne, ha a hetedikeseknél egy kicsit "szájbarágósabb" módon többször szerepelnének a lecke kulcsszavai. Továbbá cél lenne az is, hogy nem csupán az értelemre, hanem az érzelmekre is hatni kívánunk a tankönyvvel. Az is fontos lenne továbbá, hogy a diákok is szeressék, amit olvasnak. Úgy tűnik számomra, hogy a XXI. század kihívásainak próbál e könyv eleget tenni a képes illusztrációs anyag dömpingjével, amit én furcsállok. Természetesen fontos azt is megjegyezni, hogy ez a tankönyv tartalmaz egy sajátosan nemzeti vonulatú kulturális hátteret is (például az országház fényképét hozza - és a kép magyarázatában az építőt is megnevezi).

Nem tudom, mennyire marad sikeres ez a mű. A számos említett hiba ellenére nekem tetszik ez a könyv, bár a leírtak valószínűleg egy másik történelem tankönyv iránti elfogultságomról tettek tanúbizonyságot.

Kőhegyi Imre
PPKE BTK