Beszélgessünk angolul!


(MacMillan-Heinemann, tankönyvcsalád)


Változó világunkban a jobb kommunikáció érdekében egyre nagyobb szükségünk van az idegen nyelvek ismeretére. A magyarországi 1989/90-es politikai-gazdasági rendszerváltozás óta hazánkban ugyancsak a nyugat-európai nyelvek váltak dominánsakká, ezek közül is elsősorban az angol és a német.

Angolul tanulnak a legtöbben szerte a világon, csak éppen nem mindegy, hogyan, milyen módszerrel, illetve miből, milyen tankönyvből. A különböző világhírű külföldi kiadók (Longman, Oxford, Cambridge, MacMillan, Heinemann stb.) megjelenésével Magyarországon is lehetővé vált az angol nyelv minden eddigit meghaladó, korszerűbb oktatása. A nyelvtanárok nagyon sok kitűnő könyvvel találkoznak, mégis rendkívül nehéz dönteniük, kiválasztaniuk a számukra - és tanítványaik számára - legmegfelelőbbet. Egy-egy tankönyv kiválasztásánál számos szempontnak érvényesülnie kell: mennyire szól egy adott korosztálynak, mennyire épül szókincse a beszélt nyelvre, használható-e a munkafüzete, jó-e a felépítése, követhető-e stb.

Jelen írásomban Jane Revell CONNECT című nyelvkönyvét vizsgálom meg a taníthatóság és használhatóság szempontjából. A tankönyvcsalád az 1990-es évek eleje óta eredetileg a MacMillan Kiadónál, Londonban jelent meg. Szerzője elsősorban a középiskolás korosztálynak ajánlja. Az egyes kötetek elején részletes táblázat található, amely fejezetekre lebontva tárgyalja egy-egy lecke témáját, nyelvtani anyagát, szókincs gyarapítási, továbbá kiejtés-beli célkitűzéseit. Ebből az érdeklődő világosan látja, hogy a szerző milyen szerkezetben építi fel könyvét, s mi az a szint, ahova el szeretne juttatni a nyelvtanulót.

A könyv témái a mindennapi életből merítenek. Ténylegesen az aktív, a köznapi beszédben valóban használatos szókincsre építenek. A nem anyanyelvű diákok számára nagyon fontosak a nyelvtani magyarázatok, ezek pontos megfogalmazása és gyakorlása. A szerző azonban ennek a kritériumnak már nem tesz eleget. Ebből következően, ezen tankönyv használata igényli a kiemelkedően jó tanári magyarázatokat, hiszen a tanuló nyelvtani kérdéseire a könyvben nem talál választ. Célszerűnek tartom tehát egy jól megírt nyelvtankönyv használatát, amit a diákok az órán és otthon is tudnak használni. A munkafüzet jól begyakoroltatja azt a nyelvtani anyagot, amelyre a könyv utal, de ha valaki előzőleg még nem tanult angolul, akkor nem tud mit gyakorolni, hiszen valószínűleg nincsen tisztában az adott nyelvtani problémával.

Amúgy a feladatok érdekesek és kellően változatosak, így nem valamilyen száraz gyakorlókönyvnek tűnik, amin mintegy "túl kell esnie" a nyelvtanulónak. Jó gondolatnak tartom, hogy sok szövegértési feladatot ad már a kezdő szinten is. Jobb, ha ehhez a feladattípushoz minél hamarabb hozzászoknak a gyerekek, hiszen az ember akár nemzetközi, akár - a mi esetünket alapul véve - állami nyelvvizsgát tesz, minden nyelvvizsgán előfordul. Az írásbeli készség fejlesztésének szempontjából a fogalmazási feladatok elengedhetetlenek. Középiskolai rossz élményeim közé tartoznak az idegen nyelven írt fogalmazások. Unalmasabbnál unalmasabb témák, ráadásul sohasem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Az irányított fogalmazás ezen segít. Ezt külünösen akkor tartom jónak, ha valamilyen nehezebb témáról van szó. A szerző itt is a célszerűségre törekedett, így a témák a diákok számára megfoghatók maradtak.

A beszédkészség fejlesztésének szempontjából egyenesen kiválónak tartom a könyvet. Külön tetszik, hogy az ún. Discusson részhez nemcsak egyszerűen kérdéseket tesz fel, hanem konkrétan kijelöli, hogyan kell feldolgozni az anyagot. Elmondja, hogy csoportos vagy páros munkát kér, illetve utal arra, hogy milyen nyelvtant használjanak az adott szituációban. A nyelvoktatásban - és itt elsősorban az iskolai keretekben (tanórák) folyó oktatásra gondolok - mindig gondot okoz, hogy a gyerekek egyszerre túl sok információt kapnak, és nem segítünk nekik ezek feldolgozásában. Vannak olyan diákok, akik nem igénylik a segítséget, mert képesek megbírkózni a feladattal, de a többség általában igényli az útmutatásokat, különösen a kezdetek kezdetén. A tanárok többsége nálunk mindig arra törekszik, hogy a gyerekek a nyelvtankönyvnek megfelelően beszéljenek. Ez persze nagyon nehéz. Ha valamit nem használnak tökéletesen, a tanár azonnal beleszól a tanulók mondandójába, és kijavítja azt. Így szép lassan eljutunk oda, hogy inkább meg sem szólalnak, kialakulnak nyelvi gátlásaik, hiszen úgysem tudnak mindent tökéletesen kifejezni. Ezzel aztán tejesen elvesszük a diákok kedvét attól, hogy az órán aktívak legyenek.

Fontosnak tartom kiemelni a könyvnek azon részét, amely a kiejtéssel és a ritmikával foglalkozik. A mi nyelvtancentrikus nyelvoktatásunkban bizony ezek a területek mintegy "másodlagosak", érthetőség és nyelvhelyesség szempontjából azonban elengedhetetlenek. Hiába tudjuk "betéve" a tankönyvet, ha amikor beszélgetésre kerül sor, akkor bizony bajban vagyunk...

A nyelvkönyv a megfogalmazott céloknak megfelel és jól tanítható. Elsősorban azoknak ajánlom, akik valamilyen nemzetközi nyelvvizsgára készülnek, hiszen ugyanazokat a feladattípusokat gyakoroltatja, amik ott előfordulnak. Nincs kiemelkedően fontos szerepe a nyelvtannak (csak annyira, amennyire szükséges), de a különböző szituációkra és szövegértési feladatokra annál inkább esik hangsúly. A szerző által megjelölt cél az érthetőség, amit véleményem szerint ezzel a tankönyvével elér.

Talán érdemes lenne elgondolkodni nyelvoktatásunk hibáiról, iletve arról, hogy a túlzott nyelvtancentrikusságunk hova vezetett. Hiszen a cél minden nyelv esetében az, hogy kommunikálni, értekezni, beszélgetni tudjunk vele.

Wirth Gábor
PPKE BTK