Tervezés szakszerűen


Fekete Sándorné: AutoCAD-iskola. AutoCAD Release 12.
Tankönyv és feladatg
yűjtemény
(Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996
- NT-53306)


Az AutoCAD piacvezető a személyi számítógépeken futó rajzoló-tervező programok között. Köszönhető ez sokoldalúságának, valamint a folyamatos fejlesztéseknek. Az alapprogramhoz a felhasználási területtől függően vásárolhatók kiegészítő modulok (építészeti, térképészeti, gépészeti stb.), azonban ezek nélkül is teljes értékű rajzokat készíthetünk 2, illetve 3D-ben, valamint modellezhetünk szilárdtesteket is. A fejlesztések eredményeként szinte évente jelentetnek meg új verziót. 1999 óta használhatjuk az AutoCAD 2000-et, amely sorozatban a 15. Otthoni, félprofesszionális felhasználásra készül az AutoCAD LT. A könyv tárgyát képező R12-es verzió volt az utolsó DOS alatt futó AutoCAD.

A könyv igazi tankönyv: szerzője tudja, hogyan kell tanítani, és azt is, hogy miképpen, hogyan lehet tanulni. A telepítéstől kezdve lépésről lépésre halad, s mire az első vonalat meghúznánk, már ismerjük a program hardver-igényét, a konfigurálás mikéntjét és valamelyest a "testreszabás" módját is.

Az "Alapismeretek" című fejezetben a rajzkészítéshez elengedhetetlenül szükséges eszközökkel találkozunk. Itt sajátíthatjuk el a parancsok és opcióik megadásának módját: a szintaxist. A program fel van szerelve különböző "mankókkal", amelyek használatát nem árt jó előre megtanulni, hiszen a későbbi munkát ezek teszik könnyebbé.

"Segédparancsok" címszó alatt találjuk az egyéb más programokból is jól ismert Megnyit, Kilép, Ment stb. parancsok specifikációit, továbbá a rajzhatárok beállítását és a rajzon használt mértékegységek megadását. Az AutoCAD saját fájlkezelővel rendelkezik, az itt végezhető műveletekkel is ebben a fejezetben találkozunk.

A könyv tagolása praktikus: követi a rajzkészítés lépéseit. Elsőként a síkban történő elemrajzolást tárgyalja (Vonal, Ív, Síkidomok stb.), de ezen belül is az egyszerűbbtől a bonyolultabbak felé halad, így a fejezet végére eljutunk az élekkel definiált felületek rajzolásáig.

A következő fejezetből megtanulhatjuk a már meglévő rajzelemeket módosítani (editálni): Nyújt, Mozgat, Forgat, Tükröz stb. Fejezeten belül itt is elkülönül az alapparancsok ismertetésétől azok kombinált alkalmazása. A finomságok feltételezik a nyers tudást, a könyv tematikájában később tárgyalt részek kevéssé - talán egyáltalán nem - érthetők, ha átlapozzuk az előző fejezeteket. A szerző kézen fogja "tanítványát" - és mintegy végigvezeti az alapos tudáshoz vezető rögös úton.

Ezen az úton a következő etap a "Képernyőműveletek". Tekintettel arra, hogy az AutoCAD nem csupán egy egyszerű rajzoló-, hanem sokkal inkább szerkesztő- és tervező program, kiemelkedő hangsúlyt kapnak a részletek. A képernyőn megjelenő rajzot nagyítani, kicsinyíteni tudjuk; elmozgathatjuk a megfelelő helyzetbe.

A "Lekérdező parancsok" című fejezet mindössze egy oldal, de nem is kell neki több. Ez az öt parancs alkalmas arra, hogy a rajzról az összes információt lekérdezzük.

A könyv feléhez érve kezd érezhetővé válni a különbség az egyszerű rajzprogramok és a mérnöki munkát segítő AutoCAD között. Eljutottunk oda, hogy rajzelemeket rendelhetünk egymáshoz (blokk), amit a program ezután egyként kezel. Egy-egy ilyen blokknak lehetnek attribútumai és külső referenciái. Blokkok létrehozását, editálását, törlését tárgyalja ez a fejezet.

Ha már síkban tudunk rajzolni, akkor elérkezett az idő, hogy kilépjünk a virtuális térbe. Ehhez újabb alapfogalmakat kell megtanulnunk: modelltér, papírtér, nézetablakok. Megismerésük azonban korainak bizonyul, hiszen a térbeli ábrázolásról csak néhány fejezettel később olvasunk.

A következő fejezet egy bevezetővel kezdődik, amelyben a szerző feltételezi, hogy aki idáig eljutott, annak bizonyára igénye támadt olyan rajzok készítésére, ahol különböző színűek, vastagságúak stb. a vonalak. Igényei kielégítését a program úgynevezett fóliák segítségével oldja meg... Ennél azért sokkalta összetettebb feladatok megoldására is szolgálnak a fóliák: a fejezet fontosságát tekintve talán megérdemelte volna a helyet valahol a könyv elején.

Rajzokon - de a műszaki ábrázolásokon különösképpen - fontos lehet a feliratozás. A szöveg szerkesztését, importálását, editálását sajátíthatjuk el a következőkben.

A műszaki rajzokkal történő műveletek talán legfontosabbika a méretezés. Az AutoCAD méretező funkciói pontos, gyors munkát tesznek lehetővé, ha a felhasználó megfelelő tudás birtokában van. A szerző méretezésről írt oldalaiból lehet is meríteni bőséggel.

A "Sraffozás" című fejezet után ismét a térbeli ábrázolás alapjai következnek. Fekete Sándorné ennek tárgyalását a 2D-s részhez hasonló alaposság jellemzi. Az AutoCAD vektorábráit nyomtatni némiképpen más, mint például a Windows raszterképeit, ezért rendkívül hasznos az erről írt néhány oldal. Az sem lett volna zavaró, ha a papírmásolat készítését a szilárdtest-modellező ismertetése utánra hagyta volna a szerző, hiszen az ilyen "testek" nyomtatása is szükséges lehet. Az AME modul leírása kicsit szűkre szabott, nyílván a könyv keretei miatt, de a modellezéshez mégiscsak jó alapot ad.

Mindent - a könyvpiacot is - számításba véve, az AutoCAD tanulásához jelenleg nem választhatunk jobb (tan)könyvet. Megfelelők az arányok az elméleti és gyakorlati tartalom között: elegendő, de nem sok elmélet, hibátlan és lényegre törő példákkal illusztrálva. A szerző nem csupán a tartalomra ügyelt, hanem a kidolgozásra is. Következetesen alkalmazza a kiemelések különböző formáit, ezzel könnyítve meg a "rendszerbe foglalást". Jóllehet a megjelenéskor is újabb verziók voltak már forgalomban - nem is beszélve a DOS háttérbe szorulásáról -, a könyv kitűnő alapokat ad a ma használatos Windows-ra épülő változatok használatához is.

Gyurcsó Krisztina
PPKE BTK