Tényadatok helyett összefüggések


Bánhegyi Ferenc: Történelem 8. osztály
(Apáczai Kiadó, Celldömölk, 1998 - AP-831)


A történelem tanításának fontosságáról mindig is megoszlottak a vélemények. Nem olyan régen még hazánkban is vita tárgyát képezte, hogy érettségi tárgy legyen-e a történelem. Ahhoz, hogy valaki állást tudjon foglalni ebben a kérdésben, látnia kell a tudomány lényegét. Ezt viszont igen nehéz megfogalmazni, ezért élnek a történészek legtöbbször ugyanazzal a gondolattal, amely egyetlen mondatba próbálja meg tömöríteni: "Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, a jövőjét meg nem teremtheti."

Ez a mondat egyúttal az Apáczai Kiadó által kiadott történelem-tankönyvcsalád mottója. Ennek szellemében készítette el Bánhegyi Ferenc történelem tankönyvcsaládját - ezek között azt a 8. osztályosoknak szóló kötetet is, amelyet a tudomány jeles képviselői, Dr. László Gyula és Dr. Szabolcs Ottó lektoráltak. A téma: a középkor, a X.századtól a XIV. századig. Ennek megfelelően a borítón a kor jeles személyiségei láthatók. A könyv maga igen rövid, alig 170 oldal, és ennek nagy része illusztráció: kép vagy magyarázó ábra. Ezek a magyar múzeumokban őrzőtt tárgyi emlékek és festmények jó minőségű fényképei, így alkalomadtán a diákok ezeket személyesen is megtekinthetik, értékelhetik. (Múzeumlátogatással lehet összekötni a tanórát, vagy az osztálykirándulás tervezése során figyelembe lehet venni a történelemből éppen tanultakat.) A tankönyvi illusztráció tehát nemcsak a történelem megértését segíti, hanem a történelem segítségével megismerteti a tanulót a magyar kultúra és képzőművészet remekeivel. Az a kevés szöveg pedig szigorúan a tényeket közli rövid, érthető részekre bontva. Fontos, hogy a szerző a történelem lényegét alapul véve nem az adatközlésre szorítkozik, hanem az eseményeket folyamatként tekintve, azokat közérthető rendszerbe szedve, a tudományos szemléletnek megfelelően kezelve vázlatpontokban magyarázza. Ez sok más tankönyvben hiányzik, viszont elengedhetetlen az összefüggések felismeréséhez és megértéséhez. Ez ugyanis az a többlet, amit a történelem tudománya nyújtani tud.

Ezt a célt szolgálja a munkafüzet is. Már az első pillantásra feltűnik a nagyon sok vaktérkép (elsősorban Magyarországgal kapcsolatosan), ami kiváló országismeretet feltételez. Ezenkívül olyan feladatokat tartalmaz, amelyek a többi tudományághoz - elsősorban az irodalomhoz - kapcsolják ezt a tanult diszciplínát.

Nyugodtan összegezhetjük, hogy lényegre törő, pontos, jó tankönyvet tart a kezében mind a kollega, mind pedig a tanuló, azonban néhány hibára érdemes felhívni a figyelmet: a könyv hét fejezetből áll, és ez azt feltételezi, hogy a tanárnak kell tizenegynéhány órára felosztania egyetlen részt. Az így kapott részek annyira rövidek, hogy tanárnak és tanulónak csak útmutatóul szolgálhat, és más forrásokat is fel kell használnia. Azonban csak nagy optimizmussal feltételezhetjük, hogy minden tanuló minden egyes anyagrésznek külön könyvekben is utána fog nézni. A másik kritikai észrevételem pedig az, hogy véleményem szerint túlságosan is ragaszkodik azokhoz a sztereotípiákhoz, amelyeket az elmúlt évtizedek nem minden ideológiától mentesen alakítottak ki.

Ez a tankönyv a legnagyobb sikerrel azokban az iskolákban alkalmazható, amelyekben nem "történészeket" kívánnak képezni, hanem ahol a tanárok "csak" meg akarják szerettetni tanítványaikkal a múltat, a történelmet. Hasznos lehet ez a könyv azoknak a gyerekeknek a kezében, akik viszonylag csekélyebb szókinccsel rendelkeznek, vagy akik nem képesek a sok száraz adatot "elraktározni". A szerző szándéka szerint ugyanis a képek elsődleges funkciója az, hogy a tanulók az illusztrációk alapján - némi tanári vagy esetleg szülői magyarázattal kiegészítve - érthessék meg a történelmet alakító tényezőket, illetve a történelmi események összefüggésrendszerét.

Everling Dániel
PPKE BTK