Stílusgyakorlatok


Magassy László: Stilisztikai gyakorlatok 12-16 éveseknek
(Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997 - NT-13265)


"Egy művet olvasva csak a stíluseszközök révén juthatunk egyre mélyebbre a mű megismerésében és élvezetében. Hogy ne csak nézzünk, lássunk is!" - Ez a gondolat a könyv hátlapján található. Figyelemfelkeltő jelleggel foglalja össze azt, ami a stilisztika lényegének tekinthető. Egy mű megértése ugyanis nem csak azt jelenti, hogy az író mondanivalójáról fellebbentjük a fátylat, hanem mindehhez elengedhetetlen az alkotás stilisztikai eszközeinek a felismerése is, hiszen csak így válhat teljessé a kép. Ez az egyik vezérmotívuma a Magassy-féle stilisztikai gyakorlatoknak.

A könyvet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium néhány évvel ezelőtt segédkönyvvé nyilvánította. Segédkönyv, mert elsősorban stilisztikai gyakorlatokat tartalmaz, azaz önálló használatra kevésbé alkalmas. Erre a könyv szerzője is felhívja a figyelmet, hiszen a könyv ajánló bevezetőjében felsorolja a legújabb és legjobb stilisztikai összefoglalásokat, tankönyveket, így például Molnár Emma - Vass László: Stilisztikai ábécé, Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Magassy László: Fogalmazástan stb. című műveit.

A gyakorlatgyűjtemény rövid ajánlásában a szerző igen pontosan és közérthetően határozza meg művének alapvető célkitűzéseit, illetőleg a stilisztikáról vallott legfontosabb elképzeléseit. "Tegeződő" formulát alkalmaz, ami a megcélzott olvasóközönséget tekintve teljesen érthető és természetes, továbbá közvetlenebbé is teszi olvasóival, felhasználóival a kapcsolatot. Kiemeli, hogy egy ilyen könyvben csak az általános jellemzőit veheti sorba a stíluseszközöknek, de a gyakorlatokban azért megpróbálja érzékeltetni az árnyalatok sokféleségét. A könnyebb használhatóság kedvéért a gyakorlattípusok előtt feleleveníti a legszükségesebb elméleti ismereteket, ami főleg csak a stilisztikai fogalmak tömör meghatározására korlátozódik.

Kétségtelenül igaz ugyan, hogy még az ajánló sorokban is felhívja a diákok és tanáraik figyelmét arra, hogy a feladatok megoldásához szükség van az alapvető nyelvtani és irodalomelméleti ismeretekre, sok esetben azonban talán túlságosan szűkszavúak lettek az összefoglalások, amit a könyv egyik kisebb hiányosságának lehet tekinteni. Mintegy "kárpótol" bennünket azonban annak a célkitűzésnek a megfogalmazása, hogy nem elég csak felismerni ezeket a stíluseszközöket, hanem egyúttal komoly figyelmet kell szentelni az egyéni nyelvi stílus fejlődésére is. Ez a gyakorlatias és képességfejlesztő megközelítés végig érvényesül, ez a könyv egyik legfontosabb pozitív jellemzője.

Magassy László feladatgyűjteménye szerkezetileg igen jól tagolt és átlátható. A nagyobb tematikai egységek a stilisztika minden fontos területét felölelik, így például külön fejezetben foglalkozik a stílus általános jellemzőivel, a stílusrétegekkel, a különböző alakzatokkal és szóképekkel, a jelentéstani kategóriákkal , de a témák körét bővíti a zeneiséggel, a szókinccsel és az írásképpel foglalkozó részekkel is. Természetesen a nagyobb fejezetek kisebbekre tagolódnak, ami átláthatóvá és feldolgozhatóbbá is teszi a gyakorlatgyűjteményt.

A “Stílus” fejezeten belül szerepel például a stílus és stíluselem alfejezet. Az elméleti összefoglalásban a szerző fekete léniával emelte ki a legfontosabb fogalmi meghatározásokat, ami mindenképpen megkönnyíti a tanulást. Az elmélet ebben az esetben egy oldal terjedelmű, a hozzá kapcsolódó gyakorlatsor pedig két oldalt tesz ki. Ez a megfelelőnek látszó arány azonban nem minden témánál van meg. A kiemelést szolgálja, hogy a feladatok meghatározása mellett párhuzamosan egy vastag vonal szerepel. A gyakorlatok megfogalmazásai tömörek és közérthetők, a megcélzott diákkör megértőképességét maximálisan figyelembe veszik. A feladatok többségükben gondolkodtató jellegű, kreativitást és gyakorlatiasságot követelnek meg; a különböző hibakereső, átalakításokat igénylő feladatok vannak többségben.

Pozitívumként kell kiemelni, hogy a komolyabb lexikai tudást igénylő feladatok után megoldókulcs is szerepel, ami ugyancsak megkönnyíti a tanulást. A gyakorlatok többségét még egy plussz feladat is követi. Utóbbiak sokkal összetettebbek, de igen hasznosak az idősebb korosztályú, illetve a stilisztika iránt komolyabban is érdeklődő diákok számára. A gyakorlatokról összességében tehát elmondható, hogy igen sokrétűek és képességfejlesztők, valamint kiemelendő az is, hogy ezeket a magyar irodalom nagy klasszikusainak idézetei színesítik.

Segédkönyvként egy valóban hasznosan forgatható stilisztikai gyakorlókönyvnek tekinthető, de a stilisztika iránt érdeklődők is sokat tanulhatnak belőle, hogy "ne csak nézzenek, hanem lássanak is" a könyv áttanulmányozása nyomán.

Bíró Mátyás
PPKE BTK