Egy kiadó két spanyol nyelvkönyve


Kertész Judit: Spanyol nyelvkönyv I. és Martínez Ágnes: Spanyol nyelvkönyv II.
(Aula Kiadó, Budapest, 1996.)


A két spanyol nyelvkönyv mind alapelveiben, felépítésében, céljaiban mutat hasonlóságokat, valamint eltéréseket. Mindkét kiadás elsősorban korlátozott létszámú csoportokban történő nyelvoktatás- és tanulás követelményeit tartja szem előtt.

Az első könyv célja: a spanyol nyelv alapfokú elsajátítása, ezalatt értve annak igényét, hogy a különböző szituációkban a tanulók megfelelő könnyedséggel ki tudják fejezni magukat, valamint, hogy megszerezzék alapvető nyelvtan ismereteiket. A könyv alapelve: a beszédközpontúság. Ezt vizuális, auditív segédeszközökkel próbálja elérni, illetve a tanulók képzeletének ösztönzésével.

A második kötet hasonló eszközökkel dolgozik. Elsősorban a nyelvtani tudást - ezen belül az igeidők rendszerezésének bemutatását - tartja a legfőbb céljának.

Mindkét könyv felépítése - kisebb-nagyobb - eltérésekkel a következőképpen alakul: "A" szöveg, ahol általában valós szituációkon alapuló párbeszédek találhatók; "B" szöveg - olyan olvasmányok, amelyek kibővítik a dialógusok lexikai anyagát, és megjelenik bennük az adott nyelvtani anyag; szókincsbővítés - elsősorban mikrodialógusok formájában, amelyek illusztrálják a mindennapi nyelvben előforduló szituációkat és kapcsolódnak az adott témához, mind lexikai, mind grammatikai szempontból; nyelvtani jelenségek - struktúrájának, szabályainak vázlatos leírása rövid magyarázatokkal kiegészítve; nyelvtani gyakorlatok - a leckében szereplő nyelvtani jelenség begyakorlása (az előző leckék ismétlését is magába foglalja); lexikai gyakorlatok; I. könyv - fordítási gyakorlatok - az adott nyelvtani és lexikai témakörök összegző jellegű számonkérése a cél; II. könyv - fordítási gyakorlatok, újságcikkek, olvasott szöveg értése; I.-II. könyv - az olvasmányok szövegére alapozó gyakorlatok; ismétlő tesztek/feladatok - több leckének legfontosabb nyelvtani jelenségeit kéri számon; szószedet (spanyol-magyar): I. könyv - a szövegekben és feladatokban előforduló szavak jegyzéke (néhány feladat szavait nem tartalmazza); II. könyv - azok a szavak, amelyek ezen a szinten a szerző szerint még nem ismertek.

A könyvekre vonatkozó felhasználási javaslat is hasonlóképpen fogalmazódik meg a szerzők részéről: I. könyv: 1. - "A" szöveg feldolgozása; 2. az ehhez kapcsolódó szókincsbővítő, lexikai gyakorlatok átvétele; 3. átvezető gyakorlatok az "A" és "B" szövegek között; 4. "B" szöveg feldolgozása; 5. az ehhez kapcsolódó lexikai és grammatikai gyakorlatok elvégzése; 6. olvasmányok számonkérése. II. könyv: 1. "A" szöveg feldolgozása; 2. az ehhez kapcsolódó lexikai gyakorlatok elvégzése; 3. "B" olvasmány feldolgozása; 4. új nyelvtan, az ehhez kapcsolódó nyelvtani gyakorlatok elvégzése; 5. szókincsbővítő szövegek, lexikai gyakorlatok bármikori feldolgozhatósága az új nyelvtani anyag ismeretében (akár lazító gyakorlatként); 6. fordítási gyakorlat - komplex, az adott lecke teljes anyagát felölelő feladat.

A könyvek felépítésével kapcsolatosan megjegyzendő, hogy az "A" szövegben a szerzők olyan párbeszédet próbálnak bemutatni, amely a mindennapi életben is előfordul. A későbbi lexikai, illetve szókincsfejlesztő gyakorlatok során a szituációk mégsem elég élethűek, legtöbbször csak a felolvasásukra kerül sor és nem "sodorják" a hallgatót váratlan helyzetekbe, ahol a spontaneitás játssza a főszerepet. Ugyanez vonatkozik a szókincsbővítés céljából megalkotott párbeszédekre. Mindkét esetben hiányolható az ötletesebb megoldás, ami sokszor képbeli illusztráció, illetve magnószöveg hallgatásának a segítségével közelebb vinne a megoldáshoz. (Ezeket az eszközöket bár felhasználják a szerzők, mégsem elegendő gyakorisággal és nem mindig a legmegfelelőbb helyeken.) A "B" szövegeknél hiányolható, hogy nem elsősorban olyan témákkal foglalkozik, amely kibővíthetné a diákok Spanyolországgal kapcsolatos ismereteit. Ehelyett ezekben az olvasmányokban mesterkélt szövegeket olvashatunk olykor sajátos humorral, ahol kétségkívül a nyelvtani anyag bemutatása játszotta a főszerepet.

A nyelvtani anyag bemutatására szolgáló elméleti leírások, táblázatok kevés gyakorlati illusztrációval szolgálnak. Az I. könyv esetében teljesen széthúzott nyelvtan figyelhető meg (amely elsősorban az igeidőkre vonatkozik), s ez a beszédközpontúság túlzott érvényesülésének róható fel. A II. könyv nyelvtana csak az igeidők részletes bemutatásával foglalkozik. A nyelvtani gyakorlatok ugyanakkor jól begyakoroltatják az új nyelvtani jelenségeket.

A lexikai gyakorlatok - például a fordítások - sok olyan ismeretlen kifejezést tartalmaznak, amelyek az addigi feladatokban egyáltalán nem fordultak elő. Ennek ösztönző hatása, hogy a tanuló mindezeknek utánanézzen és ezáltal még inkább fejlessze szókincsét.

A II. könyvben kultúrtörténeti témák is megjelennek, amelyek nagyon hasznosak a tanulók Spanyolországgal kapcsolatos ismereteinek bővítésére.

Az ismétlő tesztek nagyon hasznos feladatok, amelyek több lecke összevont - elsősorban nyelvtani - anyagát kérik számon. Utóbbiakat megoldókulccsal is ellátták.

A szószedetben sokszor hiányzik a szavak alapjelentése, amely szintén ösztönözni próbálja a hallgatókat, azok felkutatására, illetve feltételezi azok ismeretét. Legtöbbször mégis zavaró jelenség, mint ahogyan az is, hogy csak a szerző által feltételezetten ismeretlen szavakat tartalmazza a könyv.

A szerzők a könyv felhasználási gyakorlatát illetően tulajdonképpen csak javaslatokat tesznek. Tisztában vannak azzal, hogy a pedagógusok a tanítandó csoportoktól valamint saját tapasztalataiktól függően fogják azt alakítani.

Varga Beáta
PPKE BTK