Egy nagyszerű irodalmi tankönyvcsalád egyetlen kötetéről


Arató László - Pála Károly: A szöveg vonzásában III., Kitérők, Irodalom

(Calibra könyvek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest)


 

Az Arató László és Pála Károly szerzőpáros sorozatának harmadik kötete egy rendkívül ötletes koncepció nagyszerű megvalósulása. A cím, Kitérők, pontosan fejezi ki a tankönyv funkcióját. Nem írókat és műveket időrendi sorrendben tárgyaló szokványos irodalomkönyv, hanem, ahogy a szerzők megfogalmazták, „kronologikus-irodalomtörténeti előrehaladás során felvethető problémákra tesz javaslatot”. Tulajdonképpen író és műve viszonyát megfordítva nem az egyes szerzők műveinek sokféleségét mutatja be, hanem egyes műfajok, témák, konvenciók különböző korokbeli megvalósulásait, különböző szerzők ugyanazon műfajú műveit hasonlítja össze. Műfajbéli kapcsolódás alapján kerül így egymás mellé antik, felvilágosodás-kori és modern szerző, kitűnően érzékeltetve az irodalmi folyamatokat, hagyományok rendszerét, és rálátást nyújtva az egymástól korban távol álló, itt mégis egymáshoz szerencsésen közel hozott művek viszonyrendszerére.

 

A könyv borítóján látható két kép is igen kifejező. Velasquez barokk lányalakja és a mellette lévő modern festmény ugyanazon téma két különböző kori és stíluskorszakbeli megvalósulása.

 

Rendkívül jó, hogy a bevezetőben elméleti megalapozást is kapunk, és a hagyományos irodalomtankönyvekkel ellentétben módszertant is nyújt ez a könyv. Kisebb hibának tartom viszont a bevezető olvasmány túlzott kezdeti személyeskedését ("Vagy hagyjanak téged békén ezzel az 'elméletieskedéssel'?"). Az elmélet, a hermeneutika felvázolásakor is, amellett hogy érthetően magyarázzák el a megcélzott korosztálynak ezt a bonyolult fogalomkört, talán néhány semmitmondó mondatot kihagyhattak volna, és Hermész helyett talán célszerűbb lett volna Gadamert kiemelni, és szerepét bővebben tárgyalni ezen elmélet történetében. Mégis nagy előnye a könyvnek, hogy az egyes művek tárgyalásakor is bepillantást enged az elemzés folyamatába, módszertanába, többször is hangsúlyozva, hogy a művek nem csak egyetlen értelmezést engednek meg. A diákoknak nemcsak az irodalomtörténeti látókörét szélesítik tehát, hanem az irodalomértés folyamatába is bevonják őket.

 

Ugyancsak nagyon jók a művek elemzését segítő kérdések és feladatok. Valóságos párbeszédbe vonják bele a tanulókat, rengeteg nyitott kérdést is hagyva az értelmezések továbbgondolására. Nagy hibája viszont a könyvnek, hogy semmiféle szakirodalmat nem ad meg, nem ajánl, ahogy a jegyzetelés is teljességgel hiányzik. Ugyan többször idéznek különböző tanulmányokból, monográfiákból, csupán a szerzőt megnevezve, de csak egyetlen helyen találtam forrás megjelölését is (a 29. oldalon idéznek Hoppál-Jankovics etc. Jelképtárából).

 

A fejezetek felépítése optimális: a bevezetők jó áttekintések és vázlatok, a fejezet végi kérdések pedig nagyon célszerű összefoglalók. Ez utóbbiak ugyan hiányoznak az Anekdotikus epikai hagyományok című fejezet végéről, viszont, ahogy a többi fejezetben is, nagyon jól vannak kiemelve az elemzéseket összekapcsoló, összefogó szálak és kérdések. A könyv tipográfiája áttekinthető, a jól bevált széljegyzetszerű kiírások, kiemelések vázlatként ezt kitűnően segítik, bár nem mindig a leginkább lényegre törők. A képek úgyszintén jól kapcsolódnak a témákhoz, egyedül a borító képeinek szerzőit és címeit felejtették el közölni, és talán Freud karikatúraszobra mellé érdemes lett volna néhány hozzáfűzést tenni, hogy miért is ölelget egy meztelen női testet formázó széket.

 

A kötethez kapcsolódó szöveggyűjtemény jól használható és nem csak azokat a műveket közli, amelyeket tárgyal a könyv, hanem azokat is, amelyekre utal, például Géher István Anakreóni dalaiból jó néhányat. Szoros kapcsolatban van a könyv a szövegekkel, sőt sokszor a szöveggyűjtemény jegyzeteire is hivatkozik, amelyek amúgy nagyon hasznosak (bár szomorú, hogy már az is lábjegyzetbeli magyarázatra szorul, hogy mi volt a hidegháború). A könyv kitűnően kiegészíti a konvencionális irodalomtankönyveket, illetve a sorozat többi darabját, azokra azonban szorosan támaszkodik is, nem helyettesíti őket. Csak műveket tárgyal, a szerzőket ismertnek veszi, igaz a művek keletkezési korát és művelődéstörténeti környezetét részletesen tárgyalja. Tanári segédlettel és magyarázatokkal nagyon hasznos kiegészítő lehet bármely irodalomtankönyv használóinak.

 

Nagy előnye a kötetnek, mint már utaltam rá, hogy közel hozza a világirodalom és a magyar irodalom klasszikusait, és ugyanakkor korszerű nemcsak módszereiben, hanem a tárgyalt írókat, műveket illetően is (Esterházy Péter, Petri György). Mivel egy bizonyos irodalomtörténeti tudásalapot megkövetel e könyv, ezért inkább a 16-18 éves korosztálynak ajánljuk. De számukra, ha kitérő is, átfogóbb képet és nagyobb rálátást nyújt az irodalomra.

 

Dobri Imre