A tankönyvjóváhagyás anomáliái és megoldási lehetőségei


 

A magyarországi tankönyv-jóváhagyási procedúra jelenleg nagyon költséges, árfelhajtó hatású,  bonyolult (bürokratikus), egyszerre túl- és alulszabályozott, ugyanakkor roppant lassú és kétséges eredményű. Szakmai körökben régóta hangoztatjuk, hogy változtatásokra szorul mind az Oktatási Minisztérium tankönyvrendelete, mind a tankönyv-jóváhagyási procedúra gyakorlata. Abban vagyunk érdekeltek, hogy egyszerűen, célszerűen, költségkímélően, gyorsabban, egyszersmind nagyobb szakmai biztonsággal, elfogadhatóbban történjen a tankönyvek minősítése, elfogadása és iskolai ajánlása.

 

 

1.     Differenciálás, vagyis tankönyvcsoportok megkülönböztetése. A hatályos tankönyvrendelet - az előzőkéhez hasonlóan - azért sem életszerű és célszerű, mert egybemos minden tankönyvet, nem tesz különbséget az egyes, egymástól eltérő tankönyv-csoportok között. Véleményünk szerint a következő kategóriákat kellene eltérően kezelni:

a)       Nagy (több ezres) példányszámú közismereti és szakismereti, vagyis "normál"  tankönyvek, amelyekből nincs hiány, mert több garnitúrát is kitermelt már a tankönyvpiac.

b)      A szakképzés és az újszerű területek  (tantárgycsoportok, kombinációk), alternatív iskolák kis példányszámú "hiánykönyvei", amelyeket nem szabadna jóváhagyási költségekkel terhelni, vagyis ezt az állam (jóváhagyási intézmények) állnák.  A mentességet indokolt kérelemre lehetne megadni.

c)       Olyan különleges tankönyvcsoportok, amelyeknek kiadása nemzeti-politikai kötelesség, de amelyek - alacsony példányszámuk miatt-  sohasem lehetnek rentábilisak, tehát állami támogatásra (esetleg megrendelésre)  szorulnak a jóváhagyási hozzájárulás elhagyása mellett. Nemzetiségi tankönyvek, gyógypedagógiai tankönyvek, kéttannyelvű iskolák könyvei.

 

2.     Első és további jóváhagyások megkülönböztetése. Különbséget kellene tenni első és ismételt jóváhagyási eljárás között. Egységes  szempontrendszert és két-három bírálót kellene alkalmazni  az első jóváhagyáskor, beválás-vizsgálatot pedig az ismételt jóváhagyási kérelem esetén. Ennek megfelelően az első jóváhagyás díja maradhatna a jelenlegi, az ismételt jóváhagyásé ennek fele.

 

3.     A beválás-vizsgálatok szerepének és jellegének kidolgozása hosszú évek óta várat magára. Ezt haladéktalanul tisztázni  és szabályozni szükséges. A beválás-vizsgálatra értelemszerűen a második és további meghosszabbítási kérelmek elbírálásában  kerüljön sor.

 

4.     A szempontrendszer. A jelenlegi szempontsor igen heterogén, egyes kérdéseiben  eltérő súlyú, az új NAT-hoz, illetve tantervi rendszerhez  nem igazodó.  Küszöböljük ki az ismétlődő, lényegtelen, homályos, megválaszolhatatlan kérdések, s kerüljön be legalább egy-két szakma-specifikus illetve újszerű műveltségi területre, kerettantervre alkalmazható  "keretszempont", vagyis olyan kérdések, amelyek szakterületenként eltérőek lehetnek. Megfontolandó olyan mérhető szempontok beiktatása, mint amelyek Kojanitz Lászlóék kutatásai javasolnak.

 

5.     Kiemelkedően fontos a változtatások során a  jogbiztonság.

a)       Az eddig megszerzett jóváhagyások az eredeti határidőig maradjanak érvényben, ne kerüljön sor "menet közbeni" felülvizsgálatokra.

b)      A rendelet módosítása során folyjanak érdemi tárgyalások az illetékes szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel: a TVOT-vel, a TANOSZ-szal stb.

c)      Ne sérüljön az esélyegyenlőség a tankönyvpiac különböző szereplői körében - "kiemelt" fejlesztő-kiadó javára.

 

6.      A szakértők jelenlegi összetétele elégtelen. Kevés közöttük a valódi "tudós", illetve a kiváló gyakorló pedagógus, a "legjobbak" a bürokratikus szabályok miatt (jelentkezési díj, tanfolyami kötelezettség stb.) elhagyták a jóváhagyási procedúra porondját. Elvárható, hogy a tankönyvbírálók legyenek szakterületek kiválóságai, nyilvántartásuk, felkészítésük szakmailag és emberileg egyaránt megoldandó.

 

7.     A közreműködő  intézmények és más "közegek" szerepe, munkamegosztása egyértelműen tisztázandó, mert jelenleg  "sok bába között elvész a gyermek." Az OKNT TTB szerepe például teljesen tisztázatlan, esetleg. Fontos, hogy egyes intézményeknek vagy érdekcsoportoknak (például digitális lobbi) ne álljon módjában megkerülni a jóváhagyási folyamatot.

 

8.      A határidők, ütemezés és gyorsaság. A folyamat nagyon lassú, a határidők betartása kétséges, az egyszerűsítések egyúttal gyorsabb ügyintézést, a határidők betartását is jelentenék. Az elektronikus (internetes) tankönyvjegyzék lehetővé teszi a gyors fölkerülést, tehát nem szükséges beadási határidőket kijelölni.

 

9.       A nyilvánosság  és a felelősség. Legyen az internet segítségével nyilvános a szakértői vélemény - és a kiadói válasz egyaránt. Méltatlan és indokoltatlan a mindmáig dívó "titkolódzás".

 

 10. A jegyzékek munkamegosztása.

a)     Az OM elektronikus megoldású, tehát gyorsan kiegészíthető, javítható tankönyvjegyzékében csak azok a tankönyvek szerepeljenek, amelyek érvényes jóváhagyással rendelkeznek.

b)    A tankönyvrendelési  blokkban szerepelhetnek - megkülönböztetve a jóváhagyott tankönyvektől - esetleg a jóváhagyásra benyújtott, de azt még el nem nyert munkák is, valamint a tankönyveket kiegészítő nyomtatott és elektronikus "szatelitek" is: munkafüzetek, feladatlapok, szöveggyűjtemények, albumok, atlaszok stb.

c)     Tanulást, tanítást segítő kiadványok jegyzékébe a következő műfajú munkák kerülnek: - alternatív tankönyvek, amelyekre nem igényel jóváhagyást kiadójuk, - tanulási-tanítási segédletek, - tanári kézikönyvek, segédkönyvek, szakköri füzetek, szakkönyvek, továbbképzési anyagok, taneszközök.

 

A tankönyvügy iskolai leképződése (támogatás, választás, terjesztés) terén támogatjuk a TVOT erre vonatkozó javaslatait: legyen a szabályozásában jogharmónia, egyértelműség és áttekinthető rendszer.

 

 

 

Budapest, 2005. november 23.

 

 

Dr. Karlovitz János

a TANOSZ elnöke