Didaktika szakkönyv a tanulás tanításához és tanulásához


(Lappints Árpád: Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai. Pécs, Comenius Bt., 2002.)


             A Comenius Bt. által megjelentetett  Lappints Árpád: Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai című könyve új nézőpont alapján, a tanulást és a tudást középpontban állítva foglalkozik didaktikai kérdésekkel. A könyv szemlélete jól tükrözi a közoktatásban zajló átalakulási folyamatot, miszerint az oktatási folyamatban a tanításról fokozatosan áttevődik a hangsúly a tanulásra, a tanulói tevékenységre. A tanár szakos hallgatók részére készült didaktika tankönyv megkísérli a tanulás pedagógiai kérdéseit egységes rendszerbe foglalni.

            A "Tanulás és társadalom" c. fejezet  sokoldalúan világítja meg a tudás   korunkban betöltött szerepét. Európában a jelenlegi társadalmi élethez (amely talán túlszervezett, túlbürokratizált) minden ember számára nélkülözhetetlen a folyamatos tanulás. A tudomány, a technika és a gazdaság gyors változása olyan kényszerítő helyzetet teremt, hogy csak az tud lépést tartani és a társadalomba megfelelően integrálódni, aki rendelkezik a tanuláshoz, az információcseréhez szükséges képességekkel.

Az utóbbi évtizedekben ugyan a pedagógiában minden szinten a tanulás, a tanuláshoz szükséges képességek fejlesztését hangsúlyozták, de a gyakorlatban néhány helyi kezdeményezésen túl jelentős változás nem történt. Ezért is jelentős, hogy a szerző különböző dokumentumokra és a pedagógiai szakirodalomra támaszkodva a tanulás társadalmi jelentőségét és helyzetét kellő súllyal mutatja be.

            A tanulás értelmezése, sokoldalú megközelítése érzékelteti a fogalom bonyolultsá- gát. A tanulási módok áttekintése kapcsán kellő hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a gyakorlatban a tanulási módok számtalan kombinációja jöhet létre, de a tanulás irányítása során a tanulási módok optimalizálására kell törekedni.

            A "Tanulási modellek és tanuláselméletek" c. fejezet széleskörűen mutatja be a mai kutatásoknak a témával kapcsolatos eredményeit. A tanulásról alkotott felfogások Ferenczy-Fodor (1999) szerzőpárostól átvett részlete véleményem szerint  nem alkalmas arra, hogy elemzés tárgyát képezze. Önmagában a didaktikai irányzatok két nagy csoportba történő sorolása  is megkérdőjelezhető. A didaktikai irányzatokat lehet-e, szükséges-e úgy rendszerezni, hogy korábbi (klasszikus) didaktika és a jelenlegi korszerű felfogás. Ez a felosztás a  "klasszikus" didaktikánál a vélt vagy valós negatívumokat  középpontba állítva, a "modern" didaktikánál szubjektív módon a  pozitívumokat túlhangsúlyozva ismerteti a tanulás paradigmáit. Hasznos és értékes része a könyvnek a különböző tanuláselméletek vázlatos áttekintése és a tanulás folyamatának elemzése.

            A tudás (mint a tanulás eredményének) feldolgozása, a tudás szerkezetének a gyakorlatban is jól alkalmazható rendszerének a bemutatása segítséget és támpontot nyújt a pedagógus számára a tantárgyi követelményrendszer szintjeinek a felépítéséhez, növelheti a pedagógiai értékelés objektivitását.

            A tanulási módszerekről, stratégiákról, szokásokról és stílusokról szóló fejezet az elmélet oldaláról megalapozza a felsoroltakat, felmutatja a lehetőségeket, a pedagógust motiválja és elindíthatja a vizsgálódás, az új utak és módszerek keresése irányába.

Didaktikai szempontból fontos eleme a könyvnek a tanulás eredményességének különbségeiről, a tanulás tanításáról, az oktatásról és a pedagógiai értékelésről szóló részek.

            Az oktatás rendszerként történő értelmezése történeti áttekintésre és rendszerelméleti alapozásra épül. A pedagógiai rendszerek megértéséhez és értékeléséhez szükséges rendszerelméleti alapfogalmak tisztázása hozzájárulhat a rendszerszemléletű gondolkodás fejlődéséhez. Lappints Árpád jól érzékelte, hogy a rendszer fogalmának Ludwig von Bertalanffy biológustól idézett definíciója kiegészítésre szorul. Bertalanffy szerint a rendszer "kölcsönhatásban levő elemek együttese. A halmazt képező elemek is kölcsönhatásba lehetnek egymással. Talán a Milkovits István botanikus megfogalmazása pontosabban kifejezi a rendszer lényegét; "Rendszernek nevezzük az elemek működő egy-

ségét. Maga a működés sokféle lehet (pl.: statikus, mechanikus, logikus, specifikus stb.).

A szakirodalom széleskörű áttekintése mellett a szerző maga is kísérletet tesz egy,  az oktatás rendszerét bemutató modell felvázolására. A modell tartalmazza az oktatás legfontosabb alrendszereit, elemeit, de az alrendszerek és az elemek közötti kapcsolatrendszert csak részben szemlélteti. A modell működő rendszer helyett sokkal inkább egy lehetséges struktúra vázlata.

            A pedagógiai differenciálásról szóló témakör a differenciálás sokoldalú megközelítését, az alapfogalmak tisztázását, a gyakorlatban történő alkalmazás lehetőségeit tartalmazza.

            A  Tanuláspedagógia c. könyv a tanulás tanításához megfelelő elméleti alapot biztosít. Szakszerű, kiérlelt ismereteket tartalmaz. A szerző követi a tudomány eredményeit, fogalomrendszere, struktúrája megfelelő. Az egyes fejezetek logikus rendszert alkotnak. Az alapfogalmakat különböző irányzatok mentén értelmezi és magyarázza. A könyv szövege, ábraanyaga világos, érthető, stílusa gördülékeny és szemléletes. Az egyes fejezetek végén található irodalomjegyzék segítséget nyújt az egy-egy résztémában történő elmélyüléshez, megkönnyíti a vonatkozó  szakirodalom áttekintését.

A könyv újabb kiadása esetén tankönyvként történő alkalmazhatósága érdekében javaslom az oktatás tervezésének bővebb kifejtését és az oktatás módszereit (mint a tanulást segítő, támogató eljárásokat) önálló témakörként megírni.

            A Tanuláspedagógia könyvet a tanár szakos hallgatók  tankönyvként, a gyakorló pedagógusok szakkönyvként alkalmazhatják. Lappints Árpád szakmai igényességgel, szemléletes stílusban megírt könyvével hozzájárult  a pedagógiai szakirodalom gazdagításához, világos ívű gondolatmenetével segíti a didaktika ismeretek elméleti és gyakorlati rendszerében történő tájékozódást.

 

 

Hajdú Erzsébet