Színház- és drámaművészet-történet


(Csákvári József: A színház és drámaművészet korszakai I-II.
Presscord Nyomdai Kereskedelmi Kft., Budapest, 1998.)


 

A Presscord Kft. Gondozásában 1998-ben jelent meg Csákvári József műve. Az ezt megelőző években a szerző más könyveit is megjelentette a kiadó (mint például A római kultúra az európai művészetben vagy a Múzsák testvérisége a stíluskorszakokban). Csákvári József ebben a kötetében a többivel ellentétben a kultúra, a művészetek egyik alfajával foglalkozik, mégpedig a színházzal és annak műfajaival.

 

Az első kötet az egyetemes és a magyar színházművészet fejlődését, változását kíséri figyelemmel az ókortól egészen a XIX. század végéig. A második kötet pedig a XX. századi színház történetében végbemenő folyamatra hívja fel figyelmünket. Csákvári szerint azért van szükség egy egész kötetet szánni erre a periódusra, mert a legutóbbi száz évben hihetetlen mértékben felgyorsult és bonyolultabbá vált a színművészet különféle műfajainak fejlődése.

 

De a két segédkönyv az iskolai esztétikai tantárgyak óráira beépíthető, hiszen történeti alapon mutatja be a színház- és drámaművészeti korszakokat (ókor, középkor, reneszánsz, barokk, klasszicizmus, romantika, stb.). Ebbe a történeti keretbe szervesen beleépül sok irodalmi dráma, opera, operett és balett elemzése.

 

A segédkönyvek újszerűek az általános iskolák és a középiskolák tankönyveihez képest, mivel tartalmuk és felépítésük eltér egy-egy esztétikai tantárgyhoz kapcsolódó tankönyvtől, hiszen nem egy bizonyos tantárgyhoz kapcsolódik, hanem összefoglaló könyvként bármely esztétikai órán segítséget nyújthat. Fontos az is, hogy e két könyvet nem csupán egy évig használhatják a diákok - nem csupán egy tanévre szól -, hiszen a két kötet óriási művelődéstörténeti korszakokat ölel át.

 

A szerző figyelmet fordít arra is, hogy a színháztörténeti leírások előtt egy rövidebb bevezetőben a társadalmi-és, politikai helyzetről képet adjon a diákok számára. Rálátást kapunk arra is, hogy egyes politikai viszonyok milyen lehetőséget biztosítanak a színházak számára és hogyan befolyásolta a politika a színházak műsorpolitikáját.

 

A könnyebb áttekintés kedvéért Csákvári alfejezetekre bontja köteteit. Fontos szerepet tölt be az írók, rendezők, színészek arcképeinek bemutatása, melyeket a könyv fényképekkel és más képanyagokkal szemléltet. Megismerkedhetünk a legnagyobb magyar színészek és színésznők karrierjével, egy-egy színház életével és hatásával. Az egyetlen talán fölösleges és kisiskolás része Csákvári könyvének az, hogy a szerző gyakran leírja egy-egy darab történetét, és ilyenkor olyan érzésünk lehet, hogy a 25 híres drámát tartjuk a kezünkbe  - melynek véleményem szerint teljesen más célja van mint Csákvári József könyvének.

 

Az első kötet az általános, alap tudnivalókon kívül japán, kínai és indiai színpadi törekvéseit míg a második a cseh, a szlovák, a szerb és a jugoszláv jellegzetességeket emeli ki. A szerző felhívja a figyelmünket a különböző országok közötti színházművészeti kapcsolatokra és kölcsönhatásokra. (Leírja például, hogy hogyan segített és adott tanácsokat a világhírű orosz Stanyiszlavszkij az amerikai színházi szakembereknek az amerikai színház megindulásakor.) A második kötet kifejezetten nagy hangsúlyt fordít a magyar színházi élet, a magyar színház nagyjainak bemutatására.

 

A kötetek végén névmutató –mely elég kezdetleges-, fogalomtár illetve feladatok és ellenörző kérdések találhatók, melyek ugyancsak az anyag elsajátítását segítik. Ugyanakkor a feladatok mozgósítják a diákok fantáziáját, mivel arra serkentik a tanulókat, hogy saját elképzelésük alapján akár rendezzenek meg egy-egy előadást.

 

A történelmet vagy esztétikai tantárgyakat tanítók figyelmébe ajánlom Csákvári József könyvét, melynek kötetei tartalmi és szerkezeti hasonlóséguk alapján könnyen kezelhetővé válhat diákjaik számára.

 

Bérczes Anna