Erkölcsi alapismeretek


(Dörömbözi János: Erkölcsi alapismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest)


 

Dörömbözi János Erkölcsi alapismeretek című munkája a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg. A könyv - amely talán a tizedik évfolyamra járó diákok (15-16 évesek) emberismereti fejlesztésében illeszthető be leginkább - közérthető módon mutatja be az etika fogalmát, tárgyát, rövid történetét. A mű kilenc fejezetből áll.

 

Az első fejezetben röviden az emberi élet kialakulásáról olvashatunk. A szerző olyan kérdésekre keresi a választ mint például: Lehet-e értelmesen élni? Mi az emberi élet értelme? Mi végett vagyunk a földön? Mi az egyes ember és mi az emberiség küldetése? Itt elsősorban a Bibliára helyezi a hangsúlyt, innen idéz. Emellett számos filozófusra és tudósra is utal, például Charles Darwinra, Arisztotelészre, Lamarckra, és az ő nézeteiket is bemutatja az olvasónak.

 

A második fejezet címe: Ember és társadalom. Ebben a szerző többek között a közösségi együttélés törvényeit és normáit,  az erkölcs és a jog kapcsolatát tárgyalja. Itt az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából is olvashatunk idézeteket.

 

A harmadik fejezet az etika fogalmáról és tárgyáról szól. Az etika mint filozófiai diszciplína, az etikai irányzatok, az erkölcsi szabályok és az általános és speciális (orvosi, nevelői) erkölcsi normák foglalkoztatják a szerzőt. Az orvosi etika című alfejezetben az író az eutanázia és az abortusz sokat vitatott kérdéskörének fontosságát emeli ki. Kulcsfontosságú kérdések sorával találkozhatunk itt. Vajon rendelkezhetünk-e életünk felett? Megválaszthatjuk-e halálunk időpontját, módját? E kérdéseket főleg az egyház oldaláról közelíti meg. Nevezetesen, hogy az ember önkényesen nem szakíthatja és nem szakíttathatja meg élete fonalát, sem saját, sem mások élete felett nem rendelkezhetünk szabadon.

 

A negyedik fejezet címe : Az ókori görög etika történeti vázlata. A fejezet bevezetőjében a különböző népek, kultúrák erkölcsi érzekéről ír a szerző. Különösen az ókori civilizációk, az ókori keleti társadalmak normarendszerét emeli ki, hiszen ezek a korábban megfogalmazott elvek tovább éltek más gazdasági - társadalmi - kulturális berendezkedésű  államokban is. A következőkben az európai civilizáció kibontakozásában jeles szerepet betöltő görög, római etikai gondolkodók munkásságát (Szókratész, Pláton, Arisztotelész) ismerteti vázlatosan a szerző. Érdekességként egy fekete-fehér fotográfiát is láthatunk ebben a fejezetben  Olümpiáról. A fontosabb filozófiai irányzatok (sztoicizmus, epikureizmus) vastagon jelöltek, igy egyszerűbb és gyorsabb a megtalálás, könnyebb a memorizálás.

 

Az ötödik fejezet a legterjedelmesebb. Címe: Az éthosz a középkori és az újkori eszmetörténetben. A középkori filozófia két fő korszakra osztható, a patrisztikára és a skolasztikára. Dörömbözi e két korszakot és ennek nagy gondolkodóit (Szent Ágoston, Abélárd, Aquinói Szent Tamás) ismerteti. Az újkori etika című alfejezetben főleg Spinoza és Hume nevével találkozhatunk. Mindkét filozófustól olvashatunk idézeteket, melyek dőlt betűvel írottak. Például:

"A szabad ember semmire sem gondol kevésbé, mint a halálra ; bölcsessége nem a halálról, hanem az életről való elmélkedés." (Spinoza, Etika IV.68. tétel).

"Egy cselekedet csak annyiban lehet erényes vagy vétkes, amennyiben valamilyen szellemi tulajdonságra vagy jellemvonásra mutat." (Hume, Értekezés az emberi természetről III.könyv, III. rész, 2. szakasz).

Ez a fejezet túlnyomórészt a korok nagy gondolkodóival, filozófusaival foglalkozik és az ő műveiket mutatja be idézetek segítségével.

 

A hatodik fejezet : Az erkölcsi tartalom művészi megjelenítése. Az szerző itt az esztétikum és etikum egységéről, a zene embernemesítő hatásáról, az irodalom és erkölcs kapcsolatáról ír és a képzőművészeti alkotások morális üzenetét elemzi. Az utóbbi alfejezetet egy idézettel vezeti be Vergilius Aeneis című befejezetlen eposzából. A következőkben röviden a történetet is elmeséli, hogy azok is megértsék, akik a művet nem olvasták. Ebben a fejezetben is találunk fotográfiákat, például Michelangelo Pietájáról A szerző a Pietá olasz szó eredetét is megmagyarázza a még tisztább megértés céljából. A fejezet végén a modern művészet képviselőiről nyerhetünk információkat.

 

A hetedik fejezetben a hétköznapok erkölcséről olvashatunk. Ezen belül az erkölcsi döntésekről a mindennapi életben, az erkölcs és a politika, az erkölcs és a jog, az erkölcs és a gazdaság kapcsolatáról, végül  a célracionalitásról és az értékracionalitásról. Ezeknek a kérdéseknek az elemzése azért fontos, mert a hétköznapok világát figyelve érzékelhetjük, hogy erkölcsi szabályozók nélkül nem létezhetünk. A primitív társadalmakban is működtek az erkölcsi szabályozók. Az ősök erkölcsi szabályait a hagyomány őrizte meg az utódokra számára. Egyes közösségi szertartások szintén közvetítettek erkölcsi tanítást. A társadalmi együttélés folyamán kiderült, hogy a mindennapi érintkezés miatt szükségszerű a gondosan kimunkált erkölcsi előírások megfogalmazása. A szerző célja ebben a fejezetben ráébreszteni az olvasót arra, hogy milyen fontos az erkölcsi normák megfogalmazása és ezek követése. Ebből a szempontból elemzi a tanár-diák kapcsolatot is. A tanárnak nem szabad szellemi-testi fölényét sértő módon alkalmaznia, a gyereket megaláznia. Egyetlen társadalom sem képes se politikai se gazdasági se jogi téren erkölcsi rend nélkül működni - állapítja meg a szerző.

 

A nyolcadik fejezet az erkölcs és a transzcendencia kapcsolatáról szól. A vallási élmény sajátosságait (politeizmus, monoteizmus), a különböző világvallások jellemzőit sorolja fel. Nagyon jónak találom, hogy a szerző nem csak a szavak jelentését magyarázza meg, hanem azt is, hogy honnan eredtek. Külön alfejezet foglalkozik India vallásaival, majd megint egy másik az iszlámmal. Mindkét vallás alapítójáról bővebben is olvashatunk.

 

Az utolsó, a kilencedik fejezet témája a kereszténység. Az író először a vallás általános jellemzőit tárgyalja. Keletkezésének helyszínéről és Jézus Krisztus személyéről olvashatunk. Jézus személyének történeti vagy mitikus volta sokszor képezte vizsgálódások tárgyát. Voltak olyan történészek, akik politikai indíttatástól ösztökélve tagadták, hogy történeti személy lett volna. Mások valóságosan létező személyt véltek benne felismerni. A szerző azonban azt hangsúlyozza, hogy a keresztény ember számára a legfőbb tanúbizonyság arra, hogy Jézus itt járt a földön, az evangéliumokban található. E fejezetben megtalálhatjuk a Tízparancsolatot is. Minden parancs után rövid magyarázat áll.

Például:

1. "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" A parancs az egyetlen Isten szeretetét írja elő, aki állandó, változatlan. A hit, remény, szeretet fejeződik ki. Isten kinyilvánította szeretetét, s az embernek is kötelessége az istenszeretet.

3. "Az Úr napját szenteld meg!" A teremtésre emlékezik a szentírás, a hatnapi munka után a hetedik a pihenő napja. A zsidó vallásban e nap a szombat, a keresztény vallásban Krisztus feltámadásának emlékére a vasárnap.

 

Ezeket a magyarázatokat fontosnak tartom, főleg a 15-16 év közötti korosztály számára (nekik íródott ez a könyv elsősorban), túlnyomó részük ugyanis nem ismeri e parancsok hátterét. Az Ószövetségben található Tízparancsolat után az Újszövetségről, Jézus tanításáról olvashatunk. Számos képzőművészeti alkotás fényképe segíti  az Újszövetség történetének megismerését. Ilyen például az a kép, mely Krisztust mutatja, amikor átadja Szent Péter apostolnak a Mennyek Országának kulcsait.

 

Összefoglalva elmondható, hogy e könyv lapjain megelevenedik az antik görög és római világ értékrendje: Szókratész, Pláton, Arisztotelész tanítása; erkölcs és jog, erkölcs és politika, erkölcs és gazdaság kapcsolata, az emberi lény és lét szépségei és nehézségei. A filozófiai megközelítésen túl megismerkedhetünk az erkölcsi tartalom művészi megjelenítésének formáival: a képzőművészet, a zene, az irodalom embert nemesítő törekvéseivel. Betekintést nyerhetünk különböző vallási közösségek erkölcsi normarendszerébe is. A könyv nyelvezete megfelel a megcélzott korosztálynak, és szerintem nagyon alkalmas tankönyvnek. Számos fénykép található benne magyarázó szöveggel. A könyv tartalmaz szöveg közbeni kiemeléseket is, ez tankönyvi alkalmasságát még inkább alátámasztja. E mű tankönyv jellegén túlmutató sajátossága - a gazdag tény- és tárgyismeret szisztematikus feldolgozása - lehetővé teszi, hogy minden diák és minden pedagógus nélkülözhetetlen vezetője legyen, és értékveszett világunkban hazánk valamennyi polgára számára útmutatást nyújtson - áll a könyv hátsó borítóján.

 

Szabó Katalin