Rechnitzer János és Smahó Melinda:
A humán erőforrások regionális sajátosságai az átmenetben

(MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, 2005. KTI Könyvek című sorozat)

Fontos és hiánypótló műnek számít Magyarországon A humán erőforrások regionális sajátosságai az átmenetben című tanulmány. Hiánypótló, hiszen a hazai kutatások mostanáig elhanyagolták a tudásnak, mint a regionális fejlődés új elemének a vizsgálatát. Korábban is készültek ugyan a humán erőforrások egyes elemeit áttekintő tanulmányok, de ezek nem törekedtek a komplex elemzésre.

Ezt az eddig hiányzó komplex elemzést kívánta megvalósítani a 2005-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kiadásában megjelent tanulmány (mely A tudás alapú társadalom és munkaerőpiac Magyarországon a XXI. században című Nemzeti Kutatás-fejlesztési Program keretében az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, valamint a Közösen a Jövő Munkahelyeiért Közalapítvány támogatásával készült).

Neves szerzőktől származó műről van szó, a szerzők neve már maga szavatolja a tanulmány szakmai hitelességét. Rechnitzer János jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Karának dékánja, a Széchenyi István Főiskola Regionális és Településgazdaságtan Tanszékének vezetője, valamint az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet igazgatója. Mostanáig számos publikációja jelent meg, köztük 8 önálló könyv, ebből 2 idegen nyelven, 186 tanulmány, valamint recenziók, hozzászólások, cikkek. Smahó Melinda okleveles közgazdász, jelenleg doktori képzést folytat és a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének tudományos segédmunkatársa.

A humán erőforrások területi elemzését a humán erőforrásokat befolyásoló területi tényezők részletes vizsgálatával valósítják meg a szerzők. Ezek a tényezők a következők: emberi tényezők (népesség összetétele, iskolázottság, képzettség, munkaerő-állomány, foglalkoztatás), életminőség (civil társadalom, identitás, kultúra), tudás- és ismeretközlés hálózata (alsó- és középfokú, felsőoktatás és továbbképzés, kutatás-fejlesztés), településhálózat (innovációs környezet, újdonságok fogadása, tudásbázisok).

Érdemes megfigyelni az iskolázottság mutatóit és azt, hogy az iskolázottság vizsgálatánál a hét éves és idősebb embereket vizsgálják. Ez nem ésszerű megoldás (még akkor sem, ha általános), hiszen egy hét éves gyermek még nyilvánvalóan nem rendelkezhet felsőfokú végzettséggel, így ez a módszer nem nyújt hű és pontos képet. A lakosság korcsoportonkénti különböző megoszlása akadályozhatja az egyes területek összehasonlíthatóságát. Így például, ha egy városban valami miatt nagyobb a kisgyermekek aránya az átlagnál, akkor az alacsonyabb végzettségűek aránya is nagyobb lesz. Jobb megoldás lenne, ha ezt az adatcsoportot inkább a 25 év felettiek körében vizsgálnák. A pontatlanságok ellenére azonban egyértelmű, hogy Magyarországon az iskolázottsági szint a rendszerváltás óta emelkedett, nőtt a magasabb iskolai végzettségűek és csökkent a csak 8 osztályt végzettek aránya (ám a javuló tendencia ellenére Békés megye fejlődése átlag alatti).

Ezeket a humán erőforrásokat befolyásoló területi tényezőket 1990-től kezdve kísérik figyelemmel, vagyis a címben szereplő átmenet a rendszerváltást követően lezajló lassú folyamatokra utal. Az átmenet jelentését azonban a szerzők a mű során nem fejtik ki, nem magyarázzák, ami zavaró lehet, nehezítheti a megértést az előismerettel nem rendelkező olvasók számára. Tovább nehezítik a mondanivaló megértését az alkalmazott bonyolult körmondatok, a gyakran használt közgazdaságtani szakkifejezések, valamint a számok, százalékok, időpontok halmozása a szövegben. Ezek főként a tanulmány első harmadában jelenthetnek problémát. A későbbiekben a szövegtörzsben eltekintenek a konkrét számszerű adatok gyakori felsorakoztatásától, csupán az adatokból származó fontos következtetéseket írják le. Ez sokkal inkább célravezető megoldás, hiszen a konkrét adatokat jól szemléltetik a tanulmány minden részében gyakran előforduló táblázatok, grafikonok, térképek. Nem szükséges az adatokat még egyszer leírni a szövegben, csak a belőlük levezetett tendenciák ismertetése kifejtendő és ez lenne kívánatos a tanulmány teljes terjedelmében. Zavaró lehet továbbá az is, hogy ahol szerepeltetik a konkrét adatokat a szövegben, ott sem következetesen teszik ezt. A képzettség területi szerkezetének vizsgálatánál például az első bekezdésben arról írnak, hogy hány százalékkal nőtt az egyes iskolatípust végzettek aránya 1990-ről 2001-re, majd a következő bekezdésben ugyanezt az adatsort a vidékre vonatkozóan már úgy írják le, hogy hány százalékról-hány százalékra nőtt a különböző iskolatípusokat végzettek aránya. Egyértelműbb lett volna, ha mindkét helyen a leírás azonos módszerét alkalmazzák. Gyakoriak a könyvben a nyomdahibák, betűhibák, ezen kívül nyelvtani hibák is előfordulnak.

A felsorolt hibák kiküszöbölése érdekében hasznos lett volna még a művet kiadás előtt alaposan áttanulmányozni (a hibák kijavítása megtörténhet egy későbbi, átdolgozott kiadásban), de tudományos értéke így is jelentős. A szerzők elérték céljukat és sikeresen összefoglalták a rendszerváltás óta hazánkban zajló tendenciákat a humán erőforrások regionális sajátosságaira vonatkozóan.

Kimutatták, hogy a humán erőforrások, és a gazdaság regionális szerkezete között erős kapcsolat van. A regionális gazdasági struktúra összességében hat a humán erőforrások területi szerkezetére, annak eloszlását befolyásolja. Megállapították, hogy a humán erőforrások az1990-es években a regionális szerkezetekben stabilnak tekinthetőek, az átmenet időszakában jelentősen nem változtak, területi átstrukturálódásuk nem következett be. A főváros a vidékkel szemben mindvégig megőrizte kiugróan magas pozícióját minden mutató tekintetében (nagy tudásközpont, a felsőfokú végzettségűek koncentrációja magas, fejlettségi, gazdasági és kutatás-fejlesztési központ…). A fővároshoz hasonló, de valamivel gyengébb a nyugati országrész (Dunántúl) vezető pozíciója a keletivel szemben. Fontos központok még a nagy egyetemi városok. Az emberi fejlettség indexének segítségével azt is kimutatták, hogy a meglévő különbségek lassan mérséklődnek, a nagy centrumok fejlődése lassul. Összefoglalva és leegyszerűsítve ezek a tanulmány legfőbb következtetései.

Azoknak ajánlom a művet, akik rendelkeznek némi közgazdaságtani előismerettel és a társadalmi-területi helyzet iránt is érdeklődnek, vagy úgy gondolják, hogy későbbi munkájuk során hasznosítani tudják majd az olvasottakat. Az kezdje el olvasni a tanulmányt, aki kitartóan érdeklődik a téma iránt, hiszen ez az olvasmány rövid terjedelme ellenére is meglehetősen fárasztó, alapos tanulmányozása nagyfokú koncentrációt igényel az olvasótól.


Ács Edina
Tessedik Sámuel Főiskola
Gazdasági Főiskolai Kar