Bábosik Zoltán: Irányzatok és elméletek a magyar nevelésfilozófiában



(ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2006.)

Mintegy két esztendővel azután, hogy Bábosik Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója megírta az Okker Kiadónál megjelent Irányzatok és elméletek a nevelésfilozófiában című könyvét, újabb kötetet jelentetett meg, ezúttal az ELTE Eötvös Kiadónál, Irányzatok és elméletek a magyar nevelésfilozófiában címmel.

A szerző eddigi munkássága két irányban látszik kibontakozni: egyfelől eddigi tanulmányainak és doktori értekezésének tudományos vonulatát követi, amikor munkáiban nevelésfilozófiai és neveléstörténeti irányvonalat követ, másfelől munkahelye elvárásainak tesz eleget, amennyiben a szakképzéssel, a mérnökképzéssel, illetve ezzel összefüggő felnőttoktatással kapcsolatos aktuális kérdéseket feszeget, illetve ez utóbbi kutatásaiba kapcsolódik bele.

E két könyv szervesen összetartozik, hiszen míg a korábbi az egyetemes, addig a mostani a hazai neveléstörténet kiemelkedő gondolkodóit, alakjait veszi sorba. Röviden bemutatja életútjukat, illetve vázletosan megismerteti olvasóit főbb "hősei" gondolataival, gondolkodásmódjuk mozgatóival, a rájuk ható uralkodó és haladó eszmerendszerekkel, továbbá azzal a szellemi hatással, amelyet akár közvetlen környezetükben, akár távlatosan kifejtettek.

A kötetből megtudjuk, miért éppen ők váltak ki annyi mindenki más pedagógusok közül, hogy érdemes róluk a mai neveléstörténészeknek és nevelésfilozófusoknak szót ejteniük, pedagógusképzési és –továbbképzési előadásaikba belefoglalniuk. Az Irányzatok és elméletek a magyar nevelésfilozófiában elolvasása után egyetlen tanárképzősnek és gyakorló pedagógusnak sem maradhat kétsége afelől, hogy a hazai gondolkodó, írogató pedagógusok a haladó egyetemes neveléstudományi kultúra élvonalába tartoznak, akár a tizenkilencedik század utolsó harmadában, akár a viharos huszadik században éltek és alkottak.

Bábosik Zoltán olyan kiváló szakemeberek szellemi örökségéből formál egységes ívet, mint Garamszeghi Lubrich Ágost, Kármán Mór, Fináczy Ernő, Weszely Ödön, Schneller István, Mitrovics Gyula, Prohászka Lajos, Imre Sándor, Nagy László, Karácsony Sándor - és ide veszi az élő klasszikusok közül Mihály Ottót. Utóbbival válik igazán egyedivé ez a kötet, s nem csupán azért, mert Mihály Ottó nem csupán műveivel, hanem ezúttal "személyével" kerül be ebbe a környezetbe, s lesz belőle - még ha nem akar is - felsőoktatási "tananyag", hanem mert a könyv összeállítója észreveszi: a felsoroltak szinte mindegyike valamiképpen "szembe ment" kora aktuális, uralkodó, széles körben elterjedt nézeteinek, s éppen újszerűségével, egyfajta jövőbe látásával tudott a többi jeles szakember közül kiemelkedni, máig érdekes lenni.

A kötet elsősorban a pedagógusképzést és -továbbképzést hivatott segíteni. Könnyen kezelhető - nem csupán zsebben elférő, kis alakja miatt -, nyelvezete egyszerű, olvasmányos, könnyen tanulható.



 
Karlovitz János Tibor
Miskolci Egyetem
Tanárképző Intézet