Sz. Molnár Anna:
Az idős felnőtt rétegek (45 év felettiek) felnőttképzési igényei és képzési lehetőségei


(Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2005.)

A szerző, Dr. Sz. Molnár Anna PhD. az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara andragógia tanszékének vezetője. A felnőttoktatás elméletének (andragógia) kutatója. Kutatási területe, melyből disszertációját is készítette: a felnőtteket oktató tanárok kommunikatív és interaktív készségei. A Gordon & T.A. akkreditált továbbképzési programjainak fejlesztő munkatársa. Ebben a tanulmányában arra vállalkozott, hogy bemutassa a 45 év feletti felnőttek tanulási igényeit és képzésük lehetőségeit úgy, hogy közben ráirányítja a figyelmet azokra az oktatási sajátosságokra, amelyek kimondottan erre a korosztályra jellemzőek.

Ha az olvasó kezébe veszi Sz. Molnár Anna tanulmányát, és a tartalomjegyzék, valamint a bevezető rész átolvasása után rutinosan a végkövetkeztetésekhez lapoz, késztetést érezhet arra, hogy alaposan átolvassa az egész tanulmányt. A 2005-ben levont következtetésekről ugyanis - sajnos - a közben eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy olyannyira helytállóak, hogy az emberben önkéntelenül is felvetődik az aggodalom: Mit is tehetünk a 45 év feletti aktív munkavállalókért? Milyen esélyeik és reményeik lehetnek egyáltalán arra, hogy egzisztenciájukat megtartva érjék el a nyugdíjas kort, és még utána is legyen kedvük - mintegy önmaguk szórakoztatására - további ismereteket szerezni?

A szerző és munkatársai ennek jártak utána. Gondosan tanulmányozták a fellelhető hazai és külföldi szakirodalmat, valamint reprezentatív jellegű mélyinterjút készítettek az ország tíz, eltérő foglakoztatási viszonyokkal rendelkező megyéje  munkaügyi központjainak és akkreditált képzési intézeteinek vezetőivel. Az intézmények széles palettáját vizsgálták a regionális képzési intézményektől kezdve az apró, csupán néhány képzéssel rendelkező intézetekig.

A tanulmányban két fejezet tekinti át a felnőttoktatás mai helyzetét és struktúráját. Ennek alapján megállapítható, hogy hazánkban a 45 év feletti korosztály munkaerőpiaci szempontból különösen veszélyeztetett helyzetben van. Foglalkoztatása messze elmarad a nyugat-európai átlagtól. Ennek okai a szakemberek szerint a rendszerváltás okozta foglalkoztatási sokk, valamint a korosztály rugalmatlansága. Az új vállalkozásoknak olyan munkaerőre van szükségük, amely magasan kvalifikált, olcsó és rugalmas. A rugalmasság többnyire azt jelenti, hogy egy dolgozó egyszerre több területet is el tudjon látni, hiszen a kis létszám mellett a helyettesítések másként nem megoldhatók. Sok helyen a nyelvismeret is követelmény. Ugyanakkor a modern termelési rendszerek, gépek, berendezések elengedhetetlenné teszik az újabb és újabb ismeretek elsajátítását.

A negyedik és az ötödik fejezetben leírtak különösen fontos adatokat és megállapításokat tartalmaznak az andragógus szakemberek számára. A szerző állást foglal amellett, hogy a felnőtt tanuló nagyobb önállóságot igényel mint a gyermek, tapasztalatai is erősebben befolyásolják. Az új ismereteket előzetes tudásához kötve értelmezi, valamint értékeli. Az emberi agy ebben a korban már másként működik. Egy munkavégző felnőtt már nem szeret visszaülni az iskolapadba, a számonkérés sem történhet olyan módon, mint az átlagos iskolákban. A tanárnak meg kell találnia a motiválás eszközét, ehhez ismernie kell a felnőttek tanulási sajátosságait, azt, hogyan szólhat hozzájuk. Ezek a didaktikai elvek azonban nem érvényesülnek kellően a gyakorlatban, ugyanis a magyar felnőttoktatást ma még dominánsan tananyag-központú tanítás jellemzi. A tanulókra úgy tekintenek, mint akiknek egyetlen feladatuk az, hogy befogadják mindazt, amit a fejükbe töltenek.

A tanulmány adatai szerint a hazai képzéseket elsősorban a munkaerő-piaci előrejelzések, valamint az egyes vállalatok által bejelentett konkrét képzési igények befolyásolják. A képzések finanszírozása általában pályázati, vagy állami pénzekből történik, és a hatékony felhasználást egyre fokozottabban kérik számon az intézményektől. Megdöbbentő adat, hogy sokszor a végzetteknek alig 15 %-a tud újonnan megszerzett szakismereteivel elhelyezkedni. Ez azzal is magyarázható, hogy egyre több munkakör betöltéséhez – a szakismeretek megszerzésén túl – bizonyos kulcsképességek is kellenek (pl. kommunikáció-készség, problémamegoldó képesség, gyors döntéshozás képessége stb.).

A 45 év felettiek sokszor nincsenek tisztában a képességeikkel. Ezért hatékony képzésükhöz, és későbbi eredményesebb elhelyezkedésükhöz elengedhetetlenül fontos, hogy olyan kiegészítő tréningeken vegyenek részt, amelyek hitet, motivációt tudnak adni nekik arra vonatkozóan, hogy el tudnak helyezkedni a tanfolyam befejezése után. Ha ez megvalósítható lenne, akkor ez nagyban elősegítené tanulásuk hatékonyságát. Ezt a speciális feladatot pedig - a jelenlegi gyakorlat helyett - képzett andragógusokkal lehetne megoldani.

A kiadvány második részében található háttértanulmányok szervesen kapcsolódnak az alaptanulmány témaköréhez. E háttértanulmányok szemléletesen támasztják alá az alaptanulmány megállapításait, és bepillantást nyújtanak az uniós tagállamok felnőttképzési rendszereibe.

Összegzésként elmondható, hogy Sz. Molnár Anna a magyar felnőttoktatás számára olyan tanulmányt készített, melynek jelentőségét nemcsak eredményei és azok gyakorlati alkalmazhatósága adják, hanem a konklúziók által inspirált további, remélhetőleg mielőbb meginduló viták és kutatások is. Véleményem szerint célszerű lett volna a számszerűsíthető kutatási eredményeket diagrammok, és táblázatok alkalmazásával még szemléletesebbé tenni. Ez megkönnyíthette volna azoknak a szakembereknek a dolgát, akik ezeket az adatokat saját kutatásukhoz előadás-anyagként fel szeretnék használni.


Butykáné Pepó Éva
Tessedik Sámuel Főiskola
Gazdasági Főiskolai Kar