Berde Csaba & Dajnoki Krisztina & Juhász Csilla:

Kis- és középvállalkozások tulajdonosai és alkalmazottai képzését fejlesztő programok tapasztalatai

(Nemzeti Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2006., Felnőttképzési Kutatási Füzetek c. sorozat)


A kutatók már a bevezetésben leírják a tanulmány rövid tartalmát, így előre pontos képet adva az olvasónak vizsgálódásaikról. Megvizsgálták a kis-, illetve középvállalkozásokat, amelyeknek száma 2006-ban meghaladta az egymilliót: 96,5%-uk mikrovállalkozás (10 főnél kevesebb alkalmazottja van), 2,7%-uk kisvállalkozás (10-49 főt foglalkoztat), 0,6%-uk középvállalkozás (250 főnél kevesebb dolgozója van), és csak 0,2%-uk tartozik a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalati körbe. A mikrovállalkozások - méretüktől függetlenül - hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz, de a munkaerő képzése, fejlesztése területén problémák jelentkeznek.

A kutatók a kötetben vizsgálják a képzési lehetőségeket, a vállalkozások pályázati aktivitását. Végül levonják a következtetéseket, továbbá a fejlesztés érdekében javaslatokat tesznek.

A kutatás fő célja egy helyzetkép kialakítása volt az emberi erőforrás fejlesztés és képzés jelenlegi helyzetéről, lehetőségeiről, és azon jövőkép bemutatása, melyet a megkérdezett szervezetek elsőszámú vezetői kialakítottak: 201 szervezet vett részt a felmérésben, és így 357 kérdőív adatait dolgozhatták fel.

A szervezeten belüli vezetői képzések eredményességének vizsgálatakor kiderült, hogy a jelenlegi gyakorlatban a leginkább eredményes képzési formák az üzemlátogatás, az önálló tanulás és a hivatali konzultáció. A jövőben fejleszteni kívánják a számítógépes információs rendszereken keresztüli tanulást, a telefonos szaktanácsadást és az egyéni tanulási módszereket. A beosztottak képzéseit alacsony eredményességűnek ítélték meg: a rangsor alapján, a képzési formák közül elsősorban a betanítást, az üzemlátogatást, a csoportosan történő tanulást, a bemutatás módszerét, és a tanfolyamon történő tanítást ítélték meg eredményesebbnek.

A szervezeten kívüli vezetői képzések vizsgálatakor megállapították, hogy a leggyakrabban alkalmazott és egyben eredményesnek ítélt képzési forma a vezetők rendezvényen, konferencián való részvétele, ezeket követik a szakképzettséget adó és a szaktanácsadók által szervezett programok, előadások minősítései. A beosztotti képzések vizsgálatakor a szakképzettséget adó képzések és a külső oktató cégek által szervezett képzések lettek a legeredményesebbek, de a jövőben csak a vállalat által szerveznék a külső oktatásokat. A szervezetek mérete alapján elvégzett kutatások bemutatják, hogy a közepes vállalatok által alkalmazott gyakorlatok közül kiemelkedik a konferenciákon való részvétel biztosítása, az értékelő beszélgetések alkalmazása, a nyelvi képzések és a tanulmányi szerződések, mint a beosztottak egyéni fejlődését támogató módszerek. A mikroszervezetekben az alacsonyabb létszám miatt nem mindegyik alkalmazható.

A kutatók olyan költség tanulmányt és költségelemzést is összeállítottak, amelyben megvizsgálták a kis- és középvállalkozások különböző képzési programjainak pénzügyi feltételeit. A költségelemzést a modellezés módszerére építették: négy fajta modellt mutat be részletesen.

A PHARE-modelleknél az egyképzéses modellben a képzés 20 főre vonatkozik, a megvalósítás időtartama 12 hónap, amely 150 órán keresztül tart, illetve az egy főre jutó képzési költség 450.000,- forint. Az ún. háromképzéses modellnél a képzés 60 főre vonatkozik, de ez háromszor 150 órás képzést takar, ugyancsak 12 hónapon belül; a költségeket csak egyszer kell befizetni, amely rendszerint 250.000,- forint. Az egy főre jutó költség alakulásáról elmondható, hogy több képzés esetén csökken, de befolyásolja a célcsoport összetétele, az infrastruktúra kiépítettsége, a pályázó oktatási eszközökkel való ellátottsága. Ez utóbbiak hiánya megdrágítja a fajlagos költségeket.

A HEPOF minimum modellnél a megvalósítás időtartama 24 hónap, többféle képzéstípus, többféle célcsoport - 180 fő képzése lehetséges -, ezért képzésenként adaptálásra van szükség, illetve az egy főre jutó képzési költség 570.000,- forint. A valóság modellnél megjelennek az alábbi tevékenységek: az oktatástechnikai és informatikai eszközök beszerzése, rendezvényszervezés a képzési program összehangolásához, minőségbiztosítási tevékenység illetve a terembérlet, szükség esetén irodabérlet- ezen tényezők miatt ennél a modellnél a legmagasabb az egy őre jutó képzési költség: 700.000,- forint.

Eredményeik alapján az alábbi javaslatokat fogalmazták meg: A képzési programok kialakításakor, a pályázati feltételek megfogalmazásakor a három méretkategóriát a jövőben célszerű lenne külön kezelni, azaz külön pályázati lehetőségeket kellene meghirdetni a mikro-vállalkozások, önálló pályázati kiírást a kisvállalkozások, és más lehetőségeket a középvállalkozások részére. A kis méretű, azaz ötven főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások esetében nyilvánosan meghirdetett több vállalkozás részére szervezett képzési programokat célszerű ajánlani, amelyekre igény szerint jelentkezhetnek és beiskolázhatják alkalmazottaikat. Irodalmi adatok, kutatási tapasztalataink és vizsgálati eredményeinek alapján, olyan pályázati és támogatási rendszer kialakítása javasolható, a kis- és középvállalkozások tulajdonosai és alkalmazottai képzésének fejlesztésére, amely egyaránt támogatja a képző és a képzéseket igénybevevő szervezeteket is. Javasoljuk, hogy a pályázatok tartalmazzanak a képzést igénybe vevők számára is támogatásokat, a kieséseik és a távollévő munkaerő pótlására.


Böjti Renáta
Tessedik Sámuel Főiskola