Csorba Piroska:

Műnemek és műfajok

(Szeptember Kiadó, Miskolc, 2004.)

A tankönyv a nyolc osztályos gimnázium harmadik évfolyamának készült. Kiadója, a Szeptember Kiadó egészen kicsi, állandó szerzői között nem is találunk mást, csak jelen könyv szerzőjét. Csorba Piroska a miskolci Heman Ottó Gimnáziumban tanít. Tankönyvek mellett főleg fiataloknak szóló verseket és darabokat ír. A "Műnemek és műfajok" című könyv az általa írt tankönyvcsalád harmadik tagja. Sajnos, sem a könyvből, sem az internetről nem sikerült kideríteni, hogy mikorra tehető az első kiadás, sem azt, hogy hányadikat tartom a kezemben, illetve, hogy a borító színétől (ami fehérből világoskék lett) eltekintve, változott-e valami.

A tankönyvcsalád tagjai egyébként meglehetősen kis méretűek, puha borítósak és ragasztottak. Ami meglepő, mert ennek ellenére nem könnyen esnek szét. Belső kivitelezésüket tekintve külsejéhez hasonlóan szinte puritán, egyszerű, fehér alapon fekete betűkkel teleírt oldalak tárulnak elénk. Képeket csak elvétve találunk benne. Természetesen ezek is fekete-fehérek. Viszont mivel ezek rajzok, így nem válnak zavarossá és áttekinthetetlenné, beillenek az összképbe.

Ami pedig az összképet illeti, belelapozva a könyvbe érezni, hogy az alkotó nagyon jól tudta, mit szeretne illetve mit tud elérni, mit tud belezsúfolni egy évre elegendő tankönyvbe. A kicsit barátságtalan, nyers, egy hasábos információhalmazt nem a tanulók pénztárcáját terhelő színes képekkel, hanem az itt-ott fellelhető barátságosabb hangnemmel igyekszik oldani. Ilyen például az előszó, vagy a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz utáni feladatsor első kérdése. Ezek mellett pedig szépen kategorizálva követik egymást a műfajok definíciókkal, példákkal, majd feladatokkal. Az egyes műnemek végén pedig összefoglaló feladatokat, "ujjgyakorlatokat" találunk, melyek egyrészt felidézik a tanultakat, másrészt utánajárásra, kreatív alkotásra buzdítják a tanulókat (például egy rövid történet dramatizálására). A definíciókat és fontos információkat vastagon szedett betűkkel emelte ki a szerző, míg a példák dőlt betűvel szedve következnek, legalább egy sorközzel elválasztva a többi szövegtől. Zárásként pedig még egy utolsó feladattár, és egy könnyen áttekinthető tartalomjegyzék fogadja az olvasót.

A tankönyv épít az előző két kötetben tanultakra (A vers, 1992; A próza, 1992) és a diákok a későbbiekben irodalomtörténetet tanulva nem egy itteni példába fognak botlani (Verlaine: Őszi chanson, Moliere: A fösvény). S bár kisebb hibákat találhatunk benne (például az Őszi chanson után kétszer feltett b, kérdés) és vélhetően nem minden gyerek békél meg ezzel az egyszerű formával, összességében egy roppant hasznos, és szinte zsebben cipelhető könyvet tarthatunk kezünkben.

Nem tudom, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnáziumon kívül mennyire elterjedt ez a könyv. Nem valamilyen állami tanterv alapján készült, de nekem, akinek Csorba Piroska tanárnő tanított belőle, mai napig többnyire az ebben lelhető példák jutnak eszembe egy-egy műfajról. Ám vélhetően ez nem lenne így minden intézmény diákjainak esetében, ahogy valószínűleg sok múlik a tanár előadásmódján is. Tanári segédlet pedig nem készült a könyvhöz.


Poroszkai László
Miskolci Egyetem