Horányi Katalin:

Tanuljunk tanulni


(Magyar Könyvklub, Budapest, 2002.)

A mai tudásalapú társadalom gyakran hangoztatott, követelménye a folyamatos megújulás, a tanulás fontossága. Az új kor idealizált embere az önmagát megvalósító ember, a "self-made man" , aki képes reagálni a környezet kihívásaira. Tanulni fontos és kell. A legkülönbözőbb élethelyzetekben, életkorban kényszerül rá az ember, mert csak így juthat előbbre. Nemcsak a kényszer lehet azonban a tanulási célok kitűzésében meghatározó. Előfordulhat, hogy van már, megfelelő egzisztenciánk, anyagi biztonságunk, esetleg több diplománk, de ekkor is érezhetünk ürességet, szellemi tespetséget, melytől ellaposodik életünk, beszűkül életterünk. Ilyenkor mernünk kell változtatni, és kilépni a magunk által emelt falak közül. A tanulás egy másfajta életminőséget kínálva tágítja látókörünket és értelmes célt ad monoton mindennapjainknak. Elkezdeni azonban nem egyszerű. Annyiféle apró részletnek kell összeállnia mire felnőtt fejjel, sok év kihagyás után végre kialakul bennünk ismét a tanulás, az új megismerésének vágya. Mit tegyünk mindezért? Hogyan induljunk el, és ha már ott vagyunk, és eltökéltek vagyunk, hogyan is kezdjünk hozzá? Mit is tegyünk azért, hogy megfeszített, kitartó munka révén elérjük céljainkat, és felemelkedhessünk mi is a magasabb szellemi szférába? A legjobb, amit első lépésként tehettem, hogy mindezt magam is átgondoljam és megértsem az volt, hogy elolvastam Horányi Katalin: Tanuljunk tanulni című tanulásmódszertani könyvét.

A mű közvetlen, közérthető formában vezeti végig az olvasót a szellemi elmélyülés szférájában. Saját élettapasztalatait is felhasználva hiteles módon, egy tanulást újra kezdő, a tanulás stratégiák alkalmazásában nem igazán járatos ember szemszögéből kiindulva mutatja be, és gondoltatja át mindazokat az apró momentumokat, melyek hatással lehetnek a tanulási folyamatra.

A könyv tartalmilag három részre bontható: tanuláselméleti blokk, tanulás módszertani blokk, és a Navigációs füzet.

A tanuláselmélettel foglalkozó rész a tanulásról szól általában. Az olvasót önvizsgálatra késztetve a szerző sorba veszi mindazokat a bennünk és környezetünkben lévő tényezőket, melyek a tanuláshoz fűződő viszonyunkat meghatározzák, és így befolyással vannak tanulásunk hatékonyságára is. Fontos, hogy szembe tudjunk nézni először is saját félelmeinkkel, melyet az új megismeréséből adódó kudarc lehetősége szül. Jól végig gondoljuk saját gyermekkori tanulással kapcsolatos élményeinket, az akkor sikerre vezető tanulási stratégiáinkat, családunk tanulásról alkotott értékfelfogását, aktuális élethelyzetünkben a minket körülvevő mikrokörnyezet ránk gyakorolt hatását, mely akár káros, visszahúzó is lehet. A szellemi elmélyülés megvalósításához továbbá kulcsfontosságú kérdés, hogy a számunkra fontos emberekkel tisztázzuk tanulási szándékainkat, céljaink eléréséhez meggyőzzük, és magunk mellé állítsuk őket. Reális énképpel és önértékeléssel is kell rendelkeznünk és egy tudatos, fegyelmezett életformát kell kialakítanunk, melyben kevesebb teret nyerhet a spontaneitás, az élet élvezeteinek hedonisztikus hajszolása.

Ha már ott vagyunk, ott ülünk a könyv mellett nem elég a motiváltság, a jó képességek tanulnunk is meg kell tanulni. Tudatosan átgondolt lépések vezetnek a sikerhez, melyeket a könyv második része a tanulás módszertani blokk ír le, és négy hétre lebontva a Navigációs füzet is tartalmaz. A lépések között a megfelelő tanulási környezet kialakítása mellett, a megfelelő időbeosztás, a tananyag részekre bontása, értő feldolgozása, visszaidézése, az időkeretek tartása és fokozatos növelése, a tanulást záró önreflexió, és a következő alkalom előkészítése is fontos szerephez jut.

Azt, hogy a lépések pontos, szisztematikus betartása valóban sikerre vezet, a Navigációs füzet egy–egy hetét lezáró emberi sorsok, önvallomások is alátámasztják. Mint kiderül, a füzet használatával Viktória egy középiskolából lemorzsolódó diáklány hosszú évek elteltével képes esti tagozaton leérettségizni és továbbtanulni. Béla egy középkorú úr képes a nulláról elkezdeni angolul tanulni, sőt nyelvvizsgát tenni. Nelli egy aranykalickában élő háziasszony képes kitörni a falak közül, és elindulni az önmegvalósítás útján, Tibi egy leépült, halál küszöbén álló drogfüggő, pedig képes a Háború és Béke értő-elemző tanulmányozására. Négy hét, négy önvallomás, négy különböző élethelyzet és mégis mindegyik azt sugallja, hogy a nehézségek ellenére megfelelő kitartással, lelkierővel, kitartó fegyelemmel tanulási céljaink igenis megvalósíthatóak.

Horányi Katalin könyve - legyünk bár elemi végzettségűek vagy többdiplomás emberek - mindegyikünk számára, akik a szellemi életet élők sorába szeretnénk (újra) tartozni, üzenetet hordoz. Az üzenet így szól: "Ne butulj bele a hétköznapok oly könnyen rutinná váló tennivalóiba, emeld fel a fejedet, hogy széttekinthess, összefüggésekre jöjj rá. Igenis próbálj rátalálni az életedre."


Tauszig Judit
Szociális és Családügyi Minisztérium